DEndre adatlapja

Az egyik pogácsa sajtos volt, a másik tepertős, átlagos minőséget képviselt mindkettő.

Ettünk egy nyers vegán tallért is, remek volt, egyszerűen pazar, továbbá egy sütit, ami szintén finom volt, akárcsak a kencék. Megnéztük a beszállítók diplomáit, egytől egyig a felső minőségi szegmensbe tartoznak. Csillagos ötös a Csillaghegyi megálló.

Ezutóbbiakat iszogattuk. Nem olcsó a hely, de azért belefér az átlagos díjszabásba. Kifejezetten jó élmény volt.

Minőségük változó, ettem már a sorozatban nagyon jót, közepeset és gyengét egyaránt. A zimbabwei diózselés vadbarackos szeletet jobbacskának mondanám, de nem volt átütő, állagra sem, ízre meg túl édesnek találtam. Ittam egy limonádét is, nem volt rossz. Tisztes négy pont.

Nemcsak a Szamizdat nevű újságot szerkesztették itt, de a falfestmények jó része is a kormányból űzött gúnyt. Lehet, hogy ma már inkább nosztalgiázásra használják egyesek. Jómagam egy pohár sörre tértem be, az friss volt és korrekt. Persze nem lehet semmi extrát várni egy nagyipari Drehertől, de amit lehet, azt adta, ízben, aromában. A lepények és pizzák korrektek, de ezúttal enni nem rendeltem. Hosszan sorolja az étlap, hogy mi mindent nem csinálnak a „vendégért mindent” címszó alatt (irónia), én ezt rossz üzletpolitikának tartom. Jobb egyenként visszautasítani az extra kéréseket, így engem is provokál (aki nem is ettem semmit) a rugalmatlanság. Összességében eredeti, hangulatos hely ez, az étlapon maradt sok humor pl. pizza a la brr ÁVO, Gulág pizza másutt Hawaii, a sajtos pizza az itt „sajtós” zárójelben Népszabadság, Népszava, szerencsére előbbi már a múlté, a Margerita „Mester elvtárs és Margerita” névre hallgat, s még sorolhatnám. Tisztes négy pont.

A fagyi szintetikus íztől mentes, korrekt volt, nem katartikus, de tisztes négy pontos. Ára remek, 250 ft/gombóc.

Szerencsémre épp a tulaj, Damniczki András volt az ajtóban, ment volna el, de előtte szóba elegyedtünk, igazi vendéglátó, kedves, kommunikatív, tudja, mit akar és azt el is tudja mondani. A pultos hölgy is nagyon kedves volt, lehetett többféle fagyit kóstolni választás előtt. Megkóstoltam az országos szinten díjazott vörösboros málnát is, mesés volt. Végül szomolyai fekete cseresznyét kértem, nem utolsósorban azért, mert a bortáltos Kaló Imre gyakran hivatkozik erre a gyümölcsre. (290/ gombóc, ezen a minőségi szinten ez brutálolcsó) Rendeltem egy mákosguba tortát is (650 ft), az is kitűnő volt. Ez sem volt könnyű választás, csábított, hogy kóstoljam meg végre egy igazán jó helyen kedvenc országtortámat az őrség aranyát, továbbá az ő saját országtortájuk, a Somlói Revolúció is kellette magát. Nem vitás az 5 pont.

000 Scoville értékűn keresztül a 6. 000. 000, sőt 12. 000. 000 SWU-ig tart. Ezutóbbi ugye már szinte tiszta kapszaicin. Mi végigkóstoltuk a teljes sort, túléltük. Az ételeink ízletesek voltak, jómagam kicsit furcsálltam, hogy a csirkeszárny savanykásra volt ízesítve, a tulajdonos hölgy – aki egyébként egy bűbáj, a szakmájának büszkesége, kedvességét tanítani lehetne – biztosított róla, hogy Dél-Amerikában ez így jellemző. Nem vitatkoztam Vele, Ő volt ott, férje is délamerikai, biztos úgy van, ahogy mondja, mindazonáltal én jobb szeretem az édes-sós-csípős ízekben játszó csirkeszárnyakat, amiben esetleg egy cseppnyi savanyka van. Ettünk remek chipszet is, pontosabban maguk által készített tortillát salsaval és guacamoleval, mindkettő helyben készült és finom volt, némi plusz zöld koriandert értékeltem volna. Összességében remek estét töltöttünk itt, visszavágyom.