DEndre adatlapja

Egy gombóc fagylaltot kértem, azt a túlhabosított érdektelen fagyit kínálják, olcsón (210 ft), amiről a minap Damniczki András jó kis videot tett közzé a facebookon bemutatva a csodaanyagot, amivel lényegében levegőt adnak el az embereknek. Átlagos hely ez, nem valószínű, hogy még betérek.

Így amikor tavaly nyáron Egerben jártam a La Creme-ben, nem éltem az extrákkal, bevallom, spórlásból. Annyi baj legyen, majd legközelebb. Egyébként vanília és csoki műfajban utaztunk öcsémmel együtt, korrekt négy pont a hely.

Örömteli, hogy ma már nemcsak két helyen várják a vendégeket Budapesten, továbbá Debrecenben (ezek elég régi egységek), hanem nyitottak Győrben, Kecskeméten és Székesfehérváron is egységet. Ezutóbbit sikerült meglátogatni a nemrégiben. A kiszolgálás kiváló, vélhetően végeztek valami hatékony tréninget a fiúk, a választék szintén kiváló, de ez ugye nem meglepő. Attól tartok, hogy nem működik az összes DiVino azonos árakon, mintha a Bazilika melletti drágább lenne, ami egyébként érthető. Egy pohár DiVino pezsgőt ittam a Sauska pincétől, amivel meg voltam elégedve, persze nem volt annyira buborékos, mintha frissen bontották volna, de hát ez vele jár a pezsgő poharaztatásával. A beltér itt is hangulatos, akárcsak a többi egységben.

A beltér retro, a falakon a régi képek tetszettek, a rádiót viszont kitiltanám minden étteremből. Időközben megjött a párom is a gyermekkel, a nagyobbik megkívánt egy Gundel palacsintát (840), így azt is rendeltünk. Korrektnek bizonyult, a halászlében (1500) jó volt a hal, a színe nem volt az a szép piros, a leve sem volt katartikus, 3 pontra tartanám. Összességében négyes élmény volt ez, a konyha inkább átlagosnak mondható.

A kiszolgálás kedves volt és udvarias, a beltér nagyon tetszett, otthon, hangulatos, ötletes, a választék korrekt. Ettünk egy spenótos quiche-t, egy citromtortát, egy macaron, ittunk mindehhez egy ásványvizet, s fizettünk 2000 forintot jattal együtt. Meg voltam elégedve. Korrekt 5 pont, szívesen betérnék máskor is.

Egyik legjobb élményünk volt Szegeden, oda kell tenni a helyet a sorba, a Sanzon, az Anyám tyúkjai meg a Bistorant mellé. A Tiszavirág elsősége vitathatatlan, de az utóbbiak között mehet a verseny a második helyért. Ha igazságos akarok lenni, akkor inkább a harmadikért a Bistorant, az Anyám Tyúkjai és az Oliva között, mert a Sanzon igencsak ezüstgyanús, mondom ezt több látogatás után. Szóval egy szó, mint száz, az Olíva ott van a város élbolyában.

A nemrégiben ide is sikerült eljutni egy délutáni teázásra-sütizésre. A második kerület legszebb részeinek egyikén, az Orló utca és a Gábor Áron utca sarkán működő egység kerthelysége álomszép, de a klasszikus beltér is szemet gyönyörködtető. A kiszolgálás kifogástalan, a felszolgálók kommunikatívak, kedvesek, felkészültek, lerí róluk, hogy odaadással, lelkesen teszik a dolgukat. Az árak magasak, de nem megfizethetetlenek, s ami a legfontosabb: értékarányosak. Ma, amikor a legjobb éttermekben nem ritka az 1500-2500 közötti ársávban mozgó desszert, az 1200-1400 forintos süteményárak korrektnek mondhatóak, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy prémium alapanyagokból nem kevés kísérletezéssel előállított íz-kalandot jelent minden egyes darab. Mi a két jubileumi süteményt rendeltük meg (Émile 18, Gerbeaud 160), mindkettő a legjobb élményeink közé került feljegyzésre, a társaságunk harmadik tagja az Émile teadélutánra nevezett be, melynek keretében a tea mellé egy tizennégy elemből álló, monumentálisan tálalt kompozíciót szolgálnak fel az aprósüteménytől a tramezzinin át Gerbeaud-szeletig. Negyedik jóbarátunk pedig sörözött. E műfajban lehetne szélesíteni a választékot, míg a hely kiváló borokat kínál, sörválaszték szerény és nem tartalmaz kimagasló tételeket. A nagyipari Dreher mellett a korrekt középvonalas Fóti Zwicklt tartják, a hely színvonalához inkább a Kraft szövetség sörei illenének. No de ne akadjunk fel ezen, amikor a hely közelíti a tökéletest. Ide érdemes visszajárni, mert a pultban sorakozó sütemények mindegyike kóstolásra csábít, s hogy a konyha is maga szinten teljesít, azt tapasztaltuk több évben is az étteremnek a Budai Gourmet-ra kitelepített standjánál.

Ebben a műfajban a Varga csárda korrekt szintet hoz, ár/minőség arányban nem véletlen, hogy népszerűek. Mi (hárman) egy két személyes tálat (4500) kértünk valamint egy pacalpörköltet (1450). Az összélmény számomra megvan 4 pont, a konyha átlagosnak mondható leginkább, de hadd adjuk meg arra is a négy pontot.