DEndre adatlapja

Rendeltem egy mexikói csirkés szendvicset, ami remek volt, nem olcsó, de remek. 1290 ftba került. Én malacosat kértem volna, de a párom leánya inkább a csirkést választotta, kettőt meg nem akartam kérni, mert azzal elcsaptuk volna az étvágyunkat. Nem lenne ellenemre, hogy a leveseiket is leteszteljük alkalomadtán.

Elolvastam Zigzag kollegina értékelését, mielőtt megírtam volna a sajátom, azt hiszem, hogy azóta hogy ő ott járt, tanulhattak valamit, mert, amit mi ettünk – három féle bao-t, kacsahúsosat, marhahúsosat és sertéshúsosat, három féle szósszal, csípőssel, földimogyoróssal és édes csípőssel – az abszolút finom volt, sőt, a műfajon belül szinte aratott, pont az fojtósság hiányzott belőle, ami általában a baot, ha kevés a töltelék és nem megfelelő a tészta, akkor kellemetlenné teszi. Fiamat egészen meggyőzte igaz, ő a gőzgombócokat amúgy is nagyon szereti. Nálam tisztes 4 pont a hely.

Ettünk lazacos és avokádós makit, rákos bao-t, koreai levest és tapiokapudingot. Ételeink nem voltak katartikusak, de tisztes munkát képviseltek. Épp aznap ettünk bao-t a Kolosy téren, az meggyőzőbb volt. Korrekt négy pont. Értékeltük, hogy kaptunk ecetes chilit és zöld koriandert kérésre. Tetszett a beltér, vonzó a választék, az árak helyenként erősen megszaladtak, mi nyilván azon ételek közül válogattunk, melyek esetében helyén éreztük az ár/érték arányt. Jó kis hely ez, szívesen beülnénk máskor is.

Beültünk négyen, ettünk Halkakas hallevest (remek volt), vegyes halakat roston gyökérzöldségekkel, fish and chips-szet és vegyes hal ízelítőt. Ezek is mind jók voltak, kifejezett meglepetést a leves okozott, mely a fine dining irányában kacsingatott. A filozófia, a választék hasonló vagy tán épp az mint volt, a beltér igényesebb és tágasabb, mint a korábbi helyen. Kifejezetten jó élmény volt itt lenni, megyünk még.

Ugyanakkor van üzletpolitika és pozicionáltság: ugyanazon a minőségű ételt van, aki 1000 forintért adja s van aki 2000-ért, attól függően, hogy ki, hol és milyen elképzelős, stratégia alapján kínálja a portékáját. A Karolina fűszerkert rendben levő hely lenne, ha nagyjából megfeleznék az áraikat. Ettem kacsamájat 3800 forintért, ami élvezhető volt, katartikusnak nem mondanám, sokkal jobbat ettem már a műfajban, sokkal olcsóbban. Túl volt pirítva enyhén, kissé ki is volt száradva. A realizmus jegyében jóízűen megettem volna mondjuk 1500 - 2000 forintért. Összehasonlításul: a Bori Mamiban pár nappal később 1700 forintért ettem sokkal jobb és kidolgozottabb kacsamájételt. Hasonló volt a helyzet a csokivulkánnal, ami rendben volt, de nem 2500 forintért. Amire ráadásul rájött még 12 százalék felszolgálási díj, tehát maga a desszert kb. 2800 forint volt, annyiért egy desszertnek dalolnia kellene. Összehasonlításképpen a Borimamiban 1000 forintért ettünk sokkal jobbat, de hogy ne Gyöngyös legyen az összehasonlítás megint, a Várbeli (! ! ! ) Ramazuriban 1600 forint volt a szintén csokialapú somlói átirat. Egy szó, mint száz, ez így teljességgel elfogadhatatlan, lehúzva éreztem magam, pedig ismétlem: szemrebbenés nélkül kifizetem a csúcsminőségért a csúcsárat. Vagy tessék a szintet jócskán megemelni, vagy az árakat realisztikusabbá tenni.

De attól még nem képesek megkülönböztetni a pangasiust a szürkeharcsától, s így lesz a legkülönbözőbb ételekbe harcsa helyett pangasiust tevő (tehát csaló) Látóképi csárda 5 pont, a pazar Ikon meg 3 pont. Ez olyan, mintha techno vagy raprajongók írnának kritikát egy Bach-koncertről vagy egy Mozart-operáról. A Márga bisztró épp annyira jó, mint a híre. A déli part sztárjához, a Kistücsökhöz hasonlóan egész évben nyitva tart. A beltér megnyerő, a kilátás lélegzetelállító még télidőben is. A kiszolgálás vérprofi, gyors, szakszerű. Tudják az elismerést fogadni, ami messze nem általános, sok pincér lemered egy dicsérettől. Az összélmény annyira jó volt, hogy a kritikának nem is adtam hangot, így azt nem tudom, hogyan fogadják, de biztos vagyok benne, hogy megfelelően. (A leveseket elég bátran sózták, ha jóindulatú akarok lenni s miért ne akarnék, akkor azt mondanám, hogy a mai magyar közízlést célozták meg). Az étlap elismerésre méltóan rövid, két előétel, két leves, hat főétel, egy desszert szerepel rajta, amihez hozzájön három tétel a napi ajánlatból. Mi rendeltünk gyöngytyúklevest szarvasfasírttal és daragaluskával, hallevest, amit formázott fogaspástétommal, zöldségekkel, gombával és házi rizstésztával szolgáltak fel, álomfinom túrógombócot házi fagylalttal és egy csokiduó nevű desszertszimfóniát. Ételeink tálalása, ízre, állagra egyaránt emlékezetesek voltak. A zéró tolerancia jegyében szörpöket rendeltünk, kitűnő, házi málna- és zsályaszörpöt, ami azért sem volt nagy áldozat, mert a pincészet csúcsborainak egy részét épp előző nap kóstolhattuk meg a Furmint február nevű rendezvényen. Egyébként van saját borpárlatuk, tartanak bencés keserűlikőrt és egy egész szortimentet a talán legizgalmasabb, zöldségpárlatokkal is kísérletező Brill nevű, Harcon működő főzdétől. A söröket a balatonvilágosi Hedon szállítja a szomszédságból. Katartikus élmény volt a Márga, ajánljuk mindenkinek, akár egy vasárnapi kirándulás apropójaként.

Ez a fogás gyengének bizonyult. 2480 ft volt. Az étlapon azt írja, hogy minden menühöz jár egy saláta és egy frissítő, ezutóbbit nem vettük észre, de nem figyelmeztettek rá. Pedig a korlátlan gyümölcsös víz nem jött volna rosszul. Így ittunk Naturaquat, 0,75 litert 1120 ftért. (! ! ! )
Remek volt viszont a vegyes gombás pizza (2880) és a brownie (1660 – ez is túl volt árazva, akárcsak a Csíki sör, aminek korsóját több mint 1000 forintért mérik. )
A szervízdíj abszurd módon magas, az eleve magas árakra jön rá. (11380 forintra még ráfizettünk 1536 ft-t)
A hely nagyon forgalmas, zsúfolt, a beltere viszont tetszett. A látványkonyhás helyeket külön is tisztelem, fontos az őszinteség a gasztronómiában. El fogunk menni a Gozsdu udvarbeli egységbe is. Egyszer.

A kiszolgálás kifogástalan: pincérünk gyors, pontos, felkészült, udvarias. Az italfront igényes, remek, fantáziadús teákat kínálnak, jó minőségű töményeket, köztük kiváló pálinkákat, értő kézzel összeválogatott, nem kis részben helyi kézműves borokat. A sörök műfajában még van hova fejlődni. Az ételválaszték korrekt, kellően szűk ahhoz, hogy mindent frissen adhassanak. Rendeltünk kacsamájparfét hagymalekvárral és kaláccsal, szárnyashúslevest zöldségekkel és derelyével, süllőt serpenyőben sütve zöldségekkel és bormártással, céklás csokoládétortát tonkababfagylattal valamint kókusz panna cottát fehér csokis palacsintával. Ételeink egytől egyig az ízletes és a katartikus közötti mezőben találtattak, a desszertműfajt éreztük a legerősebbnek, alighanem itt csillogtatja meg leginkább Nagy Attila séf a kreativitását, tehetségét és magas szintű technológiai tudását. Összességében kiemelkedően jó élmény volt a Bori Mami, jó lenne mielőbb visszatérni.