DEndre adatlapja

”
Meg lehet azt is tudni a honlapról, hogy az étteremalapítót Madler Lászlónak hívták s hogy 25 éves szakmai gyakorlattal vezette a székesfehérvári Kiskakas vendéglőt és Diófa éttermet, továbbá azt is, hogy a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség Venesz József díjjal ismerte el. „Az alapító szellemi öröksége: a minőség iránti elkötelezettség, a magas szakmai színvonal, vendégszeretet” írja a honlap, mi mindezt visszaköszönni láttuk tapasztalatainkban, kevés helyen részesültünk olyan kitüntető figyelemben, mint itt. A kínálat inkább klasszikus, mint újhullámos, de kínálnak izgalmas tételeket is a bevált ízek mellett, mint például „kézműves snidlinges kecskesajtot grillezve pácolt retekkel, koktélparadicsommal és pesztós rukkola salátával” vagy „bőrös fogasfilét fokhagymás parajjal és aszalt paradicsomos rizottóval” netán „vaddisznó tarját gnocchival és grillezett körtével”. Apró kritikai megjegyzésem, hogy nem értem, minek kell gyermekeknek halrudat ajánlani. A terasz nagyon szép, a tálalásra is odafigyelnek. Rendeltünk vagy 8 féle ételt, alapvetően minden rendben volt. Nem csúcsgasztronómia, amit a Diófa kínál, de meghaladja a szokásos csárdaszínvonalat. Egy rendesen megdolgozott „jó” osztályzat jár nekik a konyhára, az összélmény egyértelműen ötcsillagos.

Nem sokkal zárás néztünk be a csodálatos belterű, pazarul berendezett, otthonos, hangulatos vendéglőbe, így aztán enni már nem tudtunk semmit, az étlap elsősorban hagyományos bajor, sör mellé illő ételeket kínál a sültkolbásztól a csülökig. Paulener búzasört ittunk, ami friss volt és finom, a kiszolgálás kedves, az árak átlagosak, helyhez méltóak. Bármikor örömmel elmennék újra. Az ételrovat négy szívecskéjét a negyed évszázados tudatos vendéglőfelfedezés alatt kialakult szimatomra alapozom. Tévedés szinte kizárt: 5 szívecsét a fine dinig kap, a 3-nál biztosan jobb a hely.

Zlatopramen sört ittam végül, első ötletem valami magyar kézműves volt, de mivel e műfajban csupa olyan sörük volt, amit kóstoltam már, inkább az ismeretlen cseh mellett döntöttem. A sör ízlett, tipikus cseh sör volt, aminek közös sajátosságát úgy fogalmaznám meg, hogy markáns kesernye, középen némi ürességgel. Összességében jó kis söröző ez, bármikor szívesen visszamennék.

Kevés pénzért, konkrétan 200 forintért jó nagy adagot adnak, vélhetően ettől szeretik annyian, sajnos a minőség nem követi a mennyiséget, bár kétségkívüli, hogy rossznak nem mondható a fagyi, de az igazság az, hogy annyi gyümölcsösségtől kicsattanó eperfagylaltot ettem az utóbbi időben Debrecentől Pesten át elegészen mondjuk Pisáig vagy Firenzéig, hogy ez bizony elég halvány volt mellettük, szabályosan le kellett gyűrni a második felét. Az eleje sem adott maradandó élményt. 3,5 pont járna neki az ételminőség rovatban, mivel valamivel mégiscsak az átlag felett van, de ez sajnos nem opció, így lett belőle 4 szívecske. Az összélmény viszont elmarad a 4 szívtől, innen a látszólagos ellentmondás.

S ez bizony elég ahhoz, hogy az ember vásárlás után betérjen és megigyon szinte semmi pénzért egy pohárral mielőtt továbbmegy. Ezért az összélmény négy szívecskéje. Az ételrovatban az egy szem jó sör miatt nem tehettem ebbe a kategóriába. Minden esetre a hely az „ajánlót” megkapja tőlem. Őszinte, egyszerű s van ok amiért oda menjen az ember.

Mint kiderült hűtve nincs egyik sem, hát akkor megvettem azt, ami épp ki volt állítva, az igazság az, hogy a legrosszabb sörélményeim egyike volt. A Magyarok Söre, amit a vájtfülűek, a hozzértők le szoktak húzni, számomra élvezeti értékkel bíró sör, mint ahogy a tíz évvel ezelőtti Mistert is szívesen ittam. Kőbányait, Ászokot ma is iszom kocsmákban rendszeresen. A mérce tehát nem magas. Ezzel együtt ez a Corvinburg nevezetű egy borzalmas sör volt, amiben ráadásul még kukoricadara is volt, mint a nagyipari sörökben. Ez a sör egyszerűen rossz volt, olyan, amit az ember inkább kiönt, mint hogy megigyon. Méltó a Fény sörözőhöz.

Delícia feliratú édességeket kínálnak, amit nem kell összetéveszteni a La Deliziaval, mely az előbb említett cég süteményeinél jóval magasabb szintű édességeket kínál, már amennyiben ki lehet indulni a gyengécske furmint-körte kompozícióból, amit a Food Fusionban ettünk. Azért adtam mégis 3 szívecske helyett 4-et a gasztronómiai vonaktozásokat díjazó első rovatban, mert ez a sütemény is megérdemelt kb. 3,5 pontot, a többi helyben kóstolható étel-ital meg azért inkább a „jó” kategóriába tartozik szemre. Kértem egy IPA sört is a Horizont sorozatból, ami hozta a megszokott formáját. Vita felett jó hely a Food Fusion, lehet, hogy betérünk még.

Társam kicsit húzta az orrát, hogy drágák az ételek, én kértem, hogy olvassa el figyelmesebben az étlapot. S bizony, egészen bizalomgerjesztő ételek találhatók az rajta potom pénzért, például bajor sült kolbász káposztával és krumplipürével 1600 forintért, de ugyaennyi volt az általunk rendelt sztrapacska is, s a hamburger sem volt vészes, meg nem mondom, hogy 1800 volt vagy 2000, de emlékezetem szerint 2000 alatt volt körettel együtt. Ha netán 2200, akkor bocs. 
A sztrapacska finom volt, ha éppen nagyon akarnám, kifogásolhatnám a talán túl tömör állagát, de szerettük így is, jó volt az ízesítése, tisztességes juhtúró került rá, no meg szalonnapörc. A hamburger sem volt rossz, bár a zsemle lehetett volna könnyedebb, s a hús is szaftosabb, lehet még ezzel kísérletezni, mert érdemes. Egy korsó Paulanert ittam, friss volt, finom. Érdekes, hogy a felszolgáló nem volt tisztában a pils, a lager és az ale alapkategóriákkal, amikor közöltem vele, hogy minden pils lager is egyben, erősen elcsodálkozott. De hát ez van, az alsóerjesztésű sörök (lager) nagy családján belül a pils egy irányzat. Összességében jó hely a Paulaner porta, szívesen ennék ott egy sült kolbászt is, ha netán valamikor ez összejön.