DEndre adatlapja

Kértünk az italok mellé egy menüt, aznap még több helyre terveztem menni, az ítéletalkotáshoz nem kell jóllakni. Bár menüt kértünk, leveseink nagy-nagy késéssel érkeztek, holott azt csak bele kell merni a pohárba. Viszont kaptunk véletlenségből egy nagy adag levest ajándékba. Tévedésből elénk tették le, mi jeleztük ugyan, hogy nem a miénk, de azt mondták, hogy akkor örüljünk neki, együk meg. Megettük. Utána megint rengeteget kellett várni, mindenki megkapta az ételét, azok is, akik utánunk érkeztek. Egy idő után már muszáj volt szólni. Az üzletvezető-tulajdonos kisugárzású hölgy azt mondta, amikor hallotta, hogy majd egy órája várunk, hogy "[moderálva - a szerk. ] meg". Ezt inkább aranyos amatőr kiszólásnak vettük, mint trágárságnak, s nem könyveltük a negatív rovatba. Viszont amikor kiderült, hogy mi azért vártunk majd egy órát, hogy betegyenek készen levő rizset egy pohárba és rámerjenek szintén készen levő húst, akkor úgy éreztem, hogy felrobbanok. Mondanom sem kell, hogy a szakács gyerekkel többször is találkozott a tekintetünk, láthatta, hogy tűkön ülünk s mennénk tovább. Távoztunkban szembetalálkoztunk a másik tulajdonosatmoszférájú illetővel, egy fiatal férfivel, aki nagyon kedvesen érdeklődött, hogy milyen volt az élmény, elmondtuk. Ő kedvesen elnézést kért s váltott velünk néhány kedélyes mondatot. Kissé helyrepattintotta a hangulatunkat, senkit nem akarok lebeszélni a Baotiful meglátogatásáról, de most is agyamba megy a vér, ha arra gondolok, hogy a drága Budapesten töltött időmből közel egy óra arra ment rá, hogy valamelyik pulton belül dolgozó szakács-mindenes nem volt képes kb. 20 másodpercet ránkáldozni és összeállítani azt a menüt. A kiszolgálásnál az átlagot a tulajjal való beszélgetés adta:1 pont plusz 5 az 6, osztva kettővel 3.

Úgyhogy előszeretettel látogatom a bizalomgerjesztő egységeket, így az “All American Food” nevű helyre is elmentem. Nem olcsó ez a hamburgerező, az biztos, annyiért amennyit itt egy alapjáratú burgerre kérnek, tételesen 1290 forintot, másutt megeszik az ember egy menüt, de az is tény, hogy nem spórolnak sem a hozzávalók minőségén, sem a mennyiségen. Egy hamburger itt kitesz egy ebédet. A pincér fiú kedves, közvetlen, élvezet volt vele beszélgetni, ilyen pincért szeretnék, ha éttermem vagy étkezdém lenne. Az is tetszett, hogy tartják Csizmadia András és Niksz Gyula Burgerkönyvét, ami helyben lapozgatható. Az italválaszték még bővíthető lenne, tartanak 8 korrekt bort (Maurus, Tiffán, Bodri, Frittmann, nem lenne rossz, ha minden bor esetében feltüntetnék a pincészetet), de sörben az a három kommersz tétel (Tuborg, Bud, Kronenbourg) bizony hiányérzetet ad. Összességében nekem ez szinte 5 csillagos élmény volt, minden esetre inkább 5 mint 4, egyrészt a simán “jónál” meggyőzőbb hamburger, másrészt kiváló kiszolgálás miatt. Ezzel együtt van a helynek hova fejlődni. Ha lenne 4,5 pont, annyit adnék.

A kiszolgálás kedves, kommunikatív, érdeklődéssel hallgatták a gasztro-felfedezői ars poeticámat s a kézműves sörökről tartott kiselőadásomat (ők is tartanak kétfélét a legjobbak közül, nagyon jó áron, konkrétan Távoli Galaxist és Bakancslistát 700 forintért, ez adta az apropót a single-hop IPA témájának kibontásához), ami azért annyira mégsem lehetett érdekes számukra, mert mikor elfogytak a vendégek, kimentek cigarettázni, azzal, hogy ne vegyem rossz néven, de inkább egyedül hagynak, mert most van alkalmuk áldozni káros szenvedélyüknek. Nem maradtam bent egyedül, elbúcsúztam tőlük, mert a cigarettázókat messze elkerülöm. Félig megevett bagelemmel odébbálltam, s az Up and Down fele sétálva ettem meg. Az árak nem alacsonyak, de arányban vannak a szolgáltatással. A beltér dizájnos, tetszett a falra rögzített ajtóra írt étlap.

Ki volt már nyitva mindkét palack, így aztán nagy duzzogva megittuk. Poénnak hangzik, de annyira tényleg nem örültünk, mert az állóképesség megőrzése a turnék alkalmával kulcsfontosságú. Ezzel együtt kedvességüket busás és a két sört nagyjából fedő borravalóval honoráltuk. Paulaner söröket tartanak többek között, ami igényességre vall. Van jópofa “napi menüjük”: 2 bajor kolbász, két palack bármilyen sör 1990 forintért, 2 paprikás kolbász, 1 üveg szóda, egy üveg bármilyen bor 2990 forintért. Sajnos egy rövid internetes kutakodás, melybe beleértendő a hely FB-oldalának a megtekintése s némi blogbejegyzés átfutása nem adott választ arra jogos kérdésre, hogy milyen bort lehet választatni. De az ajánlat még Varga Olaszrizlinggel is korrekt. Az ételrovatban az italválasztékot, s főleg a söröket díjaztam.

Egyszerű reduktív borok decije, melyek 1500 forint alatt vannak palackáron, tehát 200 körül, de inkább az alatt jön ki a deci, 590 forintnál kezdődik. A borválaszték egyébként impozáns, zömmel vagy tán teljes egészében a Bortársaság portfóliójából válogattak. Sok bor van nyitva, kínálnak frissen préselt narancs-, grapefruit és almalevet továbbá kávékat is. A röviditalok zöme érdektelen, de van néhány jó pálinkájuk a Bestillotól. Jó drágán, 890 ft a két cent. A boraink rendben voltak, mondjuk ennyi pénzért el is várható, hogy ne két hete nyitott oxidált löttyöt adjanak, de ne gondoljuk, hogy ez általános, láttam már olyat, hogy drága helyen lepukkant bort adtak. Kínálnak némi borkorcsolyát is, padlizsánkrémet (1590 forint, ez is rekordáras), tojáskrémet, olajbogyót, sonkát, mi maradtunk a borozásnál. Az ételrovatban a borválasztékot díjaztam.

Kávét kértünk, ami valamivel jobb volt a kocsmai átlagnál s nagyon olcsó, 100 forint. Nagyon tetszett a beltér, Nagymagyarország térkép a falon, Horthy korszakbeli katonai emlék berámázva. Pácolt fa hangulata uralkodik a több termes kocsmában, a plafont is beleértve, a csillár egy szekérkerékből van kialakítva. A kiszolgálás kedves, az árak barátiak. Ételeket nem adnak, az ételrovatban az italválasztékot díjaztam.

Az ár mindegyik esetében ugyanaz. Mákos-meggyeset kértem, ez az egyik kedvencem, a meggy savassága szépen ellensúlyozza a máktöltelék édességét. A rétes nem nagy és 290 forint, ami fővárosi ár, de nem bántam. A beltér egyszerű, puritán, a kiszolgálás formálisan udvarias, mosolytalan.

A beltérben szokásos reklámok a falon, Unicum, Pepsi, stb. Van biliárd asztal is. A kávé jobb volt a kocsmai kávé nagy részénél, valamivel drágább is. Ételeket nem adnak, az ételrovatban az italválasztékot díjaztam.