DEndre adatlapja

Társa, a férfi vagy sajátos humorral bír vagy madárnak nézett, amikor azt mondta, hogy fél liter helyett hét decit csapolt nekem, mert szimpatikus voltam. Mikor mutattam a fél literes jelzést, azt mondta, hogy “de ott van fölötte a hab”. Mindmáig nem tudom, hogy hülyéskedett vagy tényleg el akarta hitetni velem, hogy az 5 dl az 7 dl és hogy kaptunk két deci bónuszt. A hamburgert már próbáltam a sashalmi egységben, így ezúttal pulled pork szendvicset kértünk. Egyebet nem, mert más helyekre is szerettünk volna még menni, úgy is történt. Rendeltünk még egy Keserű Méz sört, tartanak ugyanis kézműves söröket a fóti főzdétől, Gyenge Zsolttól. A szendvics finom volt, az árak középmagasak. A beltér nem különösebben hangulatos, a tévéről meg szívesen lemondtunk volna. A két kiszolgáló átlaga 4 pont. Összélmény az, hogy jó. Még az sem kizárt, hogy elmegyek még egyszer ide a kölkökkel is.

Az új helyszínen jobb a helyzet. Rendeltünk két menüt, a leves krumplileves volt póréhagymával, ez ütötte a mércét, akárcsak a desszert. Házias rizskochot kínáltak tojásfehérje toppinggal. Háromféle főételből lehetett választani, jómagam falafelt kértem. Nem volt szerencsés választás, a csicseriborsógolyók szárazak, érdektelenek, fojtósak, fűrészporszerűen voltak, ilyen rosszat nem ettem még ebben a műfajban, belepakolták őket minden nélkül egy tortillatekercsbe (készen vásárolt, naná), körítették kissé fonnyadt, nem dresszingelt salátával és túlsütött, szottyadt sült krumplival. Egyik társam Csáky rostélyost kért, ez is menüben volt, ez maga volt a tökély. Érdekese, hogy az egyszerűbb ételt jól elszúrták, míg a komplexebbet tisztesen készítették el. Megvan erre is a magyarázat: a szakácsok magyar mivolta. A sajátot jól készítették a közelkeleti importon kicsorbult a bicska. Másik társam süllőt evet bőrén sütve, ami nem volt bőrén sütve, hanem lisztes panírban, de a hal friss volt és finom. Egy fogással volt gond, ezért a négy pontot megadom a konyhára, az árak nagyon barátiak, a menü 1600 körül volt (vagy tán 1500? ), szép a borválaszték, pazar a környezet, kifogástalan kiszolgálás. Összességében 5 pont azzal együtt, hogy pont én kaptam a legrosszabb főételt. Az igazság az, hogy egészében nagyon jól éreztem itt magam. Ami falafelt illeti, felejtsék el vagy csinálják meg jól. Ott van minden info két kattintásnyira az interneten.

(A fővárosnak ez az a pontja, ahol a legtöbbször megfordulok, mert tapasztalatom szerint itt mindig van parkolóhely. )
Az italkínálat kommersz, legyen szó sörökről vagy üdítőkről. Akad egy két jobb bor. A töményeket nem memorizáltam, elvben elképzelhető, hogy tartanak pár jobb ír whiskey-t. A kávé nem volt kiemelkedő. Összességében átlagos hely ez, arra azért megfelel, hogy elüsse az ember az időt, ha épp a Kossuth tér környékén vár valakit.

Jómagam kávét ittam, nagyon jó volt, közelített az új hullámos minőséghez, vagy tán el is érte azt, a kávé tekintetében ott tartok, mint 1999-ben a borok vonatkozásában: értékelem a jót, de nincs még rutinom a jó és a nagyon jó megkülönböztetésében. Párom frissen préselt narancslevet ivott, az is finom volt. Mindenkinek jó szívvel ajánlom a helyet.

A délutáni, esti és késő éjjeli órákban tartanak nyitva, mi is éjfél után csöppentünk be ide, egy kocsmatúra utolsó előtti állomására, miután kora délutáni időszakban többször is elmentünk a zárt kocsmaajtó előtt. A beltér hangulatos, a dekoráció nagy részét híresebb amerikai kasszasikerek plakátjai teszik ki, de felelhető a kitett képeken belül egy zászló is, mely alatt a deli konföderáció harcolt.

Elég hosszasan pucolta, ami messze kimerítette az udvariatlanság tényálladékát, de hát épp nem volt jobb dolgom, mint végigvárni a ceremóniát. Minden esetre érlelődött bennem az idő teltével a távozás szándéka. Kértem végül egy virslit, ami bőrösödő, ráncosodó volt, viszont kifejezetten finom, valamint egy darab füstölt mangalica májast. (kb 1. 5 dkg, kilója 4000 ft). Csípős paprikát is rendeltem, 3 darabot adnak száz forintért. A száraz kolbász 5000 (vagy 5500? -nem emlékszem biztosan), a helyben sült véres hurka és májas hurka, továbbá a virsli 400 ft 10 dkg, a sült kolbász 500 ugyanekkora mennyiség. Helyben fogyasztva nagyon jó az ár/érték arány, az igazság az, hogy elvitelre lehet sokkal olcsóbbat is kapni, s még jobbat is, akár kolbászról, akár májasról van szó. Összességében nem volt ez rossz, ha nem álltam volna épp ebéd előtt, akkor megkóstoltam volna kolbászos paprikás krumplit is. Talán legközelebb. Kifejezetten kíváncsi vagyok a disznótoros ételeikre is,

Épp megegyeztem a vérpudingban a kedves pultos hölggyel s innivalót választottam (hátrahőkölve attól, hogy 2 dl magyar forrásvíz 500 forint, 2500 forintos literárú vízhez ritkán van szerencséje az embernek, legfeljebb michelin csillagos étteremben, például az Onyxban), amikor rám köszönt Palotai Csaba a legjobb magyar séfek egyike, akivel még a békéscsabai Brillben ismerkedtem meg s váltam konyhának rajongójává. Ajánlására letettem a vérpudingről, hogy egész precíz legyek nem azt ajánlotta, hogy ne egyek vérpudingot, hanem azt, hogy kóstoljam meg a kenőmájasát. Az ajánlat igen vonzó volt, tekintve, hogy életem legjobb kenőmájasét a Brillben ettem, az maga volt a műfajcsúcs, a gasztrokatarzis, a májastökély. De kóstolni ennyi bőven elég volt, mivel várt még rám egy ebéd nem is sok idő múlva, 1 óra tájban. A májas csodás volt, akárcsak a hozzáadott marinált lilahagyma és a kenyér, mely, mint kiderült a legjobbnak tartott magyar pékségből a Pipacsból jön, ahol állítólag a legjobb séfek tanulnak kenyeret sütni. Az összhatás fokozhatatlan volt. Összeszámoltam, 15 féle ételt kínálnak s pont ennyit kóstolnék meg tőlük bármikor, bárhol, bárhogyan, ahogy Hamvas Béla írja. A kiszolgálás kedves, a beltér nagyon hangulatos, az ételárak abszolút barátságosak. Kiemelkedően jó hely nyílt a Klauzál téri vásárcsarnokban, alig várom, hogy visszatérjek többedmagammal és a fél étlapon végigkóstoljuk.

A beltér személytelen, intimitásmentes, hangulattalan, a kiszolgálás barátságtalan. Lehet hogy csak a törzsvendégekkel kedvesek. Ettem egy meggyes mákos süteményt, mely érdektelen volt, ott is hagytam egy részét, továbbá egy pozsonyi kiflit vettem, ami átlagos volt. Heineken söröket tartanak meg Drehert. Rádió szólt, amit nem kedvelek, szerencsére ottlétem alatt egy elviselhető szám is elhangzik a Twisted Sisterstől. A Villeroy and Boch wc-t az előző vendég nem öblítette, ami elég kiábrándító volt. Nem szerettem ezt a helyet, többet nem látnak.