DEndre adatlapja

Mondanom sem kell, hogy magyar kézműves komlózott árpalére gondolok, nem meglepő, hogy Szarvason a minőségi választék a helyi kézműves serfőzde valamint a szomszédban működő Szent András Serfőzde termékeire épül. Jómagam ettem egy fehér étcsokoládés mousse-tortát, ami potom 280 forintba került. Fősodratú süti volt, nem újhullámos – ennyiért nem is lehetett az - de élvezhető volt. Jóbarátom ivott egy pohár csapolt sört 260-ért. Jól éreztük itt magunkat, a tulajhangulatú férfi kifejezetten kedves volt. Jó lenne még visszamenni ide.

Hagyományos magyarországi lángos volt, szép, kerek és vastag tésztájú, laktató, ahogy kell. Azért mondom, hogy magyarországi, mert nálunk Aradon – és Temesváron, Nagyváradon vagy Nagybányán – vékonyabbra nyújtják a tésztát és a forma sem kerek, hanem hosszúkás. )
Korrekt átlagos hely ez a lángossütő, élménynek jó volt elvégre az éhség a legjobb szakács.

Egy Kőbányait kértem, ami pont olyan volt mint egy Kőbányai. Olcsó (235 ft) és éppen hogy élvezhető. Bármikor betérnék ide újra, ahol szívesen látják az embert, ott extra kínálat nélkül is jól érezzük magunkat.

Jómagam bodzavirágot kértem, amiben nem volt tolakodó az aroma, lehetett volna persze egy fokkal üdébb és kevésbé édes. Állagra rendben találtatott. Van karamell, gesztenye (szezon előtt, persze kétségem nincs, hogy ha látott is gesztenyét a fagyi, akkor mirelit készterméket), vanília, többféle csoki, joghurtos banán, erdei gyümölcs. Nem rossz hely ez, szerethető.

Pedig a hely remek, jó az atmoszféra, nagy továbbra is a sörválaszték s persze a minőség is, jók a korcsolyák, rendben vannak az árak. S jó a hely megközelíthetősége is. Ezúttal ittunk egy pohár Rataj nevű pils sört, nagyon ízlett, annak dacára, hogy korábban illetve mellette IPA-t ittunk, ami normális esetben úgy leveri a lager söröket a tömör keserűségével, citrosus, florális intenzív illatával, mint vak a poharat. A másik sörünk egy palackos IPA volt, kértünk mellé egy csirkemájas zsíros kenyeret meg marinált halat. Nem volt nagy adag, de az árak sem voltak az égben. 2000 ft körül volt a számla, a két sörre meg a két korcsolyára, ez igencsak rendben van.

Ezutóbbi egy lezser, trendi egység, mely a Madách téren a város egyik legjobb pastramiját kínáló Pista bácsi helyén nyitotta meg kapuit. Igényes, kreatív bisztrókonyhát visznek, jó alapanyagokkal, jól megválasztott technológiákkal. Az étlap rövid, átgondolt, leginkább nemzetközinek mondható, de erőteljes a távolkeleti beütés, nem véletlenül adnak a kés-villa-kanál mellé pálcikát is. Tetszett az is, hogy nem borsszózóval dolgoznak, hanem kérésre bors- és sódarálót kap a vendég. Jó pont, hogy elérhető áron kínálnak vizet, 400 ft egy liter szigetközi friss víz, manapság, amikor sok, lényegesen gyengébb helyen felszámolnak 1000 ft-t egy szódára. A szakácsok ott tevékenykednek egy légtérben a vendégekkel, de van egy konyha hátul is, melyre fel van vésve, hogy “No Go Zone”. Rendeltünk tatárbifszteket (1500), papaya salátát (1500), vietnámi gulyást (1800), zöldborsófőzeléket gombákkal (1800), rántott csirkecombot (1800), sült kolbászhúst tökpürével, római salátával (2200) és fehércsokoládé mousse-t (900). Kiváló helyben sült kenyeret kaptunk az ételekhez. Nem volt meglepetés, hogy minden fogás ütötte az eleve magas elvárás-szintet, sőt, legtöbbjüket egyértelműen és konszenzuálisan emlékezetesnek találtuk. A vietnámi gulyás koncentrált volt, tiszta és mély színű, benne meglepően nagy darabokra vágott, jó állagú, belül még enyhén roppanós répa és pazar húskockák, kitűnő volt a kicsontozott majd pankó morzsában kirántott csirkecomb, amit helyben sült zsemlén tálaltak, salátával, a műfaj remekének bizonyult az angus tatárbifsztek. A papaya saláta érdekes volt, ehhez hasonló papayat még nem ettem, roppanós volt, szemre leginkább a gyalult tökre emlékeztetett. Adtak hozzá pirított mogyorót is. Finom volt a sült kolbászhús, ezt rendesen megchiliztem, a tökpüré is vibrálóbb volt zöld korianderrel megszórva. A vegyes gombákkal megdobott zöldborsót is szerettük, üde volt, jó ízű. Ügyes állag- és ízjátékokat hozott a desszert. A kiszolgálás udvarias, közvetlen, pillanatok alatt kaptunk extra chilit és zöld koriandert, az árak megfizethetőek. Nagyon jó hely ez, ajánljuk mindenkinek, aki nem elsősorban jóllakni akar, hanem kalandozni az ízek világában.

A választék elég szűk, de lehet benne ízletes fogásokat is találni, a gulyásleves íze jó volt, de érthetetlen módon hús nem volt benne és krumpli sem, kolbász viszont igen. Ha nem gulyáslevesként ettünk akkor végső soron elfogadhatónak mondhattuk. Ha a töltött káposztát nem a legfelső kiszáradt rétegből veszi az ember, hanem alulról, akkor az egészen jó, kár, hogy aprókáposzta nem sok van mellé, szinte semmi és tejfelt sem tettek a fogás mellé. A rántott gomba és a sült krumpli friss volt, finom, a francia saláta átlagos, a gyümölcsleves kantinszerű, az óvári sertésborda gyengécske, a csípős csirkeszárny hideg, de ízre nem rossz, a magvas rántott csirkecomb finom, a savanyúság korrekt. A desszert frontot egy fornetti színvonalú mákos párna képviselte, ezt is megkóstoltam, hát nem verdeste az egeket. Ittam egy teát, 300 ft volt, nejem egy capuccinot, és két üdítőt. Kértem kenyeret, két szeletet ettem, négyet számoltak (nem tudom mennyiért). Jattal együtt fizettünk egy bőséges ebédre 4000 forintot. Ez így alapvetően rendben volt. Külön tetszett, hogy ki van írva, hogy aki nem eszi meg a kivett ételt, annak felárat számolnak fel.

A sütemények a korrekt fősodorhoz sorolhatók, 3,5 pontra taksálom őket, jómagam egy joghurttortát kértem, ami 410 forintba került. Az asztallap a terem egyik részében, ott ahol én ültem, üvegből van, az alap nádból készült, de nem egységesek az asztalok, van amelyiknek az alapja kovácsoltvas a lapja meg fa. Ezzel együtt egységes benyomást kelt a beltér. A kiszolgálás udvarias. Összességében nem rossz hely ez, nem is kiugró, egy tisztességes négy pontot mindenképpen megérdemel.