DEndre adatlapja

A kiszolgálás is kedves, szeretem, ha az eladó emberszámba veszi a vevőt és reagál arra, amit a másik mond. Itt így történt, társam elmesélte, hogy a múltkor vásárolt bureket otthagyta a metrón s gyermek mennyire csalódott volt. Empatikus, kedves reakcióban részesült. Érdemes itt enni, amennyiben az ember siet és olcsón akar valami finomat harapni.

Izgalmasabbnál izgalmasabb ajánlataink vannak, BBQ marhanyak, konfitált kacsacomb, velős pirítós és egyebek. Végül egy porchettás szendvicset kértem a toscanai nyaralásaink emlékére. A szendvics katartikus volt, minden tökéletes volt benne, a négyszögletes kenyér a hús, az ízesítők, az arányok. Túlzás nélkül állítható, hogy Olaszországban is kevés helyen adnak ilyen jót. Mindezt jókedvűen, kedvesen, vendégszeretetet sugallva. Remek hely az Il Panifico Basilico e helyszínen is, jó szívvel ajánlható bárkinek!

S ami még meglepőbb, a bor korrekt volt élvezetes, olyan amilyennek minden magyar kocsmában szeretném a ház borát. A Módos Ferger pincészetről, van szó, amiről én eddig nem hallottam, de a honlapjuk alapján látható, hogy egy öreg róka van a pince mögött, aki már akkor bort készített, amikor én legfeljebb pajzán gondolat voltam. Miközben én sem vagyok mai gyerek, közelebb járok az ötvenhez, mint a negyvenhez. Úgyhogy részemről sikert a pincének és a Cheerionak is, s egyben azt kívánom, hogy a jó bor mellé valami jó kézműves sört is vegyenek be a választékba. A galérián van csocsó is, ami engem ugyan egyáltalán nem érint, de talán másokat igen. A ház whisky-jét 100 forintért mérik ki centenként, ami nem rossz ajánlat.

Ettünk avokádósalátát, petrezselymes gránátalmás salátát és fél adag birjanit, ittunk hozzá egy alighanem almakompótból és kiwibőlt turmixolt italt. Mindezt magasított székeken (ezeket nagyon nem szeretem, kényelmes ember vagyok), de jó hangulatban. Az ételeink frissek voltak, finomak, jó felvezetést jelenttettek a továbbiakhoz. A helyet ajánljuk másoknak is. PS A számlán nincs rakta az ital, azt később kértük.

A Lakat presszóban tetovált, kikent kifent arcú lány ült a pultban, szemöldöke kiszedve, helyette festve vagy tetoválna a szemöldökhelyettesítő vonal. A törzsközönségnek kinéző társaság furcsa, kigyúrt, fiatal öltönyös figurákból állt, akik dartsot játszottak, velük egy nagyon részeg lány próbálta tartani a tempót ivásban és dartsban. Nem sikerült neki. A hely totál kommersz, semmi érdekes ital nem volt, ittam egy pohár Sopronit, olvasgattam a nálam levő Bor és piac magazint, majd odébbálltam. Sokra nem jó ez a hely, de arra igen, hogy az ember egy sör mellett várakozzon a vonatra s ne a peronon.

Valójában a Bánsági „Cramele Recas” azaz temesrékasi nagypincészet áll az egyébként iható, élvezhető technológiai borok mögött. Mindezt vegyes érzelmekkel vettem tudomásul, egyrészt Simon Józsefet nagyon sokra tartom, eddig csak azért tértem be időről időre ebbe a kocsmában, hogy az ő borából legyen a kisfröccs vagy a hosszúlépés, másrészt azt tartom fontos célnak, hogy igyuk meg azt, amit mi magunk magyarok megtermelünk határon innen és túl. A rékasi megapincészetnek pedig nem sok kötődése van a magyarsághoz, már ha van egyáltalán. A másik oldalról meg kétségkívül van népnevelő hatása annak, hogy egy magyar kocsmában hajdani magyar területről származő borokat kínálnak. Legjobban persze annak örvendtem volna, ha a rékasi pincészet nyit egy új kocsmát s nem egy már működőt alakítanak át a pesti beszállítóik.

Kis adag székelykáposztát kértem, amit műanyagtányérban mikrohullámú sütőben melegítve kaptam, ez állítólag nem szerencsés párosítás, de néha talán vállalható. Az adag tisztes volt, maga az étel élvezhető, korrekt, szerencsére nem volt berántva, mert az vétek a székelykáposzta esetében. Tettek viszont rá kellő mennyiségű tejfelt. Kértem még egy darab rántott csirkemájat is, az is a mikróba került. A két fogás együtt volt 1000 forint. Mit ne mondjak, ennyiért ettünk tíz éve egy étkezdében. Olcsón elfogadhatót – ez is egy nyerő filozófia a Hold utcában, különösen ebédidőben. S főleg, ha kedves, gyors kiszolgálással jár együtt.

Elmondták, nem akarnak téríteni, csak egy színt biztosítani. Avokádós csokitortát ettem, mely bizarrul hangzik, de finom volt. Mint elmondták, azért keverték e két alapanyagot, hogy biztosíthassák főzés nélkül a krémességet. Összejött. (Pontosabban nem ők keverték, hanem egy beszállító, akinek kilétét - meglepetésemre - nem árulták el. )
Egy „nagyobb szabású” turné elején voltam itt, ezért mást nem ettem, de bármikor betérnék megkóstolni úgyszólván akármit.