DEndre adatlapja

Az éhség a legjobb szakács, de vélhető, hogy akkor is ízlett volna, ha nem vagyok épp farkaséhes. Mindazonáltal a kínai büfék világában ez a hely nagyjából az átlagot képviseli.

Egy répatortát kértem, ami finom volt. A kiszolgálás kedves, az árak nem elrugaszkodottak. A hely egyben szakboltként is működik, de le is lehet ülni a rendelt étel elfogyasztásához. A magam részéről mindenféle biotermékeket forgalmazó üzletet rokonszenvvel figyelek, itt is jól éreztem magam, lehet hogy még betérek.

Egy belga csokoládésat kértem, korrekt volt, semmi extra, ilyenek ezek a mai fánkozók, kissé túlédesített, a csoki minőség nem kiugró, ugyanakkor a produkció nem élvezhetetlen. A galériázott beltér elég hangulatos (a sokszínű székekről azért lemondanék), a kiszolgálás korrekt, az árak rendben vannak. A fánkozók között ez a jobbak közé tartozik.

A sörök ihatóak, bár nem vagyok oda sem a Laskoért, sem a többi nagyipari szlovén sörért. Egyik sem nyújtott nagyobb élményt egy Borsodinál vagy Kőbányainál. Jó volt viszont a Fekete Korsó, amit Békésszentandráson készítenek, a gyümölcsös söreik Szarvasról érkeznek. Van néhány jó pálinkájuk a Zsindelyestől. Úgy tűnt, ételeket nem tartanak, az ételrovatban az italválasztékot értékeltem 3,5-ről felkerekítve 4-re. Egyszer jó volt.

Demeter Csabától kértünk egy bort, konkrétan a Hanga cuvée-t, amivel két ízben is aranyat nyert az egri borász Bordeauxban a Challenge International de Vin nevű versenyen. Ez a bor is szerepelt ugyanis az egyébként elég szűk választékban, de kifogyott. Így egy deci Haraszty-Vallejo Irsai Olivért és egy deci Juhász Olaszrizlinget kértünk (az egri pincészetről van szó, nem az etyekiről. ) Az utóbbi kellemes meglepetés volt. Juhászéknak korrekt boraik voltak mindig is, de ez több volt a korrektnél. Nem láttam, hogy lenne konyhájuk, de amilyen nagy az egység, nem csodálkoznék rajta, ha erre is futotta volna a térből és a pénzből. Az ételrovatban az italválasztékot jutalmaztam. Lényegében 3,5 pontot érdemelnének, elvégre sem töményben, sem sörben nem nyújtanak átlag felettit, de felfele kerekítettem. A zene nem a mi ízlésvilágunkat tükrözte.

Rendszeresen portyázom arra, de mindig beleakadok új helyekbe. Így volt ez a minap is, amikor sokadik egységként javasoltam turnétársamnak, hogy nézzünk be a Basic nevű műintézménybe, ami előtt azt hirdeti egy reklámtábla, hogy kézműves sört csapolnak. Konkrétan a Mister sörház termékei vannak csapon, úgyhogy rendeltünk egy szűrt és egy szűretlen pils sört, mert a gyümölcsösért és a barnáért nem rajongunk. Mindkettő korrekt volt. A kiszolgálás udvarias, a beltér nem rossz (értékeltük a sörök világába betekintést engedő plakátot, amit meg is örökítettünk). A négy ponttal kissé túlértékeltem a helyet, de azért a 3 kevés lett volna neki. Annál is inkább, hogy megy a tévé a beltérben, ami felesleges és idegesítő. Ugyanez igaz az italválasztékot jutalmazó 4 pontra is az ételrovatban. Az árak barátságosak, a 3 decis pohár sörre 225 forintot kérnek. Korrekt kocsma a Basic, lehet, hogy még betérünk.

Kivártam a sorom, a pult mögött az egyik tulaj fogadott, kedvesen, udvariasan. Igencsak kommunikatív volt, sajnáltam, hogy adott pillanatban jeleznem kellett, hogy sajnos engem várnak egy rendezvényen. Érdekes dolgokat mondott, majdnem biztos, hogy szerét fogom ejteni, hogy olyankor is benézzek, amikor épp annyi időm van, amennyi kell. Megkóstolhattam két csokit a ház ajándékaképpen, egy harmadikat megvettem - ez maracujás volt, mondanom sem kell, hogy felsőfokú minőség. Az árak meglehetősen magasak, hogy ne mondjam, brutálisak. A múltkor sokallottam az Azték 18. 000 forintos kilóárát, nos, itt harmincvalamennyi a kilóár, tán 36. 000 pont a duplája. Viszont remek a minőség. Úgyhogy ha valaki kivételes minőségre vágyik a csokiműfajban, kivételes áron, akkor irány a Zangio.

A minap viszont a közeli Agip kútnál volt egy találkozónk, barátunk késett majd’ egy órát, amit jelzett is, így aztán remek alkalom volt elgyalogolni a kávézóig, amiről csak jót mondhatok. A beltér barátságos, szeretnivaló, a falon a tulajdonos mindenféle szakmai kitüntetése, oklevele, a kiszolgálás kedves, a kávé remek. Kínálnak színvonalas desszerteket és szendvicseket is. Kértem egy almás tarte-ot, kiváló volt, tésztája omlós, az alma nem túlédesített. Ami pedig az árakat illeti, azt hiszem, hogy Budapesten sehol nem lehet jobb ár/érték arányú kávé kapni: 280 forintot kérnek egy presszóra, miközben manapság 450 és 550 között mozog a csúcskávék ára. A Café Memories a műfaj egyik legjobbja, jó szívvel ajánlom mindenkinek.