DEndre adatlapja

Impozáns a whiskey-választékuk is, a nagyjából 30 tételből kb. nyolc kifejezetten izgalmas (Caol Ila, Glenmorange, Scapa). A borválaszték korrekt, mintegy húsz bort kínálnak, annak a felét másfél decire mérik ki, kevesebbet nem lehet rendelni. Így aztán kértem egy olyan tételt, melynek termelőjét ismerem, boraikat kedvelem, de az ára sem ver a falhoz, a Pneiszl pincészet klasszikus Merlot-jára esett a választásom, 890 ft volt a másfél deci. A számlához hozzáadták a szervízdíjat is, amit nem szeretek, egyébként is adtam volna egy ezrest a srácnak. A Váli Olaszrizling Badacsonyból lett volna még érdekes rendelés, de az a pszichológiai határon túl volt a maga 1180 forintos árával. A pincér kedves, kommunikatív volt. Jó ez a hely akkor is, ha drága, nem lenne ellenemre betérni még ide valamikor. S hadd jelezzem azt is, hogy a zenei aláfestés valamint a hangulat is remek. Az atmoszféra vita felett 5 szívecske, mint ahogy az összélmény is.

Kértünk egy fél adag csípősnek mondott kacsát (nem volt igazán csípős, anyám, aki nem szereti a csípős ételeket egy mukkot sem szólt miközben eszegette), ez kb. 600 forintba került, valamint egy fél adag zöldséges rizstésztát, az is ott volt 600 ft körül. Senki nem volt az étteremben ottjártam idején, a beltér is kissé kopottas. Olcsó korrekt hely ez, mint a többi kínai, megfelelt a célnak.

Ha precíz akarok lenni, akkor csak és kizárólag egyetemista kinézetű fogyasztókat láttam mindhárom egységben illetve a Boldog Bögrébe bejött egy idősebb ember is ottlétem alatt. Itt a menü egyszerű, van nagyjából négy leves és négy főétel, jómagam egy kis adag lencsekrémlevest kértem, korrekt volt, nem kiugró. A korianderes csirkét kérdeztem először, mármint, hogy a koriander magja vagy zöldje van benne. Sajnos az előbbi, ezért esett a választásom a lencsére. 490ft-ért jó vétel volt. Kellemesen elbeszélgettünk a pultos hölggyel, amíg be nem özönlött a parányi helységbe vagy fél tucat egyetemista. Jó volt itt lenni, jó szívvel ajánlom ezt az egyébként egyszerű helyet másoknak is.

Egyikünk ivott egy pohár Edelweisst (590 ft), másikunk egy pohár Aranyfácánt (470), jómagam egy deci Lisicza féle Sauvignon Blanc-t kértem nemcsak azért mert szeretek spórolni (ez érte meg leginkább 290 ft volt), hanem azért is, mert ezt a pincészetet mindig is kedveltem, azóta különösen, hogy képviseltették magukat 2008-ban a körmendi fesztiválon, ahová Maurer Oszkár borász barátom csábított el. Jó volt itt üldögélni.

Ezúttal egy tihanyi camembert fagylaltra esett a választásom, ami abszolút korrekt volt, még ha bizarr is, megérdemli az 5 szívecskét. A beltér is tetszett, akárcsak a többi helyen, a kiszolgálással sem volt gond. A fagyi 280 forintba került, ami abszolút rendben van.

Másodízben egy kedves aradi jóbarátomnak mutattam meg a helyet júliusban akkor IPA-t ittunk mindketten, harmadszor augusztusban néztünk be egy kedves hölgyismerősömmel, aki már kiesett a ritmusból magyarán ivott aznap eleget, úgyhogy csak én rendeltem egy Saissont Róth Zoltántól, ami nagyon ízlett. Ez egy kifejezetten jó hely, baráti árakkal, igaz néha zajos, amikor tele van s még ráadásul a tévé is megy. De azért a továbbiakban is vissza fogok járni, főleg ha az Opera mellett lakó jóbarátommal zárom az estét.

Annál is inkább, hogy alternatívája nem nagyon volt. Jól voltam már lakva, legfeljebb egy desszert fért volna még belém. Volna, mondom, mert nem láttam értelmét, hogy megegyem az egészet, minek hízzak attól, ami nem igazán jó. A csokiszuflé 1700 forintért soknak tűnt, de üsse kavics, érdekelt volna, viszont arra várni kell, nekem meg bármikor ugranom kellett, ha beérkezik egy telefonhívás. A pisztáciás gesztenyehab sem szólt rosszul, 1700 ft viszont soknak tűnt. Maradtak az 1500 forintos desszertek: BIGinning somlói, császármorzsa, franciakrémes. Úgy ítéltem, hogy a házról elnevezett somlói mutat meg legtöbbet a konyha tudásából. Hát azt mutatta, hogy hevenyészve tálalnak, túlédesítenek és kompozíciós problémáik is vannak. Nem lett volna rossz, ha a szőlőszemeken kívül még valami gyümölcs ellensúlyozza a markáns édességet, nem is volt elég könnyed a desszert, ettem olcsóbban is sokkal, de sokkal jobb somlói átiratokat. Ez így nagyon nem volt meggyőző. 1500 forintért nagyon jót kell adni, katartikusat. Nem mondom, hogy nem ajánlom az éttermet, mert még magam is adnék nekik egy esélyt, elvégre elég sok olyan helyet láttam, ahol főzni tudtak, de a desszertfront gyenge volt. Most annyit tudunk, hogy legközelebb a desszert kimarad, viszont egy előétel-levest-főétel triót szívesen megkóstolnék.

Az Istenhegyi úton működő Jókenyér a legjobbak közül való. Vettem egy bajor rozskenyeret valamint egy málnás csokimousse-tortát, a rozskenyeret ismerem régről, egyik kedvencem, a mousse-torta 540 ft-ért kiváló volt. S nemcsak az árához képest, hanem abszolút értékben is, prémium alapanyagokból készült, ízre állagra egyaránt meggyőző volt. A kiszolgálás udvarias, az árak barátságosak. Ide jó lenne még visszatérni.