DEndre adatlapja

Nem, csak a kérdő tekintet, amit egyébként nem ismertem fel, azt hittem, nem hallotta a rendelésem. Mondom még egyszer „kávét kérek”. Erre végre megszólal: „Na jó, de milyet? ” „Presszót” – mondom - nálam ezt jelenti a kávé”. „És mellé? ” Mondom: „Tejet és egy cukrot kérek”. „Na látja” - mondja, s közben mosolyog. Szerintem fel sem fogta, hogy ez nem stílus. Nemcsak olyan valakivel akinek a lánya lehetne, de egyáltalában senkivel. Rádió szól a beltérben, ami elég idegesítő. Meglehetősen kommersz az italválaszték, akad pár jó bor. Az egyszerűbb tömények beárazása baráti, a Ballantine's és társai 350 ft-ba kerülnek 4 centiliterenként. A feliratok élő sportközvetítést ígérnek. A kávé iható volt, korrekt, 250 ftért kifejezetten jó ajánlat.

Szívesen ittam volna frissen préselt narancslevet, de azt nem tartanak, így aztán egy narancsos cappyt rendeltem (250 ft), az „aznapi” kávém megvolt már ugyanis. Egyébként sem vagyok kávés, inkább csak tesztrendelés nálam a kávé, nem létszükséglet. Az alkoholos italok pedig eleve estek, mivel aznap még 350 km állt előttem. Az italválaszték a szokásos kommersz, ami a söröket és töményeket illeti, a borok zöme viszont korrekt, Frittmann, Gere Tamás, Nyakas, Juhász, Pócz szerepel a „szerzők” között. A borok decije jellemzően 360 ft, ami korrekt, a palack így nagyjából 2500-ra jön ki. Az aznapi bölcsesség a táblán így szólt. „a tegnapi ital nem oltja a mai szomjat” Korrekt. Nem rossz hely ez, de nem is kiemelkedő. Jóindulattal 4 pont, de inkább 3,5.

Mindaddig rendben vannak ezek az agyi fixációk, amíg nem teszik őket kötelezővé. A legutóbb a Csendes M. nevű helyen tettük egy családi látogatást. Ettünk egy menüt valamint pár á la carte fogást. A menüben kapott céklaleves üde volt és finom, állaga nem volt teljesen sima, de ez egyáltalán nem baj, nem kötelező mindenkinek a fine dining éttermekben megszokott selymes, homogén állagot az asztalra tenni. Ugyancsak menüben volt a lencsefőzelék, amit répafasírttal szolgáltak fel. Nem volt rossz ez sem, bár ettem már meggyőzőbbet a műfajban, a fasírt tojás nélkül persze olyan, mint a sajt tej nélkül, de illúzióink ne legyenek, itt ezt is megoldják. A fasírtot és a tejmentes sajtot is. A „fasírt” jó ízű volt, persze legfeljebb formára emlékeztet fasírtra, ízre és állagra nem. A zárófogás citrommázas kókuszos kalács volt, ami jól sikerült. Az állandó étlapról rendelt taboulet úgy volt jó, ahogy volt, bár én puhábbra főztem volna a csicseriborsót, amivel gazdagították az egyébként jól elképzelt, üde, cseppet sem unalmas fogást. Azért kértünk hozzá némi olívaolajat és citromot, úgy még finomabb volt. Értékeltük, hogy jó minőségű olajat kaptunk. A malai kofta volt a másik fogásunk az étlapról, a mártása kiváló, le a kalappal, maga a kofta tömör, nyögvenyelős. Szerettük, hogy megszórták zöld korianderrel. A mellé tálalt naan nem volt az igazi, de azért meg lehetett enni. Az itallapról lerí, hogy komolyan vették a témát, biogazdálkodásból származó cukormentes és tartósítószermentes gyümölcs- és zöldségleveket tartanak. (A paradicsomlé nem győzött meg minket, nagymamáink, anyáink, feleségeink jobbat tettek/tesznek el otthon. ) A sörválaszték érthetetlen módon ultrakommersz, magyarán a Heineken által szállított pár tételből áll. A pálinkák izgalmasak s tartanak szép tételeket a bor műfajban is, Légi Gézától , Kúcs Gyulától vagy Horváth Ráspi Józseftől. A beltér hangulatos, a többieket zavarta a galérián az ételszag, szívem szerint ott ültem volna le, így a járdára kihelyezett egyik asztalka mellé telepedtünk. Jól éreztük magunkat, a magam részéről nem zárom ki, hogy még benézzek alkalomadtán.

A meglehetősen széles sütiválasztékból egy kókuszos kockára esett a választásom, ami 550 ft volt. Őszintén szólva nem nyert meg. Ott ettem meg a helyszínen a nagy részét, egy magasított széken kuporogva, a fal melletti pulton, a pöttöm kis helységben sajnos nincs hely asztalok számára. Közben nézegettem egy szórólapot, mely magyar gasztronómiai és társadalmi programokat népszerűsített különböző egészséges főzőeseményektől a Kurultájig. Mondtam is nekik, hogy több program benne van a naplómban, de nem kaptam érdemi választ kommunikációs közeledésemre, pedig remek lehetőség lett volna arra, hogy közvetlen kapcsolatot teremtsenek egy hasonló világnézetű vendéggel és ezzel visszatérésre csábítsák. Nem éltek vele, én meg nem fogok visszatérni, két kedves szó elég lett volna, a meglehetősen érdektelen sütemény nem elegendő ehhez.

Egyik jóbarátom jelezte, hogy ő eleve nem kér semmit, a másik rántott hagymakarikát rendelt. Azt hiszem, ebben a műfajban nem lehet rosszabbat felszolgálni, legfeljebb, ha nagyon odaégetik vagy hagyják megpenészedni. A mirelit cuccot (benne nem is hagymakarika, hanem hagymapép, ismerős a Burger Kingből, ugye? ) előre lesütötték majd mikrohullámú sütőben melegítették. Mit mondjak, nem volt élményszerű. A gyros sem nyújtott nagy élményt, de ugyebár az éhség a legjobb szakács. A galérián ültünk le, ezen is lehetne kicsit még dolgozni a dekoráció témában. Gyengicsek hely volt ez, jóindulattal adunk neki 3 pontot.

Előre kifacsarták, majd kiöntötték egy kancsóból, ezt nem bántam, mivel sietős volt a dolgom. 540 ft-t fizettem két decire. Tartanak igényes szendvicseket is. A sietség dacára leültem kicsit a galérián, ahol a székek nem voltak még lepakolva az asztalokról, úgyhogy magam szabadítottam fel egyet. Miközben iszogatom a narancslevet, hallom, ahogy az egyik kislány mondja a pultban másiknak: „jó lenne, ha ma is vámpírban nyomnák a vendégek, hogy lemegy a nap és eltűnnek, hogy hamarabb hazaérhessünk. ” Nem vettem rossz néven az amúgy sem nekem címzett bemondást, inkább jót szórakoztam rajta és lejegyeztem. Tetszett a hely, megyek még.

Ráadásul a Cserpes termékekben jobban bízom, mint egy átlagos nagyipari tejtermékben. A Corvin közben nemrég megnyitott egységbe néztem be a minap. Előttem egy elég nagy turista társaság hosszan válogatott s rendelt, már azon voltam, hogy elmegyek, de végül maradtam. S milyen jól tettem! Egy lazacos kapros szendvicset kértem, (490 ft volt) mely a műfaj csúcsának nevezhető, friss zsemlében tökéletes arányú töltelék, kellő mennyiségű lazac, tormakrém, nagyon finom volt, élvezetet nyújtott az utolsó falatig. Megyünk még!

Érthető feeling, de ebből a vendég nem kellene észrevegyen semmit. Más helyeknek sikerül olyan pincéreket alkalmazni, akik kedvesen, mosolyogva szolgálnak ki, s akiknek az ember elhiszi, hogy örömmel teszik azt. Ezzel együtt probléma inkább azzal, volt hogy rendeltem 1700 forintért egy burritot, ott, ahol a szomszédban egy jónak mondható étteremben 990 foritnrét adnak két fogást s nem is rosszat, és az nem volt burritó. Hanem chili con carne egy ipari, készen vett tortillatekercsben. Ami nem egy rossz étel, de azért elvérható, hogy ha feltesznek egy fogást az étlapra nézzenek mér utána, hogy azt hogyan kell elkészíteni. Lehet, hogy a többi étteremben is van burritonak csúfolt batyus chili con carne, ott nem ezt ettem, hanem hamburgert és pulled pork szendvicset, ami jó volt. Ez sem volt rossz, meg lehetett enni, de nem ezt vártam. Nagy jóindulattal adok három pontot, a kettő indokoltabb lenne.