DEndre adatlapja

A beltér hűvösebb, személytelenebb annál, amit én kedvelek, de legyen ez egyéni probléma, összességében szerethető, tiszta rendezett. Szép a borlap is. Jó volt itt (l)enni, megkockáztatom, hogy a legmeggyőzőbb étkezésünk volt Szarvason.

) Mert az ellenőrizetlen, felismerhetetlen alapanyagokból készült, előre lesütött vékony mirelit húspép-pogácsa, az minden csak nem karakteres, minőségi marhahús, a belevalók kommersz, nagyipari mustár, ketchup meg effélék, s végül a mikrohullámú sütőt ki kéne tiltani minden vendéglátóipari egységből. Ilyen esetben semmit sem segít, a kedvesség sem. Minden ehhez hasonló helyet kerülni javasolok.

Jómagam lapcsánkát kértem, ami szintén nem volt rossz, viszont erősen mirelitgyanúsnak tűnt, meg is kérdeztem, hogy ők készítik-e vagy csak belecsobbanták a félkész vagy háromnegyedkész árut a forró olajba. Hát sajnos ezutóbbi volt az őszinte válasz. Így aztán nem tudok jobb osztályzatot adni a közepesnél. Ugyanakkor az ajánlott kategóriába illesztem őket, hiszen a lángosuk minden bizonnyal finom.

Papp Lajos professzort, Széll Tamás séfet vagy Szepsy István borászt, hogy csak néhány nevet mondjak, minden értékorientált ember tiszteli. Lehet, hogy patetikusan hangzik, de különös Fennvalói kegyként élem meg, hogy több ízben is járhattam a Mester pincéjében, szavait és nedűit több borkóstolón ihattam Budapesttől Mádon át Nagyváradig. Nem állok rosszul önbizalom dolgában, de nem tartom magam annyira, hogy elbíráljam, minősítsem a borait, megmaradok a feltétel nélküli tiszteletnél. Aki arra kíváncsi, hogy mit tud Tokaj-hegyalja, igyon Szepsy bort, dűlőszelektált fehéret vagy szamorodnit, birtokbort vagy aszút. Aligha fog csalódni. Viszont megtudhatja, mit jelent a bor témában a világszínvonal.

(Egyébként szabadság miatt huzamosabban zárva volt, de azt ekkor még sajnos nem tudtuk). Így aztán a rosé bor mellett döntöttünk. Stílustalan teázóban bort inni, kávézóban pálinkát, borozóban sört, de néha rákényszerül az ember. A teákat elfogadható kínálják, a egyes borok irreálisan drágák, legalábbis a minőséghez képest. A kiszolgálás kissé szétszórt de jóérzésű, kedves, kommunikatív, az enteriőr kifejezetten tetszett, s az is, hogy komoly teaválasztékot tartanak.

Minden esetre az ember ezerszer szívesebben issza, mert tudja, hogy magyar ember zsebébe megy a haszon, nem valamilyen arctalan multinacionális cégcsoport tulajdonosait gazdagítja a pénze. A Mister sörház saját kocsmái nem képviselik a magyar sörözői élvonalat, talán a legszínvonalasabb a Batthányi térhez közeli egység. Ez, amiről most épp szó van, a Keleti pályaudvarnál, elég lerobbant, de azért szerethető. A sör friss és olcsó. Nem kizárt, hogy beülök még ide, mert ár/érték arányban kifejezetten rendben van a hely.

Tartanak hideg komlós Drehert (1 pohár 320 ft), ami hozta a formáját. Ez nem magától értetődő, hiszen nem egy kocsmában kaptam már állott sört csapról, még olyan helyeken is, ahol azt hinné az ember, hogy nagy a pörgés (pl. Felni)
Átlagos korrekt kocsma ez, jó hangos tévével, épp sportközvetítés ment, mindenkinek a szeme az olimpián csüngött. Az asztalon a hidegkomlózás lényegéről lehetett olvasni, én inkább azzal foglalkoztam, az aranyakról úgyis értesül az ember később.