DEndre adatlapja

Mára sajnos beleolvadt az arctalan, kommersz kínálatú gyorsbüfék világába, ami még kiemeli onnan valamelyest, az a megszokottnál igényesebb beltér. A kiszolgáló nem beszél magyarul, kicsit se, alapvető kérdésekre sem tud válaszolni, például arra, hogy benne van-e a köret az árban. Az ételt mikrohullámú sütőben melegítik, de ha az ember eléggé éhes, ezt se bánja. Én meg elég rendesen megéheztem estére, úgyhogy hamar elfogyott az elég tisztes fél adag fafülgombás csirkém, amire zöldséges rizskörettel együtt potom 630 forintot fizettem. Még ízlett is. Végső soron ez is egy olyan étel, mint a McDonald’s. Tudjuk, hogy nem egészséges, tizenkettő egy tucat, viszont laktat és ízre sem rossz.

)
A hajdani Kékfrankos borozónak jót tett a profilváltás, most jobbacska sörös-boros bisztróként üzemelnek. Kínálnak többféle izgalmas sörkorcsolyát (hermelin, kacsatöpörtyűkrém) és klasszikus magyar ételeket (velős pirítós, csülkös pacal). Jómagam az Obazda mellett döntöttem (bajor különlegesség, fűszeres camembertkrém), ami finom volt, kiváló házi kenyeret adtak hozzá. Az étel határozta meg az italt, Lasko sört kértem hozzá, de vannak remek kimért boraik is az Angyal, a Dobosi és a Mészáros pincétől. A beltér továbbra is hangulatos, ezúttal is a különteremben ültem le, amely annak idején a nemdohányzó terem volt. A hely színvonala jelentősen emelkedett, az sincs kizárva, hogy még benézünk.

Hát így. Korábban hangulatos faburkolatú pince, meghitt szeparékkal, Petőfi idézetek, gótikus írással a falon. Most vannak vörös és fekete padok – asztalok, fehér kartonfal. Mindezekhez vacak, idegesítő zene, vagy inkább háttérzaj tolakodó hangerővel. Ami viszont maradt az a gyenge italkínálat. Mivel már elég sokat ittam addig, próbálkoztam az itallapot szemlélve két deci paradicsomlével, nem volt. Ezután limonádét kértem ez is szerepel hivatalosan a kínálatban, ez sem volt, s nem ajánlották fel, hogy készítenek. Maradtam, akkor a kisfröccsnél, mely elfogadható volt, ha jól emlékszem Varga borból készült, ára meg igencsak barátságos, 100 ft a deci bor 20 ft a szóda. Ez volt itt az utolsó látogatásom.

Előételnek avokádós pirítóst rendeltünk, ezt követte a rántott halfilé rizzsel és tartárral majd a Creme brullée. Az avokádókrém kellemes, római köményes volt, a hal tőkehalnak tűnt, minden esetre nem volt pangasius-íze, a creme brullée-n kissé vastag volt az égetett cukorréteg, de azért ütötte a mércét ez is. Szódát kértünk, mert a borokat drágállottuk s egyébként is kell néha pihentetni a májat két kocsma között, a mi esetünkben a Bástya borozó és a Marionette között. (A legolcsóbb bor a Gere Kékoportó volt, mely pohárra 920 forintot kóstált. Sörben csak kommersz tételeket tartanak. )
Jó ár érték arányú ebédet ettünk itt, ajánljuk másoknak is a helyet.

A hangulat egyedi, meghitt, otthonos szedett-vedettség uralja továbbra is. A tulajdonossal hamar kiderítettük, hogy hasonlóan látjuk a világot és több közös ismerősünk van. Azzal nem dicsekedhetek, hogy megismert volna, az igazság az, hogy nálam törzshely az, ahol évente többször megfordulok és kifejezetten törekszem arra, hogy a barátaimat is elvigyem oda. Tehát nem voltunk ott hetente, de visszajártunk rendszeresen több éven át. Kínálnak továbbra is házias ételeket, az árak barátságosak. Egy deci Bikavért kértem, az Ostoros pincészettől volt, ami az elfogadható középvonal az egyszerűbb borok világában. 250 forintot mindenképpen megért. Közben a fiatalok házipálinkaversenyt rendeztek a szomszéd asztalnál s megkínáltak a győztes pálinkával. Finom volt. Jó volt újra itt lenni, lehet, hogy még benézek. Mindenkinek jó szívvel ajánlom. Ilyen hely nincs még egy.

Kár, hogy a zenei aláfestésnek az Isolabellában semmi köze Cseh Tamáshoz. Az italválaszték érdemi részét néhány minőségi bor képezi, egy deci Nyakas Chardonnay-at kértem, ami hozta a szokásos formáját. A pincérlány nem volt különösebben kommunikatív, arra a megjegyzésemre, hogy ez a bor illetve egy korábbi évjáratú társa 100 pontot kapott egy Master of Wine-tól, konkrétan Angela Muirtől, nem mondott semmit, hallgatott, mint a csuka, persze van, aki leplezni akarja tájékozatlanságát, vélhetően ő is ezek közé tartozott. Azért annyit mondhatott volna, hogy örül, hogy ilyen jó bort kínál. Én szívesen elmeséltem volna neki a részleteket, de mivel nem volt kíváncsi, leültem egy szeparéba, megittam a boromat majd elköszöntem. A négy szívecskét az általános megítélés rovatában nyilván Cseh Tamás iránti tiszteletem motiválta.

Kóstoltunk több bort, melyek újfent megelégedésünkre szolgáltak. A kiszolgálás kedves, az árak korrektek. Adnak borkorcsolyákat is, mi is elcsábultunk egy zsíroskenyérre. Aki vezet, az sem kell feltétlen vizet igyon, választhat házi szörpök, mustfröccs és verjus fröccs között. (Ezutóbbi az éretlen szőlőből sajtolt savanyításra használt lé. )
Nagyon jó hely a Pálffy pince, visszavágyunk.

Miinden rendben volt, azt meg külön értékeltük, hogy a gombás pasta-n erdei gomba volt. Ez igen ritka. A fordítottjával találkoztam már, hogy vargányaként adják el a termesztett csiperkét, de hogy egyszerűen gombás ételnek nevezik, azt, amibe erdei gombát raknak, nagyon ritka, konkrétan egyszer fordult elő 25 év gasztro-kalandozásai alatt. A beltér nekünk tetszett, az ár/érték arány meg egyenesen pazar.