DEndre adatlapja

Nagy üvegablakokkal működnek, így az arra sétálók is láthatják ennek a szolid eleganciájú, hangulatos helynek az otthonosságát. Konyhastúdiónak nevezik magukat. Belépve jó kezdet volt, hogy találkoztam a magyar gasztronómia egy másik élő legendájával, akivel egy borkóstoló panel keretében ismerkedtünk meg vagy tíz éve, s azóta ha nem is napi rendszerességgel, de tartjuk a kapcsolatot. Gyorsan odahívta a séfet s hosszan méltatta. Mint megtudtam, olyan helyeken dolgozott, mint az Alabárdos, Zóna s az Arany Kaviár, azt is megtudtam, hogy a Chaine de rotisseur-on részt vett, ott a diploma a falon, továbbá, hogy az egyetlen Cordon Bleu diplomás magyar séf (ezt a diplomát le is fotóztam). Leültem a bejárat melletti egyszemélyes asztalhoz, pont nekem volt tervezve. A pincér igazi biztonsági játékos, mielőtt leültem volna, azt mondta, hogy „egy pillanat megkérdezem a séfet, hogy szabad-e az az asztal. ” Nos, nem volt rajta foglalt jelző, így én ezt felesleges, zavaró körülményeskedésnek tartottam, s annak tartom most is, miután kapcsolatunk a körülmények révén kedvezően alakult a pincér fiúval. Rendeltem egy menüt, karfiollevest, sült tarját sült fokhagymakrémmel és gombával valamint egy pohárdesszertet. Hozzá szódát ittam, egyrészt költségkímélés okán, másrészt nem árt turné közben kicsit pihentetni a májat. Miközben eszegettem a levesemet, arra lettem figyelmes, hogy a Konyhafőnökből ismert Bernáth Jóska (akinek nevével egyébként az 2012-es vagy 2013-as „Top 100 kulináris kaland” című kiadványban találkoztam először, mint a magyar gasztronómia egyik legfőbb külföldön dolgozó reménységével) fizet a pultnál. Ez is jó jel. A karfiolleves krémes, intenzív ízű volt, apróra vágott zöldalma-kockákkal ízesítették. A tarja maga volt a tökély, de nekem hiányzott egy klasszikus köretelem, nem szoktam húst enni hússal. Kenyeret kértem s kaptam, kétfélét kiváló minőségűt. A desszert is finom volt. Nem számolták fel sem a szódát, sem a kenyeret, sem a felszolgálási díjat. Egyik legjobb élményem volt ez ebben az évben, ha nem a legjobb. 2550 ft-ért ilyen ebéd - odatehető a legjobbak, a LaciKonyha vagy az Olimpia mellé.

A dekoráció igényes, a hangulat inkább vagány, belevaló, mint elegáns, de egy kocsma ilyen kell legyen. A pultosok értik a dolgukat, és sokkal kedvesebbek, mint a tulaj, aki csak a barátokkal állt szóba a másik helyen, köznapi ember örülhetett, ha válaszra méltatták. A sörök pedig, nos, azok legendásak. A Sörbúvár blog szerzőjével beszélgettem, mielőtt betértem volna, azt javasolta, hogy feltétlenül kóstoljam meg a Phantom nevű belga serfőző Saison nevű sörét (lehet, nem pont így írják, mindegy. ) Elsőre az volt az érzésem, hogy kitolásból javasolta ezt, a savanykás ízvilág nem esetem a sörök világában. Minden esetre, ahogy kortyolgattam a jó drága sört, (0. 25 liter 1000 ft) egyre inkább megtetszett ez a testes aromagazdag nedű. Vettem hazavitelre is egy Gólem féle új sört. A Hopaholic az a hely, ahová biztosan megyünk még, itt mindig lesz mit kóstolni újdonságot. Ételek nincsenek, az ételrovatban a sörválasztékot jutalmaztam.

Egyik oktatókollegával ültünk be tán 2000-ben s ettünk néhány izgalmas tapast, tintahalt, krokettet, efféléket. A minap volt kitöltendő 50 percem, míg egy kedves turnétársam megérkezett a Kálvin téri találkahelyre s ezt arra használtam ki, hogy felfrissítsem régi tapasztalataimat. Rendeltem némi hezitálás után lazactatárt (játszott még a marinált szardínia, a tintahal, a kagyló) és egy pohár codorniu cavat (spanyol pezsgő). A hangulat remek, a Pata Negra, akár Barcelonában is működhetne. Kellemes latin zene szól, a dekoráció is oda illő. A falon több diploma tanúskodik arról, hogy a Budapest Business Journal beválasztotta az éttermet több évben is a legjobbak közé, 2006-ban bekerült a Népszabadság TOP100-ba. A kiszolgálás udvarias, a pincérek leterheltek, sok idejük nincs beszélgetni estefelé, helyet is alig kaptam. Továbbra is remek hely a Pata Negra Pest, jó szívvel ajánlom mindenkinek.

Az elsők között voltak a felszolgálási díj intézményesítői között is, ez persze nem a pozitív rovatba kerül elkönyvelésre. (Erről, legalábbis a kocsmarészleg vonatkozásában időközben letettek. )
Hosszú idő után a minap ismét benéztünk ide. Volt némi változás utolsó látogatásunk óta. A beltér hangulattalan, érdektelen, rengeteg a képernyő, a fociközvetítést meg kifejezetten idegesítőnek találtuk. Sokkal kevesebb csapolt sört kínálnak, azok mind kommerszek. Az üvegesek között viszont akadnak érdekesebbek is, többek között a tapolcai Stari és a fótiak kézműves sörei. Mi egy fóti Zwickl-t kértünk, ami 490 ft volt, ez rendkívül jó ár. Az ételrovatban a sörválasztékot díjaztam.

Kínálnak mindenféle egyebet is, sushit, szasimit, ilyen-olyan hús- és halételeket, de mi ezt a grillezős produkciót próbáltuk ki. Kaptunk ötféle mártogatót, rizset, szintén ötféle salátát, köztük két kim chit, édesburgonyasalátát, továbbá salátaleveket. Grillezni pedig bulgogit választottunk, ez vékonyra vágott borjúhús volt, ahogy a textúráját néztem. Megsütöttük a hússzeleteket, majd rizzsel és ízesítőkkel tekertük a salátalevélbe. Nagyon finom volt, hozzá teát kértem, ami csalódásomra vagy fél deci volt. Mindegy, nem az ivás volt a lényeg. A borok nem épp olcsóak, társam egy deci Thummerer chardonnay battonage-t (seprőfelkeverés) rendelt. Remek volt, illett a ételhez. A bájos, kedves felszolgáló mongol hölgy tökéletesen beszélt magyarul, mint mondta, 18 éve él itt. Nem sokkal volt ennél idősebb. Nagyon jó élmény volt a Yamato, feltette a koronát egy rendesen átivott napra.

A sörválaszték lenyűgöző, vannak szép számmal különlegességek is, ott vannak a legjobb nevek, legizgalmasabb sörök. A kiszolgálás páratlanul kedves, közlékeny. A beltér hangulatos, az árak mérsékeltek. Kértünk egy pohárral a névadó sörből valamint két deci Balkezes Hoster IPÁ-t. Árulnak igen jó kézműves chilitermékeket, amiket meg is lehet kóstolni. A Green Sheep a legjobb sörözők egyike nemcsak Magyarországon, de a térségben is, ehhez kétség nem fér. Ételek egyelőre nincsenek, az ételrovatban a sörválasztékot díjaztam.

Kértünk a Zsirai pincétől egy fél deci Hárslevelűt, továbbá Németh Janótól egy Syrah-t. Ezutóbbi volt az igazi meglepetés, olyan szép bor, mint nagyon kevés, bár e fajta adott már néhány emlékezetes nedűt a Kárpát medencében. A pohár, amiben felszolgálták igencsak igényes volt és a bornak kiváló alkalmat adott arra, hogy kinyíljon. Kínálnak izgalmas és megfizethető étkeket is. Az ételrovatban a borválasztékot és annak minőségét díjaztam. A pálinkaárak eléggé elszálltak, úgyhogy azt ki is hagytuk, annak dacára, hogy maguk a pálinkák a magyar élvonalat képviselték. Különösen csábított a Harcon működő Brill pálinkaház néhány zöldségpárlata. Elsőre bizarr, de mint ők maguk is mondják, nagy siker lett a gasztronómiában. A beltér hangulatos, igényes, megnyerően modern, a kiszolgálás szakszerű és kedves. Jó hely ez, visszavágyunk.

Jómagam egy hamburgereset kértem. Ennek a középen volt egy darab cheddar sajt, amit beburkoltak darált marhahúsba, majd jött a krumplistészta burok. Adtak hozzá egy kevés salátát és remoulade mártást, a gombócot pedig prézlibe forgatták. Finom volt. Alkoholt egyelőre nem mérnek ki. A beltér egyelőre kissé steril, s annak se örvendtem, hogy ment a tévében egy idióta amerikai akciófilm. A kiszolgálás kedves, közvetlen, kommunikatív. Jól éreztem itt magam, szívesen visszamennék. A ki nem próbált gombócok közül leginkább a spenótos-kecskesajtos piszkálja a fantáziámat.