DEndre adatlapja

Akkor kezdtem a hely vonatkozásában enyhülni, amikor a Budai Gourmet-n évről évre remek ötletekkel és ízletes fogásokkal álltak elő, majd a 2014-es Gault Millau kalauz bemutatóján kínált harcsapacal döntötte el a kérdést, a pozitív oldalra. Különben is, minek tartson az ember haragot egy egyébként remek vendéglő viszonylatában egy pincérbaki okán. Tiszteletem és nagyrabecsülésem csak növekedett a minap, amikor egy remek sörkönyv bemutatóján vehettem részt az étteremben. A bemutatót követően a ház Németh Antal sörfőzömester által megalkotott söreit ihattuk az étterem sörkorcsolyái mellé. (Jópofa szójáték adta a kedvenc söröm nevét. K-IPA. Ez ugye egy zsidó étterem, az IPA meg a szerintem legizgalmasabb sörirányzat. )
Ettünk kiváló libarillette-et, zsidó tojást, camembert-krémet, pofahúst pörköltesen szalvettagombóccal és sörkolbászt egy különleges füstös krumplikörettel. Egyik fogás jobb volt, mint a másik. A beltér is nagyon hangulatos, a kiszolgálás ezúttal kiváló volt. Remek étterem a Rosenstein, nem véletlenül került be több ízben is a TOP 100-ba. Az ételekre nem kellett fizetni, azért adtam meg 8000 forintot a fogyasztásrovatban, mert kb. ennyiért ennék itt, ha az étlapról kellene rendelni.

Nekem a túróscsusza palacsinta ötlete tetszett a legjobban, meg fogom csinálni otthon. De a palacsinta burrito meg stroganof palacsintával sem kutya. Végső soron ami működik tésztával, az működik palacsintával s ami ragu formájú, mint a stroganof, ahhoz lehet palacsintát adni köretnek. Egy túrós idénygyümölcsös óriás palacsintát kértünk (890 ft, benne a túrón kívül szilva, kiwi, alma) amihez hoztak két pohár ajándék szörpöt, de ez nem akadályozott meg abban, hogy kérjük egy deci Nyakas Chardonnay-t is, mert bizony van néhány színvonalas boruk is. Jó kis hely ez a palacsintázó, lehet, hogy még benézünk a gyerekekkel is.

A tegnap viszont hosszú sor állt több egység pultjánál is, így a semmi különlegeset nem nyújtó Bőségtálnál, a kínainál s általában nem volt olyan hely, ahol egy-két ember ne lett volna a pultnál. Mi többek között a Callums nevű helyet próbáltuk ki, úgy tűnik, mintha Callum egy indiai fickó lenne, aki tulaj, s aki magyar és olasz konyhát visz. Van ilyen. A Mamutban tíz éve működött egy remek indiai-mexikói étterem Cilantro néven, amit egy magyarul tökéletesen beszélő török fickó vitt. Az biztos így volt, hosszan beszélgettünk vele, a Callum esetében ez csak megérzés. Ettünk egy menüt, ami azt jelentette, hogy kaptunk 1300 forintért egy kis adag csirkeszárnyat, egy kis adag lasagne-t és egy pohár Staropramen sört. Korrekt, élvezhető, fősodratú ételek voltak ezek, semmi izgalom, viszont az árral nagyon meg voltunk elégedve. Talán még betérünk valamikor egy gyors ebédre.

A kiszolgálás itt is kiemelkedően kedves, a hangulat barátságos, a kávé meg, no hát az pazar. És nem is drága: 470 forint ezért a minőségért abszolút rendben van, amikor simán elkérnek ennyit egy tucatkávéért is. Nem vagyok nagy kávéínyenc, inkább tanulom a „szakmát”, az „értést”, de annyi világos számomra, hogy megérdemelt a sok dicséret, amit szakmai síkon a Tamp and pull kivívott. Az ételrovatban értelemszerűen a kávé minőségét díjaztam, hiszen ez itt a fő issue.

2200 forintért nagyon korrekt, két ember is jóllakhat belőle. Tartanak a rántott bordán kívül rántott fület meg abált malacfejet, szóval belevaló buja disznókajákat. Ottjártunk idején a tulaj is a Buja disznók körül sertepertélt, ellenőrizte az ügymenetet s kérdezgette a vendégeket, hogy elégedettek–e. Bizony elégedettek voltak. Akárcsak mi.

Pár napja egy kedves jóbarátom azzal lepett meg egy borkóstoló után, hogy ideiglenes lakhelyünktől pár lépésnyire van a nemrég nyitott Csupor pub. Nem kellett sokat bíztatni, ahhoz, hogy azon frissiben célba vegyük e jeles kocsmát. Éjfél után járt az idő attól féltünk zárva lesz. De nem. A pöttöm kis hely galériázott, a dekorációt lehetne még fejleszteni, de így is szerettük. Főleg (vagy tán kizárólag? ) Csupor söröket lehet inni, mi megkóstoltuk a Warrior sorozatot (3 db), a Wheatathatatlant csapról, „átismételtük” a Bunny Hop aromáit s megvettünk egy sört, amit nem ismertem, most sem ugrik be a neve, ezt az utcán kortyoltuk a Bestia felé menet. Ételeket nem kínálnak, az ételrovatban a söröket díjaztam. Remek élmény volt, megyünk még.

Ha valaki azt hiszi, hogy modern bisztrófogásokat kap itt, téved, a hagyományos vonalat követi ez az egység is, ami nem baj, sőt, direkt jó. Itt-ott van pár mozzanat, ami a fővárosi trendeknek való megfelelési igyekezetről tanúskodik. A „szegedi fish and chips” mellé remoulade mártást adnak, a rántott haltej mellé hagymalekvárt s van az étlapon halburger is. Ettünk halászlevet, haltepertőt, roston sült zöldséget és rántott haltejet. Ételeinkkel meg voltunk elégedve, két kisebb probléma azonban volt, a padlizsán nem volt átsütve, a haltej pedig megjárta a mélyhűtőt, de azért élvezeti értékét nem vesztette el. A borokat a Bortársaság szállítja. A kiszolgálás kedves, a beltér hangulatos. Szerettünk itt lenni, visszavágyunk.

Ezúttal kipróbáltunk egy szendvicset és egy trois chocolat nevü süteményt, mindkettő kifogástalan volt. A hét mandarinos sütije is vonzó volt, de csak szépen lassan próbáljuk ki őket, egyelőre elég volt ez az egy a szendvics mellett. A helység beltere - akárcsak a testvéreké - nagyon hangulatos, szombat délelőtt lévén nem is voltak sokan. Remek hely ez, ha még a kiszolgálás is mutatna némi kedvességet, akkor sokkal jobb lenne.