DEndre adatlapja

Ezúttal (értsd 2015-ben) úgy adódott, hogy a Pezsegő bárban is kétszer voltunk, leginkább azért, mert a párom imádja a pezsgőt és a habzóbort s neki is meg akartam mutatni a helyet. Adnak proseccot csapról, ami szintén izgalmas, jópofa dolog. Pezsgőt ittunk, mi mást, augusztus lévén kiültünk a hangulatos teraszra. Üröm volt az örömben, hogy a pultos megpróbált átverni. Már nem emlékszem, milyen címlettel fizettem, minden esetre kisebb címletből adott vissza majd figyelve reakciómat – csak álltam és vártam a további visszajárót – úgy tett, mintha véletlen lett volna s ideadta a többi pénzt is. Többet nem megyek oda, a pofátlanság, az átverési kísérlet tartósan feldühít.

Egyből a szívembe fogadtam. A fagylalt ismét remek volt. Készítenek bizarr változatokat is, azokat is ki szoktam próbálni, ezúttal maradtam a gyümölcsfagylaltnál.

Ezek után nem mindennapi meglepetés volt, amikor egy kellemes állagú, a friss gyümölcs ízét s nem mesterséges aromát árasztó, nem túlédesített élvezetes fagylaltot kaptam. Innen a négy pont. A fagylaltra közel volt az ötöshöz, de egy cukrászda nemcsak a fagylaltról szól, az pedig ránézésre is könnyen megállapítható, hogy valahol a sütemények 5 pontosak-e vagy sem. Ami ránézésre 5 pont, még lehet valójában 4, de fordítva aligha. Éppenséggel belefért volna az időbe és a pénzkeretbe egy süti megkóstolása, de sajnáltam az evőkapacitást, ami, mint utólag kiderült, helyes volt, az A Table nevű helyen a szomszédban első osztályú desszerteket ettünk, kár lett volna elverni az éhünket valami középszerűséggel. A Bocskaiban a kiszolgálás kedves volt, a beltér kissé jellegtelen, az árak barátságosak.

Lángos és palacsintát ettünk, mindkettő ütötte a mércét. A lángost itt is frissen sütik, mint a jobb helyeken, ára nem vészes (mióta 800 forintért láttam sima lángost a Clark Ádám téren, megtanultam örvendeni az 500 forint alattiaknak, itt a sima 280, a sajtos tejfeles 550, de kínálnak megszámlálhatatlan variációt), a kiszolgálás kedves, azt pedig kifejezetten értékeltük, hogy a Házi áldás is ki van téve náluk. Hiteles, őszinte, nosztalgikus hely ez, lehet, hogy még megállunk itt valamikor lángosozni.

Az italválaszték meglehetősen silány, kézműves sörök nincsenek, a borválaszték is csekély, tömények terén sem villognak. Ittam valami Irsai Olivért az egyik menő pincészettől, az korrekt volt és nem is túl drága. Lehet, hogy még betérek alkalomadtán a hangulat kedvéért, annál is inkább, hogy két közeli jóbarátom is a Hajós utcában lakik, de egyébként nem volt különösebben meggyőző élmény.

)
Egy kedves séf jóbarátom szerint a helyet szubvencionálják, nem a piacról kell éljen, ami ha igaz is, nem befolyásolja azt a tényt, hogy a gasztronómiai kalandozás kedvelőinek ez egy igen vonzó célpont. Remek borokat kínálnak itt és kitűnő fúziós ételeket. Ráadásul a hely pozicionáltsága is kiváló a Nyugati tőszomszédságában. Nagyjából évente eljutunk ide is, a tavalyi év sem volt ez alól kivétel. Igyekszünk hétköznap délben menni, amikor a menüárak felettébb kedvezőek. Jó alapanyagokból dolgoznak, kíméletes technológiákkal és nagy virtuzitással. Nem véletlen, hogy a Gault Millau kalauzban is 11-12 ponttal szerepelnek évről évre, amit messzemenően megérdemelnek. A beltértől nem vagyok oda, de az sem rossz, csak kicsit személytelen, intimitásmentes. A kiszolgálás változó, volt más első osztályú is, előfordult, hogy kihívták a séfet, anélkül hogy ezt kérjem, csak érzékelték az érdeklődésem, de találkoztam már kissé pokróc kiszolgálással is (pont legutóbb). Söbaj, kicsire nem nézünk, a Nu bisztrót a leginkább ajánlható helyek között tartjuk számon továbbra is.

S ami nekem külön öröm volt, hogy végre nemcsak barátokkal ettem itt, hanem a családommal, közmegelégedésre. A vendégváró falatka sós piskótaszerű kocka, ami mellé paradicsomlekvárt adnak, ezen esetleg lehetne változtatni, elsőre izgalmas, másodjára kellemes deja vu, harmadjára már akár unalmas is lehet, negyedjére biztos az. A konyha igényes, jó alapanyagokkal dolgozik, maguk az ételek a hagyományos ízvilágba illeszkednek. Itt mellélövés nincs, minden friss és jó ízű, legyen szó húsról, halról, desszertről. A borlapot is értő kézzel állították össze, az üzletvezető úrral a borokról elbeszélgetni külön élmény. Nem véletlen, hogy sok külföldi vendég jár ide vissza, nem ritkán nemcsak más országból, de más kontinensről is. A hely ugyanakkor jó szívvel ajánlható a helybelieknek is. Nem fine dining vendéglő, de az 5 csillag megérdemelt.

Nem voltak nagyon hangosak de azért minden szó áthallatszott mi a asztalunkhoz s érezni lehetett, hogy értik a dolgukat, úgy is kóstoltak, mint a profik. Meglátszik ez a borválasztékon is, mely parádés, értő kézzel válogatták össze az egyes tételeket, vannak vonzó tapasok is, ezekből is próbáltunk egyet kettőt tavalyi látogatásunk alkalmával. A beltér rendkívül hangulatos, a kiszolgálás is rendben van, az árak pedig a helyhez és a minőséghez mértek. Nem olcsó hely ez, de nem is extrém drága. Jó szívvel ajánlható bárkinek, akinek szívét megdobogtatják a jó borok.