DEndre adatlapja

Ami miatt mégis negatív élményként rögzült bennünk, az a felszolgáló idősebb hölgy sajátos kommunikációs fordulata volt. Érdeklődtünk, hogy melyik pincétől van a ház bora. Kitérő választ kaptunk. Kitartottunk – abszolút udvariasan és barátságosan - kérdésünk mellett, mire az volt a válasz, hogy “tudom, hogy kitermelte, de nem mondom meg”. Nos, ezek után megittuk a bort, s igen hamar távoztunk, többet garantáltan nem megyünk erre és másnak sem ajánljuk ezt.

Ettünk hozzá némi borkorcsolyát, konkrétan csirkemájas zsíroskenyeret. Mindezt egy meleg nyári napon, a kertben, fák hűs árnyékában. Ide muszáj lesz visszatérni. Aki Köveskálon jár, ne hagyja ki. Az ételrovatban a borokat is díjaztam.

is ilyen hely Köveskálon, a “szakmában“ számon tartott, Munkácsy díjas festő, mellékállásban borász Trombitás Tamás étterme. Maga a tulaj szolgált ki bennünket, inkább udvarias volt, mint kedves, de hát a zsenik már ilyenek, lásd még Kővári Gergő (Csak a jó sör). A beltér rendkívül megnyerő, hangulatos és eredeti, forgalmaznak mindenféle minőségi kézműves terméket (pl medvehagymapesto). Mi libamáj terrine-t ettünk, ami jó volt ízre, színre már kissé oxidálódott. A borok kiválóak. Egyedi, különleges hely ez, jó szívvel ajánlom mindenkinek.

A beltér dizájnos, a kiszolgálás kedves, az árak megfizethetőek. Csupa minőségi helyi terméket lehet itt vásárolni, felvágottakat, sajtokat, borokat, olajokat, szörpöket, lekvárokat. Hazavitelre vettem némi kolbászt, amit élvezettel ettünk otthon, helyben csak egy spárgalevest ettünk (ez volt az ötödik hely, ahol ettünk valamit), ami finom volt. Remek hely a Káli Gourmet, bármikor visszamennénk.

Ehhez képest a kiszolgálás meglehetősen hányaveti volt, arról beszélgettünk, hogy kint ülnénk-e le vagy bent, amikor a benti terem felé hajlottam, a kislány olyan stílusban, mintha valami perverzek lennénk, azt mondta, hogy “ha szeretik a legyeket, akkor nyugodtan maradjanak bent. ” Végül barátaim nyomására kint foglaltunk helyet. Ettünk egy céklalevest és kacsamájpástétomot. Addigra már több helyen is étkeztünk, de azért csak képet akartunk alkotni a konyháról. Korrekt volt mindkettő, tisztes, házias minőség. A terasz nagyon hangulatos, az árak megfizethetőek. Összességben jó hely ez, a kiszolgáláson kéne javítani. Egyébként hadd reagáljak az előttem szóló bejegyzésére: mi is vidékiek voltunk zömmel, két aradi s egy temesvári volt az egy szem fővárosi mellett. Vidéken is élnek gourmet-k, akik nem az adag nagyságát nézik, hanem a minőségét elsősorban.

Idén augusztusban sikerült elmenni a birtokra is és annak központjába, a Liszkay Kúriába. Enni az ottlakóknak lehet, inni viszont bárki betévedő vendégnek. A beltér gönyörű, a kilátás leírhatatlan nem véletlen, hogy úgy reklámozzák magukat, hogy “kis Toszkána”. A borok csodálatosak, érthetetlen, hogy a Gault Millau tesztelői csak egy fürttel jutalmazták a birtokot, mely nagyjából három fürtre lenne jogosult. Az ételrovatban a borokat díjaztam, de elnézve a szállóvendégek tányérjait, azok is 5 csillagosaknak tűntek.

) kocsmában van egy tucatnyi remek bor olyan termelőktől, mint Miklós Csabi vagy Bolyki Jani. Mert, hogy van Gere, Nyakas, Frittman, azt megszoktuk. De ezek a remek második vonalbeli kistermelők már nincsenek ott minden második pesti kocsmában. Erről egyébként Zwack Izabella „tehet”, akinek a borválogatásából szemezgettek a Happy drink bár tulajdonosai. Ittunk egy-egy deci bort és nagyon jól éreztük magunkat. Jó eséllyel jövünk még.

Szankon e rokonszeves nevet választott kocsmában egy kedves borász barátommal voltam s még az sem számított, hogy volánnál ültem, megittam az almafröccsömet, meghívtam a barátomat egy kisunicumra s kifejezetten jól éreztem magam. Úgyhogy nekem jó élmény volt. Maga a hely átlagos, olyan, mint a falusi kocsmák általában, Arany ászok sört mérnek, olcsón s kommersz töményeket.