DEndre adatlapja

A Dió reggeliző-ebédelő hely is itt van, jómagam egy teát kértem, mert kell néha a májat pihentetni, éhes meg nem voltam. Kaptam hozzá citromot és német erdei mézet is. Amíg üldögéltem érkeztek a törzsvendégek, látnivaló, hogy ez az autentikus, eredeti, hangulatos, pöttöm kis hely megtalálta a maga közönségét. A tulaj, ha jól érzékeltem, német anyanyelvű, kedves, rokonszenves, az ételválaszték is erre utal, a téli hidegben “wintereintopfot” kínálnak (afféle mindent bele leves), a bécsi virslihez német mustárt, de adnak lasagne-át, wellington sertésszűzet, tafelspitzet is.

A hamburger az átlagnál jobb volt, nem épp átütő, nem katartikus, de kifejezetten finom. Lehet még rajta kísérletezni. A beltér barátságos, szerethető, a kiszolgálás kedves, azt is értékeltük, hogy a csepeli Rízmájer serfőzde söreit kínálják, ami igényességre vall, akárcsak a burger egyébként. A korsó Rízmájer 250 forintért eszméletlen jó vásár. Kár, hogy épp vezettem. Erős 4 pont.

). Így is tettünk, ott a galérián már kaptunk helyet. Ugyanebben az évben benéztem még egyszer, akkor már kaptunk anyámmal egy kis szeparét, ahol elkortyolhattuk a sörünket. Mindezek után nem meglepő, hogy a Rákóczi úti egységbe nem sokkal nyitás után benéztünk és azóta még jó párszor, annál is inkább, hogy az Astoria körül mindig akad valami elintéznivalónk. A hely nagyon hangulatos, a falra akasztott képek egyfajta “cseh pub” atmoszférát adnak, bár a pöttöm Puskin utcai egység intimitását nem tudják visszaadni. A pultosok között akad kifejezetten kedves és nagyon pokróc is. A sörök továbbra is kiválóak és nagyon jó az ár/érték arányuk. Adnak étkeket is, de valahogy úgy jött ki a lépés, hogy mi itt sosem ettünk. Az ételrovatban az italokat díjaztam. Beillesztettem a nosztalgikus fotókat is.

A kiszolgálás kifogástalan, a tálalás gondosabb, az ízek továbbra is rendben vannak, mondjuk arra két évvel ezelőtt is 5 csillagot adtam. A több jó helyen megfordult, majd a “Vár a Speiz” révén elhíresült séf, Feke Zoltán méltán írhatja ki, hogy “nekünk az az előnyünk, hogy tudunk főzni”. (Lehet, hogy nem szó szerint idéztem, de nagyjából ez áll az étlapon. )
Minőségi friss alapanyagok, magabiztos ízek, jó állagok, virtuóz tálalás jellemzi a helyet. A fogadófalat helyben sült kenyér volt, két fogás között a séf küldött egy kis extra mini-kompozíciót, talán azért mert említettük, hogy először járunk ott. Hárman voltunk 2-3 fogást ettünk fejenként, egymásét is megkóstoltuk, hiba nem volt semmiben, kötekedni meg nem akarunk. A beltér ha változott is, mi nem érzékeltük. A Petrus alighanem a legjobb étterem a Ferencvárosban, de vita felett ott a helye az országos Top 100-ban is. A Gault Millau kalauzban 11 pontra estek vissza idén (a 2014-es és a 2015-ös kalauzban 12 ponttal szerepeltek), mi ezt a visszaesést nem érzékeltük. Egyébként a kalauz besorolása szerint a 11 és a 12 pont ugyanazt a kategóriát, az ajánlott helyeket jelöli.

Nem meglepő módon Kaltenecker sörök vannak csapon, de nem minden, ami az itallapon szerepel, mi tavalyi látogatásunk alkalmával megjártuk kissé, mert kiválasztottunk kettőt, aztán egyik sem volt, de sebaj, kértünk mást, itt nem lehet nagyot tévedni, mert minden sör jó. Kínálnak sörkorcsolyákat is, mi evvel a lehetőséggel nem éltünk sem a 2012 áprilisában, amikor először tértünk be ide, és asztalt sem kaptunk, annyian voltak, így aztán a pultnál ittunk, sem tavaly áprilisban, amikor egy kedvezőbb napszakban kora délután tértünk be ide. Viszont díjaztuk, hogy az étkek túlmennek a megszokott sablonokon s mutatnak némi ötletességet. Az is jó pont, hogy csupa jó bort tartanak. Az ételrovatban az italválasztékot értékeltem, de ahogy néztem az étlapot s az asztalhoz jutók tányérjait, az ételek is a négy pontos kategóriába tartoznak. Mindkét látogatásom fotóit beillesztem, annál is inkább, hogy a hely nem sokat változott az évek alatt.

000 lépés” című albuma, gyermekkorom egyik markáns zenei élménye. ) A Bíró Lajos utcából gyalogoltunk el a Kálvin térig, majd vissza. Az első meglátogatott kocsma a Fortuna söröző volt, mely önmeghatározása szerint több, mint söröző. Hát nem több. A sörválaszték érdektelen, kommersz, akárcsak a borválaszték. A Varga pincészet másfeles Olaszrizlingjét 230 forintért mérik ki decire, ami elég merész ár. Volt aki kávét ivott, volt aki teát, minden átlagosnak bizonyult, leszámítva az elég hangos csocsózó külföldi társaságot. Összességében nem mondanám túlárazottnak a helyet, egy korsó Soproni 390, 2 cl Zsindelyes 400, 2 cl jobbacska kommersz tömény (pl. Ballantines, JW vagy JB) 240. Egyszer megfelelt, akkor is ha ár/érték arányban nem ez volt a legjobb kisfröccsöm.

Egy-egy kupica pálinkát ittunk a Borjour szünetében itt, mint Rejtő klasszikus regényében az egyik szereplő, aki rumot iszik, hogy kijózanodjon. Korrekt kocsma a Sarki Róka, egyszer jó volt itt lenni, de az sincs kizárva, hogy hasonló célból még betérünk. Ahogy nézem az oldalukat, látom, hogy önkiszolgáló étteremként is működnek, ez nekem itt helyben nem tűnt fel. De lehet, hogy a napszak tette, elég későn, 22 óra tájban járhattunk arra. Az ételrovatban az italválasztékot díjaztam némileg felkerekítve.

Úgyhogy amikor a nemrégiben a Zichy Jenő utcában kiszúrtam egy paleo-cukrászdát, rögtön be is mentem. Egy répatortát kértem, ami korrekt volt, élvezhető, a fősodorhoz tartozó. A beltérben sok a rózsaszín, ami nem a kedvenc színem, de sebaj, kibírjuk. A kiszolgálás kedves, az árak barátságosak. Nagyjából 3,5 pontra taksáltam a helyet, de felfele kerekítettem. Egyszer jó volt.