DEndre adatlapja

Ha nem volt fagylalt, akkor viszont valami süteményt “kellett” választani, egyet, hogy ne teljünk el túlságosan, mert hosszú volt még ekkor az este, aminek elébe néztünk. Társam a madártejtorta felé kacsingatott, én valami mást néztem, de ez is belefért, így aztán szívesen engedtem. Hát elég gyengicsek volt, nem mondanám rossznak, de azért jónak sem. A 3 pont közepe. Annyi, nem több, nem kevesebb.

Hát ha nem is “mocskos nagy pofája”, de szája van a kislánynak, aki azért is mérges lehetett, hogy akkor érkeztem, amikor ő épp kiment cigizni. Kérdem, hogy milyen pincészettől való a kimért bor mondja, hogy dunaföldvári Rókus pincészet. (Egyébként szép, hogy tudja. ) Mondom, hogy akkor nem móri. Mire ő “1980 óta…” Mintha legalábbis én lennék az irreális elvárásokkal érkező vendég, aki szerint a móri borozóban adjanak móri bort. Egyébként nem lenne nagyon dolog, több pincészetet is meg tudnék nevezni, akik nagyon baráti áron adnak bort Móron, úgy, hogy azon még tisztes haszon legyen. (Frei, Geszler, Varga – nem az a Varga, hanem a móri Varga. )
A beltér leromlott mióta nem jártam itt, a hangulatos kiírást miszerint “az alkohol az ember ellensége és aki az ellenség elől megfutamodik, az gyáva” lefestették és nem írták újra. Gyenge színvonaltalan, hangulattalan hely lett ez. Többet nem megyek arrafelé, akkor sem, ha van egy pozitív elem: Satchmo fiatalkori képe a falon.

)
Megbeszéltük a pincérrel, hogy a tatárt mi keverjük be, pontosabban megkérdeztük, hogy mi a rend, azt mondta, hogy ahogy a vendég kéri. Mondtuk erre, hogy akkor inkább mi keverjük. Ehhez képest bekeverve hozták. Végső soron nem volt nagy baj, el kell ismerjem, hogy a hagyományos ízvilág keretén belül jó ízű volt. Más kérdés, hogy akadt benne egy kis megsült darab, mikróban fagyaszthatták ki a húst, ami régen rossz megoldás, nemcsak azért mert jobb a mikrohullámú sütőt egyszerűen száműzni minden konyhából, hanem azért is, mert a fagyasztott, majd kiengedett húst veszélyes nyersen feladni. Szerencsére nem lett bajunk tőle. A fokhagymaleves átlagos-korrekt volt, akárcsak a hozzá adott kruton. Fizetéskor néztem, hogy benne van-e a számlában a felszolgálási díj, illetve miközben kerestem ezt a rovatot a tekintetemmel kérdeztem is, mire a pincér azt mondja, “ott van a számlán, hogy nem mi kapjuk”. Vagyis nem elég, hogy nem ő figyelmeztet arra, hogy az étlapon szereplő összeghez hozzácsapnak kötelező módon tíz százalékot, de még érezteti is azt, hogy elvárja, hogy e felett az ember adjon még tíz százalékot vagy mit tudom én mennyit. Az ész megáll. Hihetetlen.

Jól jött, hogy pont ott volt, ahol, mert a párom beült hajat igazítani a Tátra utcába és el kellett ütni az időt valamivel. Itt meg kellemes volt üldögélni. A mellettünk levő asztalnál arról beszéltek meglehetős hangerővel, hogy milyen forgatások és programok lesznek a jövőben itt, csak úgy repkedtek az olyan ismert nevek, mint Erdélyi Mónikáé, vagy Presser Gáboré. Nem lenne rossz, ha egy rendes centrifugát beszereznének, mert az alma-alapú általam rendelt lé-mix inkább pép volt, mint lé. A helység egybe van nyitva, pontosabban egy hátsó ajtón közlekedik a szomszédos ínyenc-borozóval, ahol olyan különlegességeket mérnek ki, mint Vámos Attila 2006-os Cabernet Sauvignonja vagy a szintén egri Nyolcas pince borai. 4 pont felső határ a hely, a lé pépessége miatt bármennyire szeretném, nem tudom megadni neki az 5 pontot.

Azt is értékeltem, hogy tartanak kézműves söröket, Alakort és a fóti sörfőzde tételeit kínálják, az árakat nem láttam kitéve s mivel inkább valami olyasmire vágytam, ami ennek a helynek inkább a profilja, így nem is kérdeztem, mibe kerülnek a sörök. No persze, ha lett volna valami új és kihagyhatatlan, például a Pein-Németh duó legújabb 60 shades-sze vagy a Rothbeer 17-es Bakancslistája, akkor nem kétséges, hogy sört kérek. A galérián ültünk le, ahol egyben egyfajta munkaszoba is működött, ez minket nem zavart. Bár háromkor zártak, de nem zavartak el, sőt, mondták rendeléskor, 3 előtt tíz perccel, hogy csak üljünk nyugodtan, mi azért pár perccel három után felálltunk. Ökoszemléletű a hely, amit különösen díjaztunk, kínálnak állításuk szerint e-mentes virslit és bio tojásból ezt-azt. A frissen facsart kezeletlen narancslé ára kissé megszaladt, 550/dl, nem tudom, ki fizet annak három decijére 1650 forintot, mi nem. Viszont vannak bio természetes tartósítószermentes gyümölcsleveik reális áron, abból kértünk 3 decit valami céklaléből (cékla-alma). A kiszolgálás nagyon kedves, szerettünk itt lenni, lehet hogy megyünk még.

Érdekesebb sört nem láttam a választékban, a Dreher nem hoz lázba olcsón sem. A ház bora az Irsai Olivér, ebből készítik vélhetően a fröccsöket, az olyan kevéssé ismert változatokat is kínálatban tartják, mint a Háziúr (4 deci bor, egy deci szóda). Az nem szerepel az itallapon, hogy ki készíti a bort, az sem, hogy melyik borvidéken, mi meg nem kérdeztük, mert az alkoholos italokat az est további részében szándékoztuk fogyasztani. A beltér rokonszenves, otthonos. A 4 pont felső határán van a hely, ide szívesen beülnék máskor is. Egy kávéra, amit most mellőztem, partnerem nem iszik kávét egyáltalán, én meg kettőt ittam már addig.

Még mindig ott dolgozik, most is láttam, szerencsére nem ő szolgált ki minket. Erénye ennek a helynek, hogy vannak érdemi borkorcsolyái, a fasírt és a prósza is nagyon finom volt mindig, zsíros kenyeret rég ettem náluk, nem tudom megmondani, hogy mennyire friss a kenyér. Mi a belső teremben foglaltunk helyet, kértünk egy deci pezsgőt, félszáraz oroszt adnak ami kissé kiábrándító, valamint egy deci száraz tokaji bort. Jól éreztük magunkat, igazi nosztalgikus élmény volt.

Rendeltem volna egy kézműves sört, de elkérni 1300 forintot egy üveg magyar sörre (Keserű Méz), ami másutt 500-700 forint, kiverte nálam a biztosítékot, inkább limonádét kértem, nem is jártam vele rosszul, az étlapon 2 dl szerepelt, hármat hoztak, mint kiderült rosszul nyomtatták az étlapot, és 3 decit hoznak ki azon az áron (egyébként 790 ft), amennyiért 2 decit ígérnek. Jobb mint fordítva. :)
Van pár izgalmas és megfizethető ételük, rillettes 1450-ért, kacsatepertő 1550-ért. A kézműves sörválaszték még bővíthető lenne, a Keserű Mézen kívül csak egy gyümölcsös sört tartanak meg a Magyar Vándort a Békésszentandrásiaktól. Az étlap egyébként összefogott, jól megkomponált, a beltér elegáns, megnyerő, a háttérzene nem kellemetlen, a látványkonyha őszintesége pedig értékelendő. Be lehetne vezetni, hogy a pincérek, akik odajönnek első ízben az ember asztalához – mondjuk nem értem miért kell 3 pincér foglalkozzon egy asztallal – köszönjenek. Ezt leszámítva, minden rendben volt, beleértve az egyébként udvarias kiszolgálást is.