DEndre adatlapja

(Szemben van a már évek óta működő Kis Parázs Király utcai egysége). Jómagam csak egy sushira tértem be, néha ötletszerűen megeszem ebből az ínyencségből pár darabot, mert kifejezetten szeretem, nálunk Aradon meg csak három helyen lehet kapni, ezek közül kettőben csak bizonyos napokon. Három tonhalmakit kértem, 590 ft volt, ami korrekt. A sushik jók voltak, nem hiperprofi és 5 csillagos, minjt több helyen, de erős négy pontos volt a produkciójuk. Tetszett a beltér is. Jó hely ez, szívesen ennék itt máskor is, például leveseket vagy valami wokételt.

Négyen voltunk, én airannal kísért babos borjút ettem. Az alagsorban is jó nagy terem van. Önkiszolgáló rendszerben működik a hely, mint a török éttermek zöme. Az árak barátságosak, mint ezekben az egységekben általában. Összességében tisztes három pont.

Az étterem korrekt minőséget kínál többször ettünk már itt rákot, lazacot, svéd húsgolyót. Legutóbbi látogatásom alkalmával csak két desszertet, mert rendesen ebédeltünk előtte. Ezek korrektek voltak. Az átlagnál jobb, tisztességes hely az IKEA étterme, de csak az étteremért biztos nem mennék be.

Kértünk még csirkés paradicsomos tésztát (1780) valamint egy salátát pulykasonkával, rukkolával, répával, továbbá egy tapiókapudingot (890). Mindehhez limonádét ittunk (540). Ételeink ízletesek voltak, az apró hibát, az alapanyagcserét elnéztük, akkor is ha az ősz közepén a sütőtök sokkal olcsóbb, mint a padlizsán és illett volna figyelmeztetni a vendéget a cserére.

Viszont az az ital, ami egészséges is és ugyanakkor olyan élvezetet okoz, hogy sokszor kocsmában is rendelem alkohol helyett, az a frissen préselt gyümölcslé. Legyen az alma, narancs, grapefruit vagy bármi egyéb, akár zöldség is. Október elején az Árkádban járva a Gyümölcsliget nevű igen szépen elrendezett egységen akadt meg a szemem. Rendeltem is azon nyomban két deci frissen facsart narancslevet. 370 ft volt, amit egyáltalán nem sokallottam. Jó a cuccuk is, amivel dolgoznak, mióta Aradon az Ahmad nevű teázóban összeroncsolt narancsot, le nem szűrt turmixféleséget kínáltak nekem frissen préselt léként (vagy a Gian Marioban pár éve meg vízzel hígították a levet), azóta meg tudom becsülni a valódi leveket.

Enni nem ettünk, mivel már két étkezésen túl voltunk. A csapos nehezen értette meg a kocsmaturné fogalmát, inkább a gyanakvást motorizálta benne hogy elkértük a számlát. Így aztán nem is fotóztunk belül, mert attól végképp kiakadt volna. Igyekeztünk inkább megőrizni a jó hangulatot, annál is inkább, hogy megyünk még. :)

Végül nem rendeltünk semmiféle sörkorcsolyát. Iszonyú hangos volt a zene, illetve a zeneként sugárzott zaj, mellettünk egy meglehetősen elázott társaságnak magyarázta az egyik tag ölelgetve a láthatóan zavarban levő sztárséfet, Lőrincz Györgyöt, hogy “gyerekek itt van a tavalyi év legjobb szakácsa. ” Ez meg is felelt a valóságnak, a Gault Millau kalauzban ő nyerte az Év séfje címet a tavaly. A mosdó kriminális állapotban volt, a tisztaságra jó lenne odafigyelni egy kicsit. Tényleg egy kicsit, nem várom el egy romkocsmától, hogy olyan patikatisztaság legyen a mosdóban, mint a Kempinsky étterméében. Ittunk valami sort, aztán elhúztunk, mint a vadlibák. Jobb ide nappal jönni, amikor még hallja az ember a beszélgetőtársa szavát anélkül, hogy az üvöltsön. (Ez már első ízben zavart, pedig akkor déltájt voltunk, este még annál is nagyobb a zaj. Mellesleg véletlenül csöppentünk ide a Rízmajert vettük célba de az még nem nyitott ki. ) Bár az élményem nem volt jó, de nem akarom lerontani a hely átlagát, a hangos zene miatt (ami sokaknak bejön) és a koszos mosdó miatt, amit talán máskor jobban kitakarítanak. Ez nem egy rossz söröző, de még csak nem is átlagos.

De ezen belül is megállta a helyét az a kebab, amit egy szép márciusi reggelen, a Vince nevű rendezvény után egy kedves jóbarátommal ettem itt. Reggel volt, olyankor még kevés egység van nyitva s az ez a Király utcai büfé már kínálta a maga korrekt, élvezetes kebabját. Emlékezetes élmény marad, amihez bizonnyal hozzájárult az éhség is.