DEndre adatlapja

Kértünk egy paradicsomlevest (690), ami nagyon finom volt, párom majd elolvadt tőle, továbbá egy sonkás szardíniás paprikás tapast (790), ez is kitűnőnek bizonyult, továbbá egy Távoli galaxis sört (800 ft – ez soknak tűnhet, de nem az, e sör szaküzleti ára is 600-700 ft, vendéglőkben felmegy 1000-ig), ami ezúttal nem hozta az elvárásoknak megfelelő szintet, de ez aligha a hely hibája. Nem volt lejárva, megnéztem. A pultos hölgy korábban a The Goat Herderben dolgozott, az is egy pazar egység. Először voltunk a La Nube-ban, de remélem, nem utoljára.

A minap a La Nube nevű remek helyről igyekeztünk párommal a Móricz Zsigmond körtéri megálló felé a Bartók Béla úton, miközben figyelmesek lettünk egy meglehetősen eredeti, izgalmas, kívülről is vonzó helye, mely a Gdansk nevet viseli. Bár már mindkettőnknek sietős volt a dolga, nem volt kétséges, hogy ide még bemegyünk. Kérdeztük is a kedves pultos hölgyet, hogy ugye nemrég nyitottak, mire a legnagyobb meglepetésünkre közölte, hogy több mint egy éve nyitva vannak. No de jobb később betérni valahova, mint egyáltalán. Kértünk egy gombalevest (560 ft), egy tengerszemet (250) meg némi bio gyümölcslevet (250/dl). Volt legyen kézműves sörük, de én már akkor inkább pihentetni akartam a szervezetem a párom meg nemigen iszik alkoholt. A tengerszem pácolt hering aszalt szilvával meg ezzel-azzal, egy szépecske falat. A gombaleves nem nyert meg, de annyi baj legyen. Nagyon vágyom ide vissza, első alkalommal vissza is térek, annyira megnyerő itt minden: a közönség, a hangulat, a kiszolgálás, az árak és a választék.

Egy szép vasárnap reggelen tértem be ide, konkrétan tegnap, a kis hölgy el akart tanácsolni mondván, hogy nincsenek még készen az ételek. Jómagam ragaszkodtam jogaimhoz s arra hivatkoztam, hogy hivatalosan már nyitva vannak. Kiegyeztünk ebben, amiben az is benne volt nyilván, hogy tudomásul veszem a szűkített választékot. Kértem egy tavaszi tekercset, amit mikróban melegítettek, még jó, hogy szóltam, hogy vegye ki, mert tönkretette volna, ha végigmegy a program, így is túlforrósodott, továbbá egy szójababcsíra-salátát. 630 ft-be került e két étel, aminek megvalósítási szintje átlagos volt. Némi időbe tellett, amíg a sokszorosított menűlapon megértettem a logikát. Csak hús, rizs és tojásos rizs rovatok vannak, az ember hajlamos lenne úgy érteni, hogy a rizs kerül annyiba, mint ahogy az fel van tüntetve. De nem. A köret nélküli variáns azért drágább, mert az doboz egész volumenét a hús tölti ki és űrmértékre megy a játék. De persze legyen ez az ő problémájuk.

A két kör sem jellemző, de a Jaromir nagyon jó hely, így belefért. Akkor egyikük felajánlotta, hogy taxival elvisz minket a kedvenc kocsmájába, a Hűvösvölgybe. Ez volt a Kifli és kocsma, amit már egyszer szemrevételeztem kívülről vasárnap reggel, persze akkor zárva volt. A Kifli és kocsmában remek kézműves söröket tartanak az átlagnál drágábban, de még megfizethető szinten. Kedvenceim közül is itallapon van nem egy, kértünk hárman háromféle sört, a helyszínt bemutató barátunk valami kommersz fekete sört, jómagam kipróbáltam egy még nem kóstolt, szintén sötét színtónusú kézműves tételt (Kissler: Holló), harmadik társunk járt a legjobban, ő biztosra ment, Távoli galaxist kért, ami a legjobb magyar sörök egyike. A beltér rendkívül hangulatos, a kiszolgálás is kedves. Nagyon jó hely ez, szívesen betérnék máskor is.

A gyros nem volt rossz, túlságosan jó sem, abszolút átlagosnak tűnt, alatta maradt a Döner express vagy az Istambul produkcióinak. Akkor ott megfelelt, mint ahogy az ára is, 690 volt talán vagy ilyesmi. A kiszolgálás személytelen.

Nagy rohanásban voltam épp, jó lenne ide visszatérni olyankor, amikor van ideje az embernek nyugodt körülmények között meginni a kávéját és mellé harapni is valamit.

Így is lett, egy pozsonyi kiflire esett a választásom, ami mákos volt, a mákot mindig is előnyben részesítettem a dióval szemben. (360 ft volt) Kínálnak jól kinéző fősodratú süteményeket is. A kifli jó volt, élvezettel ettem meg, lehet, hogy alkalomadtán még betérek ide.

Kínálnak kézműves borokat is, sőt ami nem túl gyakori, olyan pincészet nedűit, melyről nem hallottam. Ez nálam jó pont. A Bajnóczi pince nevével ekkor találkoztam először. Söreik is vannak, az egyik legjobb főzőmestertől, Németh Antaltól. Ez egy olyan hely ahonnan el sem mentünk de már visszavágytunk. Péksüteményeket vettük, egy fahéjas és egy kakaós csigát (250/db), melyek kitűnőek voltak. Lehetett remek kézműves pestot is kóstolni. Sok sikert kívánunk az üzemeltetőknek!