DEndre adatlapja

A lánya kedves volt, bár azt “levehette“ volna, hogy minket nem kell félédes Irsaival kínálni, azon azért túl vagyunk, precízebben soha nem is voltunk azon a szinten. Amikor még nem sokat konyítottunk a borhoz, száraz vöröset ittunk alapból, mára eljutottunk a dűlőszelektált száraz fehérekig, ahonnan nincs már út felfelé. Egyébként vitatkozni is szeret a kis hölgy, de annyi baj legyen, úgy jó az eszmecsere, ha pezseg. Ebéd után voltunk, ételt nem rendeltünk, bár nem is nagyon kínáltak vele, nem tudom, hogy volt-e készen bármi. A borok nem voltak meggyőzőek, melegek voltak és karakter nélküliek. Egy ilyen helyen sokkal komolyabb kéne legyen a borkínálat mind szélességben, mind minőségben. Tartanak igényes kézműves termékeket, turnétársam vett is egy eperdzsemet (850 ft volt a kb két decis üveg).

A paradicsomlevest igencsak berántották, majdnem szósz sűrűségűre, a cukrot is vissza lehetett volna fogni. Sajtot is reszeltek bele, egyszerű trappistát. Nem volt a kulinária csúcsa. A tintahalkarikák mirelites zacskóból kerültek az olajba, előpanírozott cucc volt, nem élvezhetetlen. A sült krumpli szintén. Meglepően korrekt volt a tartárszerűség. Ár/érték arányban a hibák ellenére 890 forintért ez jó ajánlatnak mondható. Ittunk két cent ágyas málnapálinkát is a Rézangyaltól a többi pálinka, a Nobilis meg egy másik jobbacska főzde 1400-1500 ft négy centre, amit sokallottunk. Így lett az ár/érték rovat átlagos.

Öröm látni, hogy e piacon négy büféből négy kínál kézműves csapolt sört, ketten Starit, egyik Blondert és egy valaki Rizmájert. S mellette még palackban is kaphatóak a zirci apátsági sörök. A keszeg, a sült krumpli, 3 bodzaszörp és egy sör volt 3480 ft. Nem kevés, nem sok. Jó volt itt lenni.

)
Másnap a halas ebédünkhöz innen vettem egy pohár sört. Merthogy itt a boron kívül adnak minőségi pálinkát is, továbbá a tapolcai kisüzemi serfőzde termékeit is kínálják, mi több csapolják is. A sör remek volt, semmivel sem rosszabb, mint a főzdénél.

Jó volt mind a kettő, a gyerekek az igencsak tisztes méretű burgert úgy bemosták, hogy nyoma alig maradt, mire visszaértem az asztalhoz a borokkal, még jó, hogy előbb megkóstoltam s utána engedtem őket hozzányúlni. A kiszolgálás is kedve,s kedélyes barátságos, az árak nem alacsonyak, de értékarányosak. Jó kis hely ez, azt a hamburger bármikor megenném.

Idén sem ettünk itt, csak ittunk, még pontosabban én ittam, a család többi részét elirányítottam a következő helyre, egy hat tagú, három generációt integráló család nehezebben mozog. Szívesen beültünk volna enni is ide, de foglaltunk már helyet a Zománc bisztrócskában Vászolyban. Egyébként a hivatalos neve a helynek, ami zászlókon is olvasható az, hogy Pipacs vendéglő és fröccskert, ezért is mentem be, az koraőszi melegben semmi nem esik olyan jól, mint egy fröccs. Az étlap összefogott, az árak barátságosak, halaszle 1300, harcsa körettel 2400, a legtöbb főétel 2500 körül. Épp egy szervezett borkóstolót tartottak a festői teraszon. Jómagam egy kisfröccsöt kértem, aminek a borát előbb megkóstoltam tisztán, nem volt rossz, kiemelkedő sem. A borlap nem túl hosszú, mindössze 8 tételes, egy fröccskerttől többet várnánk. A hely mindenképpen megérdemel még egy látogatást, szívesen kipróbálnám a konyhájukat is.

Rá is kérdeztem, az abszolút hiteles magyarázat szerint félrecímkézés történt, egyébként a bornak nem volt Sauvignonos karaktere. (El is meséltem egy erdélyi sztorit az ötvenes évekből, amikor az akkor még ifjú Csávossy György kérdezte az üzemmérnököt, hogy milyen címkéket rakjanak a palackokra, az volt a válasz, hogy Muscat ottonelt, mert abból van a legtöbb. )
Baráti áron kaptam iható kézműves helyi bort és baráti szavakat. Utána is néztem a jegyzeteimben: a Zápor pince 2013-as bora volt, s potom 120 ft volt egy deci. Szerettem ezt az egyszerű, de nagyon hangulatos, zöldövezetben tanyáját felütő és barátságos teraszt kialakító food-truck zsánerű helyet.

Vélhető, hogy e tekintetben is szerencsénk volt, hogy utószezonban nyaraltunk a Balaton mellett, mi nem érzékeltük a nagy tumultust. A Káli Kövek nevű pincéhez, melynek nagyon kellemes kerthelysége van – erről tavaly már szóltam – déltájban ültünk be, a tulaj kissé másnapos volt, mondta is, de azért igyekezett helytállni a vendégek rohamában. Mindenki eldöntheti itt, hogy műanyagpohárban vagy első osztályú kristálypohárban kéri-e a fröccsöt vagy bort, ezt értékeltük. Tavaly óta megnyitottak egy belső termet is, ahol szintén le lehet ülni borozni, forgalmaznak kézműves szörpöket is. Mi kértünk egy üveg két decis kiszerelésű bodzaszörpöt, szódát valamit egy-egy deci bort az alaprizlingből és alaprozéból. Mindennel megvoltunk elégedve, idén is nagyon jól éreztük magunkat náluk, jó lenne évente visszatérni.