DEndre adatlapja

Volt pár jópofa ajánlatuk, végül egy csirkés szendvics mellett döntöttem (600ft). Kissé száraz volt összességében, fojtós, ki lehetett volna bélelni jobban, belevalókkal. A csirkecomb rendben volt. Állagos produkció. Kérek hozzá egy nylonzacskót, a pultos alufóliát ad egy szó nélkül. Egyszer jó volt, a célnak megfelelt.

Továbbá Capuccino-t 210-ért, forró csokit 250-ét, kommersz töményeket és borokat. Sörkorcsolya nincs, hacsak nem számítjuk annak a ropit, a chipszet és a mogyorót. Mi egy pohár Sopronit ittunk (150), továbbá egy kis Heinekent (290) és egy pohár rosét. Ezutóbbi volt az én választásom, ha jól emlékszem Varga bor. Egyszer elég volt.

Mondjuk a kedvenceim egyike, így nem nehéz nálam egy tisztes kenyérlángossal 4 pontot elérni.

Nem is értem, hogy ezek közül kettőről eddig, hogy nem írtam. Az egyik az imént megénekelt Végállomás, a másik a Lokalista. Ezutóbbi nem éri ez a másik színvonalát vagy legalábbis ottjártunk idején volt egy-két konyhatechnológiai megbicsaklás, de egyértelmű itt is a kreatívat, jót adni akarás. A pincérünk is remek volt, egyből megértette, hogy mi az a kocsmatúra, s nem jött a szokásos unszolással, hogy még ezt igyuk, ezt együk stb. , miközben a cél az, hogy egyik oldalról képet alkossunk a helyről, másik oldalról viszont evő-ivő kapacitásunkat ne vegyük túlságosan igénybe. Ötletes, izgalmas ízekkel szolgálnak itt, szépen tálalnak, kiemelkedő a borválaszték és tetszetős a beltér. Erős nekik az öt pont, de biztatásul megadom, mert az élmény kétségkívül megvolt 5 szívecske. A fő kérdés végül is az, hogy szeretnénk-e ide még betérni és egyebet is kóstolni vagy sem. Márpedig erre a kérdésre egyértelmű igen a válasz.

Mondani sokan mondják ezt magukról, mert ugye ki lesz hülye nyíltan vállalni, hogy nem érdekli a minőség, csak a pénz, de kevés helyen köszön vissza ez a hozzáállás valójában. A Végállomásról már pár éve, nem sokkal a nyitás után olvastam, idén nyáron végre sikerült eljutni egy Mádra tartó boros túránk keretében. Nézzük, mit mondanak a bisztró tulajdonosai a honlapon: „Szeretünk gondolkodni, kísérletezni, tanulni, jó ételeket készíteni és szeretnénk megmutatni, hogy akár még egy borsodi konyha is felveheti a versenyt az ország kiemelkedően ismert régióival. Mindannyian szinte barátok vagyunk, akik csodáljuk ezt a környéket és mert ide születtünk, itt szeretnénk valami értékeset csinálni. (…) Szeretnénk JÓT adni és ezért szível lélekkel dolgozunk. ”
Nekünk ez átjött. Nagyon tetszett a beltér, korrekt-udvarias volt a kiszolgálás, izgalmasak az étkek (bár akadtak állaghibák s a desszertfront kissé sablonos), tetszett a borlap, összességében 5 csillagos élménnyel távoztunk, csak ajánlani tudjuk mindenkinek!

Pedig a hajópadló, pácolt fa, tonett-székek, régi szódásüvegek, otthonos szedett-vedettség-adta hangulat marasztalt volna akkor is, ha az italkínálat minden fronton kommersz. Ittunk egy deci bort (120 ft) meg egy pohár Krusovice sört (250), majd odébbálltunk. Lehet, hogy még betérünk abban a reményben, hogy valami más zene fog szólni mondjuk jazz vagy blues.

A Bibók pincészetnek a borait kínálják, melyek az ország legkülönbözőbb borvidékeiről származnak, gondolom felvásárolt szőlőből készítik őket. A borokon kívül van forró csoki, többé-kevésbé kommersz tömények (Unicum (280/3 cl), Rézangyal (400/3 cl), Tornyos, Bolyhos) és nagyipari sörök, azon belül egyébként a jónak mondható Staropramen (0,5 literes palack 350 ft). Jómagam egy deci rosét ittam, egész jó volt, miközben az ára potom 100 ft. Jó tapasztalat volt ez, szemforgatás lenne, ha nem adnám meg neki összélményként a 4 pontot.