DEndre adatlapja

és a Hopaholic nevű kiemelkedő sörkocsmák tulajdonosa) valamint Marosvári Lászlóról (ő az „Ogre”, aki a sörfőzde budapesti, róla elnevezett kocsmáját vezeti) kapta a nevét. S persze örömmel iszom meg Magyar vándort, a Naparanyat, az Ogrét, ami slágersöre a főzdének hosszú idő óta. Néha blues-koncerteket is rendeznek tavaly augusztusban sikerült egyet elkapni. Legutóbbi látogatásom alkalmával inkább vásároltam pár rekesz sört, egy egy két literes frissen csapolt Bandi bát, mivel volánnál ültem, de fogyasztottunk helyben is, meghívtam kedvenc söreimre anyámat és nagybátyámat, akik élvezettel kortyolták a frissen csapolt sörcsodákat. Évente négyszer-ötször megfordulok itt. S ahogy nézem, ez egy jó ideig még így marad. Idén a nemrégiben megejtett augusztusi látogatásom előtt májusban és júniusban sikerült ide eljutni.

A töltött káposzta tölteléke felejthető, rajta túrósodó tejfel, mellett néhány darab ultraipari préselt húskocka, maga a töltött káposzta erősen túlpárolva. Ehhez képest a birkapörkölt olyan volt, hogy tanítani lehetne, egyik legjobb, amit valaha ettem, a pacalpörköltet is kifejezetten finomnak találtuk, akárcsak a két étel mellé adott köreteket, a kifogástalan újkrumplit és a remek állagú ill. ízű galuskát. Jó halból volt a nagyon sűrű vegyes halászlé, és valóban vargányás volt a vargányásnak mondott harcsapaprikás (nem ritka a vargánya kiváltása termesztett csiperkével, itt szerencsére nem élnek ezzel a „lehetőséggel”), ami pörkölt volt, nem paprikás, de kicsire nem nézünk. Ezutóbbi mellett a kemencés csusza nem volt meggyőző. Volt tehát egy remek ételünk, egy nagyon jó, egy gyenge és kettő, melynek hibái és gyengéi egyaránt voltak, de az erények találtattak túlsúlyban. A konyhára átlagolva tisztes négy pontot adhatok. Külön erény, hogy az étlap nem regény hosszúságú, hanem rövid, összefogott, átgondolt. A beltér nagyon tetszett, a kiszolgálás átlagos volt.

Mi nyilván ezek közül választottunk idén is. Ütötte a mércét. A pultos kislányok tapasztalatlan, szakmájukhoz nem sokat értő kis fruskák, problémájuk van a szívélyes, természetes kommunikációval, de legalább nem rosszindulatúak vagy bárdolatlanok. Egy jó pincérsuli kifejezetten jót tenne nekik.

SEMMI és MINDEN. Ehhez képes kiderül, hogy két étteremben jó tapasztaltuk volt. Szépen ellentmondott a szerző önmagának. Én meg az egész teóriának. Évek óta visszajárunk a városba. Idén voltunk először a fürdőben, ahol nagyon jól éreztük magunkat. Persze nem hibavadász módon közelítettük meg ezt a hatalmas szabad téri strandot. A legkellemesebb meglepetésünk az volt, hogy működik itt egy Halászcsárda is. Kár, hogy addigra már ebédeltünk, de azért egy halászlevet csak elosztottunk ketten. Korrekt volt, nem átütő, 3,5 pontra tenném. A kiszolgálás kedves, tetszett a hangulat is, az árakkal sem volt baj. Ide szívesen visszamennénk. Sem telefont, sem fényképezőgépet nem vittünk a strandra az első körutunkra, így aztán képekkel nem szolgálhatok.

Egy vanília-málna-csokoládét kértem, ami Don Vito fantázianévre hallgat, jóindulattal 3 pontot adok neki, elvégre az ilyen fagylaltok jelentik a műfaj fősodrát.

300 ft volt darabja, ami átlagos díjszabásnak mondható ebbe a műfajban. Mind a három szelet friss volt, kettő még langyos. Nem adhatok 4 pontnál kevesebbet…

Összességében átlagosnak mondanám a helyet, mert más termékeik is vannak, de az említett két sütemény sajnos csalódást okozott, eleve alacsony várakozásainkat sem teljesítette. Ittunk cédrus vizet és Top Joyt, fizettünk a két italra és a két sütire 605 forintot, ami rendkívül barátságos. De inkább fizettük volna a háromszorosát négyszeresét egy emlékezetes sütiért.