DEndre adatlapja

A kettő között a határvonalat ugyebár az képezi, hogy kóstoltuk-e az adott terméket vagy sem. A csigáik lenyűgözőek finomak, foszlósak, intenzív ízűek. Egyfajta műfajcsúcsot jelentenek számomra. Mindemellett még olcsó is a hely, a csiga 190 ft volt, a kávé 300, a superjuice, amire sok helyen elkérnek 800-900 forintot, az itt 590.

Ahol remek borokat lehet kóstolni másfél decire kimérve, jó drágán, úgyhogy ezt kihagytuk, jómagam vezettem, párom meg egy deci bornál többet nem hajlandó meginni, s mindezen túl 1000 forint körüli összeget egy pohár borra egyikünk sem szeret kifizetni. Ebéd után voltunk, így az ételek sem maradtak játékban, így aztán rendeltünk egy minőségi bio levet, cékla-alma volt, ha jól emlékszem. A kiszolgálás udvarias, segítőkész, az áruválaszték impozáns, remek felvágottak kelletik magukat a pultban, olajok, fűszerkrémek, ecetek, borok a polcon. A környezet barátságos, a hangulatos galérián ültünk le. Nagyon jó hely a Hecserli, jó szívvel ajánlom mindenkinek.

A mákos rétes kifogástalan volt, jobbat nehéz lenne készíteni, mind a tésztája, mind a tölteléke teljes mértékben megnyert s ugyanezt mondhatom el a tepertős pogácsáról is, ízre állagra maga volt a műfaj csúcsa. Ennyit lehet ebből kihozni. Csinálnak még néhány helyen hasonlóan jót, jobbat aligha. Az árak is barátságosak. Vita felett 5 csillag akkor is, ha a kenyerük biztos nem üti az új hullámos pékségek kenyereinek színvonalát.

A belső tér is megnyerő, külön értékeltük a tulajdonos nagyapjának a cégtábláját. De elmesélte nekünk a tulaj a polcon látható, francia nemzeti színekben játszó üvegkakas történetét is, nem lövöm le a poént, menjen el mindenki és hallgassa meg a helyszínen. Két csodás bort ittunk a Zsirai pincétől és Csetvei Krisztitől, kaptunk hozzá egy kis rágcsálnivalót a ház ajándékaképpen. Vannak izgalmas borkorcsolyáik, ezeket nem próbáltuk ki, az ételrovatban a borválasztékot díjaztam. Először voltunk itt, de nem utoljára.

A kiszolgálás elég lezser, a pincér nem zavartatja magát attól, hogy az asztal ahová leültünk jóbarátommal sörben úszik, ha nem vette észre, az a baj, ha észrevette és nem érdekelte akkor meg az. Söbaj, minket ez nem tartott vissza semmitől, legfeljebb a sörbe való belekönyököléstől, rendeltünk egy-egy Stari sört, mert bizony itt a kiváló kézműves tapolcai serfőzde söreit adják, ugyan nem csapolva, hanem palackra. Tanulva a Felnis esetből (amikor lejárt s ami rosszabb, romlott palackos sört kaptam jó drágán, 0,33-as Simcoe Pale Ale volt 1000 ft s mellesleg a csapolt is állott volt) megnéztem a sörök lejárati idejét, mindkettő bőven benne volt a garanciában. Ittunk egy pils-t meg egy búzát, szerettük mindkettőt. Adnak melegszendvicseket is, nem olcsón (850 ft/db), de jómagam állandóan ellen kell álljak a kísértésnek és igyekszem este már nem enni, társam pedig sokallotta az árát, így aztán maradtunk a söröknél. Annak is megkérik az árát, a 0,33-as nem kiugró, korrekt sör 690 forint, ennyiért másutt sokkal jobbat lehet kapni, Bakancslistát vagy Távoli galaxist. Van héárom boruk is Gere Tamástól, akit szeretünk, a rizling és rosé decije 390, a Kékfrankosé 490. Ez durván kétszeres szorzó a szaküzleti árhoz képest, ami étteremben normális, egy kocsmában kissé magas. Összességében a nem vett buktatók dacára kap a hely tőlem 4 pontot, de azért van még mit javítani odafigyelésben és italválasztékban. Az ételrovatban az italválasztékot díjaztam. Halvány ez a négyes, de azért mégiscsak négyes. Bár ott tartanánk, hogy Magyarországon átlagos jelenség legyen a hazai kézműves sör az italválasztékban.

Viszont század eleji vasúti kocsik atmoszférája annyira megejtő, hogy ide bizton visszatérünk, ha Lakitelekre vezet az utunk, legfeljebb iszunk Pincegyöngye feliratú Duna-Tiszaközinek mondott „Magyarország” eredetmegjelölésű (még ez sem biztos, nem csodálkoznék, ha olasz tömegbor lenne a palackban) elég silány bor helyett valami élvezhető töményet, például Unicumot. Sajnos itt is megy a tévé, szerencsére van olyan terem, ahová nem látszik be. Az árak barátságosak, a kiszolgálás kedves. Ételeket, bár az önmeghatározás “pizzéria”, emlékezetem szerint nem kínálnak, az ételrovatban az italválasztékot díjaztam.

Sajnos nem volt időnk enni, egy vegyes haltálat szívesen megkóstoltam volna, akkor is, ha a ponty és a harcsa mellett nem keszeg vagy süllő, hanem tájidegen tintahalkarikák szerepeltek. Borsodit tartanak csapon (korsó 350, pohár 250) s Fonték remek üde, reduktív borait kínálják kimérve. Különböző koncentrációjú fröccsöket ittunk a kisfröccstől a színészfröccsig. A beltér hangulatos, a lambéria, s általában a fa uralja az atmoszférát. Az enyhén szemerkélő eső dacára kint ültünk le, a terasz varázsa június elején felülmúlta beltér egyébként nem csekély vonzerejét. Kellemes barátságos hely a Sarokház étterem, az ételrovatban az italfrontot értékeltem.

Ezért is, közelebb áll hozzánk a Mazel Tov, az Extra vagy a Liebling, mint mondjuk a Vittula. De ismétlem, mindkét irányzatnak helye van a nap alatt és mindkét irányzatot képviselő helyekre szívesen ellátogatunk. A Lieblingbe éjféltájt tértünk be, konyha már nem volt, ami engem nem zavart, de társam eléggé megéhezett. Így járt. A kiszolgálás – ismét egy nagy jó pont – kedves volt kommunikatív, jobbat elképzelni is nehéz, maga a hely atmoszférája nagyon megnyerő, vagány, a zene meg jó, kellemes jazz, nem úgy, mint sok helyen, ahol bömböl a tuctuc. Ha még kézműves sörök is lennének, akkor lenne számomra a tökély, de azért így is megérdemel összességében öt pontot, elsősorban a hangulat és a kiszolgálás miatt. Az ételrovatban az italválasztékot díjaztam.