DEndre adatlapja

Ittunk egy kávét is, az sem volt rossz. Összességében egyértelműen 5 pontos volt ez az élmény.

Apróbb hibák akadtak, egyik tányérról teljesen hiányzott egy beígért elem, de tálalásban, ízben, állagban nagyságrendet emelkedett a hely. Vagy csak jobb napja volt a szakácsnak. Erős négy pontot mindenképpen megérdemel ez az étkezés, ötöt nem adok mert akkor mennyit kapjon az a hely, ahol minden kifogástalan?

Az ételnevek megfogalmazása nem tűnik annyira ötletesnek és izgalmasnak, mint amilyenek azok a tányéron. Jók az ízek, a textúrák, nagyon szép a tálalás, nem kétséges, hogy a hely megérdemli az 5 csillagot. Csak így tovább!

Ettünk egy citromos tarte-ot és ittunk egy frissen préselt narancslevet. Jó élmény volt, akárcsak a többi, megérdemli az 5 pontot. Talán a desszertfront a legerősebb itt, a tarte is csúcsokat verdesett, akárcsak a csokidesszertek, amit másutt kóstoltunk.

A kiszolgálással nem volt gond. A helynek adnék még egy esélyt más műfajban, halászlevet inkább másutt ennék.

A Bock bisztró stabil pont, amit Bíró Lajos helyenként kissé polgárpukkasztó, de rendkívül igényes ételei tesznek egyedivé és összetéveszthetetlenné. Kipróbáltunk itt legalább 15 féle ételt, minden ütötte a mércét a bizarr fagylaltoktól (ottjártam idején: kolbász, szalonna és dohányfagylalt volt a menü) az ökörpofa retroig és a libamájsushitól a libamájas bélszíncarpaccio-ig. A kiszolgálás hozzáértő, a beltér rendkívül dizájnos, az árak a színvonalhoz képest rendben vannak. Kiváló a helyben sült kenyér, amihez mangalicazsírt hoznak ki. 5 pontos hely ez stabilan, több mint tíz éve. Aki szereti a hasát és szereti a jót, azaz szeret minőségi ételeket enni jóllakásig, egyszer szánja rá azt a 8-10. 000 ft-t és egyen itt egy jót jó társaságban.

Távozásunkkor szokás szerint lefotóztam a hely portáját az utcán, mint ahogy a teázás folyamatáról is készítettem pár fotót. Miközben elkattintom a gépet, kipenderül az ajtón egy feldúlt hölgy és igen offenzív stílusban érdeklődik, hogy miért fényképezek. Én meg visszakérdeztem, hogy mi a probléma azzal, hogy fotózok. Ez így ment nagyjából három körön keresztül, a negyedik körben a hölgy ellentmondás nem tűrő hangon, meglehetős agresszivitással azt mondta, hogy akkor menjek arrébb, mintha legalábbis övé lenne a Kazinczy utca, s mintha nem ő tartott volna fenn addig. Sőt, azt is hozzátette, minden ok és átmenet nélkül, hogy ő szégyelli magát, hogy ilyen emberekkel él együtt. Akkor elmondtam neki, hogy épp azzal a szándékkal jöttem ki, amit el is mondtam a társamnak, hogy majd írok valami jót a helyről, mert nagyon jól éreztem magam, s az ajtajára amúgy is ki van ragasztva Tripadvisor logo, ami egyfajta felhívás az élményrögzítésre. De ekkor sem kap észbe, hanem folytatja ebben a stílusban, miközben, jelzem, semmiféle okot erre nem adtunk. Gyalázkodás közben megkérdezte, hogy „akkor most majd leértékel minket”? Mondtam neki, hogy nem „értékelem le”, hanem megírom pontosan mi történt, s hogy aligha volt szüksége erre, és minden oka meg is van arra, hogy szégyellje magát, de leginkább azért, hogy milyen stílusban beszél a vendégekkel. Távozásunk után még harsányan kiabált, immár a hátunknak, hogy mi szégyelljük magunkat. 2017, Budapest. Amikor turisták százezrei örökítenek meg minden apró pillanatot, mindössze az emléktárolás szándékával, s amikor tízezrek fotóznak azért, hogy Tripadvisorre vagy akár az ittjartam. hu-ra feltegyék a fotókat - jellemzően az adott hely népszerűsítésének nemes szándékával. Az eset több, mint elképesztő.

(Kíváncsiságból utánanéztem a korábbi évek pontszámainak 2014-től így alakultak: 9, 10, 9, 11 – ez már „Like”)
A tálalás virtuóz, az alapanyagok jók, itt-ott apróbb hibák becsúsznak. A beltér nagyon tetszett, a kiszolgálástól egyáltalán nem voltam oda. Adnak üdvözlőfalatot és –italt, sőt, záró-desszertet is, de az egyébként formálisan udvarias pincét metakommunikációja nem győzött meg egyáltalán. Amikor rákérdeztem valamire, amire nem tudta a választ, érződött a kelletlenség, amivel a konyhára ment érdeklődni. Ezzel együtt az összélmény kifejezetten jó volt.