DEndre adatlapja

Kínálnak minden nap valami egészséges levest, a napi ajánlatot meg is kóstoltuk, bio gesztenyeleves volt, aszalt szílvával. Nem volt rossz, de hiányzott az ízéből a határozottság, karakteresség, aki készítette, nagyon félénken bánt a sóval és a cukorral, Úgyhogy beletettünk egy tasak nyírfacukrot s egy kevés sót, egyből feltámadt az állagra, beltartalomra egyébként kellemes leves. Ettünk még egy citromtortát is, az is ütötte a mércét. Kínálnak többféle ország-tortát is, amit értékeltünk. Jó kis hely a La Mimosa, jó szívvel ajánlható mindenkinek. 4 és fél pontot adnék neki az ételrovatban, elkülönítendő a tényleges cukrászati élvonaltól, a Zazzie-Gerbeaud-Váci desszertszalon-DesszertNeked vonaltól, de mivel erre nincs lehetőség, akkor inkább felfelé kerekítek.

A nyáron ide is benéztünk a barátaimmal, akik még nem volt e helyen. Nekik kicsit furcsa volt az amerikai-mogyoróból készült mártás, morgolódtak kicsit, jómagam meg voltam elégedve a wokozott rákos pad thai-jal s a desszerttel egyaránt. A DiVino teraszára ültünk ki, nem volt ellene kifogásuk, a Pad Thai épp tele volt. A bort persze a DiVinoból vettük, így aztán mindenki meg volt elégedve. A Pad Thai biztos választás: frissen, gyorsan készül minden, itt nem fordulhat elő az, ami például a Buddha Bárban igen, hogy elfogyjon (vagy ne is legyen) a zöld korianderük. Chilit is adnak extrába, ha kérjük. Szeretjük a Padthai hálózatot, biztos megyünk még.

Továbbra is pizzériaként üzemelnek, a hangulat továbbra sem különösebben egyedi, nem rossz, de nem is maradandó. A plazma tévére minden esetre nagyon nincs szükség. Valamivel több fényt lehetne adni, bár érteni vélem, hogy hangulatvilágítást szeretnének biztosítani a randevúkhoz. A kiszolgálás rendben van, az árak nemkülönben. A konyha, ahogy a felszolgált ételeket néztem nem változott az utóbbi 7-8 évben. Igazából 3. 5 pontos hely volt ez akkor is, most is az, de ha kerekíteni kell, akkor felfele szoktam.

Az ok nyilvánvaló: tudnának ők csúcscukrászdaként működni, de fenn is kell tartani a helyet valamiből. A fogyasztóközönség nagy többsége még mindig az “old school” desszertek hive, így azokat is ki kell szolgálni. Hagytam a gyerekeket választani, hát mindkettő fősodratú tortára szavazott, mondtam jó, semmi gond, a gourmet-vonalat már kóstoltuk, lássuk mit tudnak a megszokott stílusban. Alapvetően meg voltunk elégedve a produkcióval, tisztességes alapanyagokból dolgoznak megfelelő fokú tudással. Mindazonáltal az 5 pontot nem az ekkor evett süteményekre adtam meg nekik, hanem azokra, melyek a pultban is láthatóak, melyeket a fesztiválon kóstoltam s melyeket magam választottam volna, ha nem számolok azzal, hogy a gyermekek desszertjének felét úgyis én kell megegyem.

Mivel egy jóbarátom ott dolgozik a közelben, sikerült elég hamar kijelölni a hely meglátogatásának időpontját. Az étterem pozicionáltsága nem épp ideális, egy belső udvar sötét szobájában van berendezve, de mi szeretjük az ilyenféle meghittséget, a beltér kiképezése is otthonosságot sugall. Mondtam is a társamnak, hogy ha éttermet nyitnék, az ehhez hasonló lenne koncepciójában és külalakban. A déli menüre alapoznak, azon kívül van még pár fogás, baráti áron, az étlap fekete táblán krétával felírva. A kiszolgálás kedves, viszont nagyon lassú. Déli menü esetében negyven perc után kihozni a levest, majd tovább húsz perc után a főételt, mondjuk azt nagyon finoman, hogy túlzás. Nem annyira engem zavart a dolog, mint társamat, aki rendesen túllépte munkahelyének ebédszünetét. Az ízek rendben voltak, ettünk céklakrémlevest, sertésszüzet krumplipürével (elfogyott a csirkecomb, s ezt ajánlották helyette menüben) és egy izgalmas desszertkompozíciót. Kézműves söreik nincsenek, a borok nem rosszak. A hely konyhája nem épp 5 pontos, de a 4 ponton túl van, úgyhogy felfele kerekítettem.

) A minap végre sikerült ide is eljutni egy kedves baráti társasággal, miután a Café Mayer tele volt. A kiszolgálás kiváló, egyből összetoltak nekünk asztalokat, kaptunk egyfajta magasra nőtt, külalakra piskótára emlékeztető kenyérlángosszerűséget fűszeres tejfellel, finom volt. Ettünk többféle fogást, jómagam brassói aprópecsenyét (ha nagyon akarnám, tudnék rajta fogást találni, a nyers fokhagyma ízét nem mindenki díjazza, de én viszont kifejezetten szerettem - ez volt a vezéríz az ételben). A rántott fogas korrekt volt, nemkülönben a rántott csirkecomb, a desszertek s a köretek dettó. Sajnos szokás szerint kormánynál ültem, így aztán nem tudtam élni a kedves gesztusukkal, egy kis kupica Kárpátia márkájú körtepálinkát kínáltak mindenkinek zárásul a ház ajándékaképpen. A beltér szeretni való, magyaros, az étlap áttekinthető, nem erőltetetten hosszú, s persze elsősorban a klasszikus magyar konyha fogásait kínálja. Az árak belvárosiak, de megfizethetőek. Az minden esetre érződik, hogy elsősorban a turistákra építenek. Jól éreztük magunkat a Hungarikum bisztróban, ajánljuk másoknak is.

Két magyar kézműves sört próbáltunk ki, a Zulagert a Monyó sörfőzdétől, amivel a Felniben nem volt szerencsém, itt friss volt és élvezetes, valamint egy málnás búzasört. Annak dacára, hogy a hely pozicionáltsága nem mindennapi, az árak nincsenek elszállva, a söröket pedig kis mennyiségben is pohárba töltik. Nagyon jó hely a Marionett, biztos visszamegyünk még. Az ételrovatban a sörök minőségét és a csapolt sörök választékát díjaztam.

Úgyhogy jómagam inkább Róth Zoltán Bakancslista sorozatának 14-es sorszámot viselő sörét rendeltem (Nelson Sauvin, Új zélandi komló – azok kedvéért, akik nincsenek témában: ezek egytől egyik egy komlós, azaz Single Hop IPÁ-k, most jár a Mester a 15. -ös sorszámnál). Társaim egy-egy pohár Gere Attila fehér illetve rosé Fricit kértek. A szénsav elszállt már a rosé borból, de amikor jeleztük a problémát a kedves felszolgáló hölgynek, rögtön felajánlotta, hogy hoz másikat frissen bontva. Kértünk egy kacsamájpástétomot is, ami kitűnő volt, akárcsak a hozzá adott kenyér és a kísérő aprított birs. Nagyon jó hely a Code Zero, bármikor örömmel visszamennék.