DEndre adatlapja

A csapos lánynak nincs sok fogalma a Kárpát medence földrajzáról, szerinte a tulaj, aki nagyváradi „székely”, persze ez elvben nem lehetetlen, Nagyváradon is élnek székely származásúak, de látszott, hogy nem sok gőze van Nagyváradról, mert másodszor Nagyvárdának mondja. Söbaj. Egyébként kedves volt a lány, bár elismerésemet, mely a beltérre vonatkozott szó nélkül hagyja. Kínálnak néhány magyar kézműves sört a fótiaktól, továbbá néhány csehet, többek között Primatort, ami volt csapon is. Ebből kértem egy pohárral. Ételeket a szomszédból hozatnak déltájban. Az ételrovatban a söröket díjaztam.

A minap, míg egy jóbarátomra vártam, aki szintén a Gellért szállóba igyekezett az újborfesztiválra, gondoltam nosztalgiázom egy kicsit és beülök a Libellába. Kértem egy zöld teát némi jéggel, hogy bármikor felhörpinthessem és továbbállhassak. Kaptam citromot és mézet is, amivel bizony nem mindenütt szolgálnak, épp egy nappal korábban egyik sem volt a Firkaaa nevű helyen. Ritkán iszom kocsmában teát, de egy kiadós kóstoló előtt jobb valami alkoholmentes ital. A beltér kopottas, de hangulatos, elsősorban egyetemisták járnak ide, ami nem csoda, ha megnézzük a hely lokációját. Külön értékeltem, hogy autentikus blues zene szólt s nem valami mai borzalom. Az árak kifizethetőek, alacsonyaknak nem mondanám őket, a teám 350 ft volt. Jó lenne, ha valami izgalmasat is nyújtanának a kommersz italskálán kívül. Megeshet, hogy még benézek.

Masala, mely 10 Gault Milau pontot kapott, ami egy kifőzdének igen magas pontszám, a nemrégiben fedeztem fel, hogy nem sokkal arrébb van még egy indiai, mely Taste of India nevet viseli. A minap végre sikerült ide is eljutni. Ahogy a személyzetet néztem, ez is autentikus hely. Épp Kashmir tartomány volt terítéken, 3500 forintért lehetett rendelni egy komplex menüt, amit egyszerre szolgálnak fel, ezt mi külön értékeltük, mert siettünk. Volt benne ízletes bárányragu, kissé jellegtelen főtt tyúk, fűszeres főtt burgonya, remek padlizsánragu, fűszeres rizs, fűszeres tea és két desszert. Lehetett volna még javítani, finomhangolni az ételeken, itt-ott sok volt a sav, kevés a só, de összességében nagyon szerettük ezt az egyszerű, étkezdeszerű puritán helyet. A kiszolgálás is kifogástalan volt. Ajánljuk mindenkinek, aki szereti az egzotikusat.

A minap amikor bevezették a kolbászhamburger ötletét gondoltam teszek egy próbát, annál is inkább, hogy augusztusban nagyon kedvesek voltak a kiszolgáló srácok, akik a Hold utcában dolgoznak, adtak egy kis ingyen kóstolót a fiamnak és nekem tudván tudva hogy máshová megyünk enni (speciel akkor a Vörös Homárba). A kétkezes kolbászburger is megnyert, adtak hozzá saját készítésű chips-et is, igaz nem frissen sütve. Jó kis hely a KolbICE, a Hold utcai csarnok kulináris rengetegében érdemes ide is betérni.

A koncepció ugye az Szabó Győző színész éttermében, hogy egy sushiszerű kompozíciót kigőzölnek pár perc alatt, hogy az ízek összeérjenek. Nem mondom, hogy első hallásra megnyert volna a „meleg sushi” gondolata, de minden ötletnek kell adni egy esélyt. Azt hittem, hogy alig jutok sorra a rendesen megreklámozott étteremben, különösen, hogy az utóbbi időben igencsak felkapott lett a Hold utcai vásárcsarnok, de bizony alig lézengtek a Steamboo körül, rendelni pedig senki nem rendelt. Így aztán egyből kérhettem három féle steamboo-t, ami meg is lett pár perc alatt. Kipróbáltam a lazacosat, a shi take gombásat valamint az algába forgatott, lazaccal töltött golyóscskát. Ittam hozzá egy akácszörpöt s fizettem minderre 1500 forintot, ha jól emlékszem. Érdekes, izgalmas élmény volt ez, nem mondom, hogy rákattanok, de egyszer mindenképpen megérte. Jó előétel volt a Buja disznók rántott húsához. 

Az október végi hűvösben kint ültünk le, mert bent tele volt a hely. Fél órát vártunk az ételeinkre, ami nem volt nagy élvezet. Ettünk kolbászos lecsót, croque monsier-t, paradicsomlevest, avokádókrémet. Ételeink nem verdesek csúcsokat, de tisztes házias ízeket hoztak. Az avokádókrémet jobb szeretem villával durvára törve, guacamole stílusban és nem simára turmixolva. Ízesítése érdekes volt, tökmagolajat használtak hozzá. Ittunk még valami vizet és összesen fizetünk jattal együtt minderre 3800 forintot. S hagytunk kipróbálatlanul még jó pár fogást. Mindazonáltal csúcsidőben többé nem ülünk be, nagyon drága nekünk az a fél óra, a Pesten többnyire eltölthető 12-24-36, de legfeljebb 48 aktív órából.

Húskészítmények, sajtok, olajak, mustárok, savanyúságok, borok s még sorolhatnám. A kiszolgálás kedves, közvetlen, kommunikatív, mosolygós. Hamar találtunk közös ismerőst is Bogár Sándor chili-termelő személyében. Előttem épp egy ismert énekesnő vásárolt, ez sem lehetett véletlen – tudta, hova kell menni, hol kap minőségi árut. Elsőre a névadó pörcöt próbáltam ki valamint a fűszerekkel porchetta-szerűen feltekert főtt szalonnát. Mindkettő a család megelégedésére szolgált. Egyébként helyben is lehet ezt-azt fogyasztani, például kávét, de reggelit és ebédet is kínálnak. Biztosan megyünk még.

A pultban sorakozó szendvicsek sem néztek ki rosszul. A desszertekkel nem volt szerencsénk. Ilyen vacak tiramisut ritkán ettem, egy olasz helyen ez egyszerűen megengedhetetlen, száraz volt, jellegtelen, semmilyen. A Rákóczi túrós-átirat esztétikus, élvezhető, persze ez sem átütő, a kettő átlaga 3 szívecske. Egy szelet pizzára és fagylaltra még betérnék, ha errefelé vetne a sors.