DEndre adatlapja

Értékeltük, hogy tartanak Igazi Csíki Sört, méghozzá nagyon olcsó 390 forintért. A pincérlány (Reni) szerint ezt is sokallják a vendégek. Mit szólnának akkor az 500-700 forintos árhoz, amennyibe másutt kerül e nedű? Egyébként nem volt, épp kifogytak. De akkorra különben is már kiválasztottuk a remek borlapról (Bortársaság) a Sauska Furmintot és a Figula Zenitet. A sofőr forró csokit ivott, ami jobb volt az átlagnál, negyedik társunk pedig unicumot sörrel. A felszolgáló kislány kifejezetten kedves és kommunikatív volt, nagy türelemmel tűrte italválasztásunk idején a hosszas hezitálásunkat. Jobbacska kocsma ez, lehet, hogy még benézünk.

Kívül azt írja, hogy itt adják a környéken a legjobb kávét, gondoltam kipróbálom, tény, hogy job volt az átlagos kocsmakávéknál. Ára viszont ledöbbentően kedvező, 110 ft. Jóbarátom bort ivott, az ostorosiaktól, mérnek ki iható tételeket, nagyon olcsón. A sörválaszték kommersz, a beltér egyszerű, de szerethető, értékeltük az 1886-os Nagymagyarország térképet, ami egyébként a magyar borvidékeket ábrázolta.

Mert lehet, hogy a magyar vendéglátásra inkább a stabilitás a jellemző és a legtöbb étterem konsztans szintet hoz, azt a Gault Millau skálán számított 7-8-9 pontot, ingadozás alig van, bizony előfordul, hogy egyes helyek látványosan fejlődnek. S nem feltétlenül azért mert séfet cserélnek. (Séfcsere miatt ugrott egy szintet 2010-ben az Aranyszarvas vagy Vieiraval a Costes 2007/8 táján. )
Az ország keleti részében ilyen látványos pályát írt le a békéscsabai Hargita kisvendéglő valamint gyulai Patrióta. Mindkettő ugyanazzal a séffel működik a nyitás óta, előbbiben Metzger László, utóbbiban Csiszér Árpád viszi a konyhát. Mindkét séf kőkeményen elkötelezett a kreativitás, a minőség, a magyar ízek, a hazai alapanyagok tekintetében. Mindezen túl a szakmai fejlődés is “átjön”, ha az ember évente egyszer-kétszer eljut ezekbe az éttermekbe. Mivel Arad vonzáskörzetében a Brill bezárta óta ez a két legközelebbi minőségi étterem, így sikerül is tartani ezt a gyakoriságot. (Azelőtt is sikerült, csak akkoron 3 célpontunk volt, ha nem akartunk Szegedig utazni, most kettő van. )
A Patriótában az elmúlt években tapasztalható fejlődést egyébként visszaigazolta a Gault Millau kalauz is, a 2015-ös kiadásban ők lettek “Az Év feltörekvő étterme” 11 ponttal, ami már “ajánlott” kategóriát jelent. A 2016-os kalauzban pedig még többet, 12 pontot kaptak. Jómagam az egész étlapjukat végigkóstoltam már, ezért többnyire a napi ajánlatból válogatok. Ügyes, esztétikus tálalás, kitűnő húsállagok, remek ízek jellemzik az éttermet, legyen szó klasszikus pörköltről, marhapofáról, brassóiról, kovászolt zöldségekről vagy helyben sült kenyérről, netán csokimousse-ról vagy vasserpenyőben sült palacsintáról. A kiszolgálás bűbájos, a tulajdonos hölgy, akinek a férje dolgozik a konyhán a legmegnyerőbb jelenségek egyike a magyar vendéglátásban, tanítani lehetne azt a kedvességet, kommunikativitást, amivel körbeveszi vendégeit. A beltér és a terasz nagyon szép, az árak barátságosak. A Patriótának jó szívvel meg lehet adni ötször öt pontot. Öröm látni, hogy mások is ezt tették.

Nem volt rossz, de nem is volt átütő. Az átlagnál azért mégiscsak jobbnak nevezném, ezt a főételt, így a konyhára adok 4 pontot. Ellentétben a másik hellyel, ahol jól megválasztott spanyol ihletésű zene szólt, itt valami tingli-tangli idegesítő pop ment, mely levont az élményből, a beltér sem annyira vonzó mint amott.

Ha időben észreveszem az egyébként jó nagy betűkkel, látható helyen, fekete táblára írott hirdetést, akkor talán magam is ezt választom. Sebaj, az epres sajttorta kifejezetten jó volt, kávét meg már ittam aznap, úgyhogy morgolódásra semmi okom, annál is inkább, hogy itt is, akárcsak a Barioban, nagyon kedves kiszolgálással találkoztam. Le a kalappal! A sajttorta egy fokkal édesebb volt az optimálisnál, de így is megadom rá az 5 pontot. 490 forintért pedig kifejezetten jó ajánlat. Mondhatni best buy. Jobbacska kommersz söröket tartanak, Budweisert és Bitburgert, elfogadható áron. Mivel volánnál ültem, nem élhettem a lehetőséggel. Jó élmény volt a Tutti gelati, azzal együtt, hogy a beltér nem nyert meg.

A sörök a Heinekentől származnak, amit elvből nem iszom, más kérdés, hogy ha kormány mellett ülök, akkor mellőzöm teljes mértékben az alkoholt s aznap még haza kellett vezetnem Debrecenből. Így a tuzséri birspálinkát sem kóstoltam meg, aminek két centjét igen baráti áron, 400 forintért kínálják. Úgyhogy egy kis adag limonádét kértem, ami jó volt, 330 forintért -igencsak meg voltam vele elégedve. Összességében jól éreztem magam a Barioban, nem kizárt, hogy betérek még egyszer egy pálinkára. Vagy kettőre. Az almából például 300 ft két cent.

Szerencsére sikerült megörökítenem a pillanatot is, amikor barátom elugrik a lángosról bőven csöpögő olaj elől. Talán ennek, mármint a fotó közlésének és a kritikámnak köszönhető, hogy most már rendesen lecsepegtetik a lángosokat. Tény, hogy amikor a minap adtam még egy esélyt a helynek, már nem volt olajos a lángos. Elég sűrű, tömör volt, jobb szeretem ha könnyedebb a tésztája, de alapvetően rendben volt. Gondoltam,tejfölöset kérek (300 ft és jó nagy), azt nehezebb elrontani. A múltkor virslis-káposztás volt műsoron és olyan pocsék virslit tettek bele 900 forintért (ebben benne volt még két extra, káposzta s még valami), hogy inkább maradtam a simánál. Fekete mellényben, fekete ingben és fekete farmerben voltam, azt mondja a kiszolgáló hölgy, szerinte biztos viccesen, hogy „azt hittem kéményseprő”. Nem vettem a lapot. Nem láttam még kéményseprőt magyar sujtásos mellényben. Átlagos hely ez, minden tekintetben. Nem kizárt, hogy eszem itt még sima lángost, 250 ft körül az ára, nem 900, mint a Várban. De épp úgy le is tudok róla mondani.