DEndre adatlapja

Árára pontosan nem emlékszem, de arra igen, hogy nagyon baráti volt. Megérkezik a leves petrezselyemzölddel. Mondom, hogy ez nem koriander, hanem petrezselyem és legyenek szívesek, hozzanak koriandert. Erre ők, hogy nincs. Rendkívül csalódott voltam, ha tudom, hogy nincs e fűszer, amit ráadásul az ételnévben is szerepeltettek, akkor nem rendelem az ételt, ami egyébként a maga nemében jó volt. Társaim által rendelt tex-mex akármije is ízlett, nekem mégis frusztrációt jelentett a hely. Kár, hogy ez a korianderes gixer lehúzta az összélményt átlagosra, mert egyébként minden más szempontból a hely alapvetően a „Jó” minősítést érdemli meg.

Nagyon kedves volt a kiszolgálás, remek a borválaszték, ízletesek a borkorcsolyák, megfizethetőek az árak. Később a tulajdonossal is összeismerkedtünk egy másik boros rendezvényen, talán a Terroir Club kóstolóján. Legutóbb, pár napja Maurer Oszkár alacsony kénszintű borainak debütálása alkalmából jártam ismét ott, melyeket Isabel Legeron Master of Wine-nal közösen forgalmaznak, külön címkecsalád mellett. Remek volt a szervezés, csak jót mondhatok a helyről. A kissé színes dizájnt leszámítva, de hát legyen az én problémám, hogy jobb szeretem a diszkrét színeket, s azokból sem sokat egyszerre. A Kadarka borbár a legjobb borozók egyike a fővárosban, bízvást ajánlható bárkinek.

Mára a borvidék egyik legnevesebb borászának számít, bár az ötre csökkent egykori hatok közül (Sárosdni Ferenc leszakadt az élbolyból) egyébként egyedül ő nem kapta még meg az Év bortermelője díjat. Borai közül a Barbár a legjobb magyar borok közé tartozik, akárcsak a Franciscus. Előszeretettel kísérletezik másutt bevált idegen fajtákkal (Viogner, Sagrantino, Tannat). Figyelemre méltóak az általa palackba tett Kerkaborum borok is, mely pincét a korán eltávozott Bussay doktorral közösen alapították. Heimann Zoltánnak kiváló borai vannak, jó humora, és fennséges kilátással bíró pincéje. A vendégeknek főzni is szoktak, jóféle házias ételeket. Mindenkinek jó szívvel ajánljuk a helyet, mely egyébként igen népszerű célpontja a hazai borturizmusnak.

A pincészet zászlósbora a Cabernet Franc, mely a Baranya dűlőből származik és évről évra igen magas minőséget ad, több ízben lett ezüstérmes a bordeaux-i borversenyen. Már ha jól emlékszem. De hogy több évjáratban volt nemzetközi magas rangú plecsnije az biztos. De jó ivású a Házasítás nevű bora is, akárcsak a Kékfrankos és a Merlot. nem beszélve a remek, kicsattanó frissességű, illatos roséról. Jó pincészet Halmai Csabáé pár éve új helyre költöztek, ahol a vendégfogadás is könnyebb. Jó szívvel ajánlom minden borrajongónak.

Mi is tanúsíthatjuk a beszámoló hitelességét, minket is így köszöntött a Mester. A „Gabi pecsenye” egy egyszerű büfé, néhány asztallal, székkel ellátva, amit gonddal, szeretettel vezetnek. Saját beszállítóik vannak, kínálnak konfitált malacot, csirkét, hurkát, kolbászt egyebeket, hozzá savanyúságot. Mi mindezekből kértünk, minden finomnak bizonyult a maga nemében. Egyszerű, tisztes fogások olcsón, ez a Gabi pecsenye lényege. Egyszer mindenkinek ki kell próbálni, akinek nem kellemetlen vagy rangon aluli egy utcai büfében étkezni.

Sacher tortát rendeltünk és grillázs-szívecskét, ezek hozták a hozzájuk fűzött reményeinket, de nem teljesítették túl őket. Azt kaptuk, amit vártunk, élvezhető, kissé súlyos, kissé túlédesített main stream süteményeket. Ha nyit Baján újhullámos cukrászda, remélem hírét veszem. Biztos meg fogjuk látogatni, Arad és Szekszárd között Baja épp útbaesik, amúgy is meg szoktunk állni itt egy halászlére.

A falon képek a régi és jelenlegi Bajáról, térkép a történelmi Magyarország borvidékeiről valamint családi emlékként egy fénykép és képeslap az első világháborúból. A kínálat egyszerű, közismert magyar ételeket kínálnak mindenféle csavar nélkül. Mi némi dilemmázás után a bajai halászlé és a pacalpörkölt mellett döntöttünk, amihez kovászos uborkát és kenyeret kértünk. A kenyér ipari volt, de friss, az uborka sajnos ecetes és nem kovászos, a pacalpörkölt jó állagú és finom, megjelenésre lehetett volna szebb, pirosabb, a halászlé pedig közepes, élvezhető, túlfőtt hallal, amit külön tányéron kaptunk, mint erre szokás, a gyufatészta viszont a (szintén inkább téglás-barnás mint piros) lében érkezett. Az italválaszték szűk, de azért értékeltük, hogy nem valamelyik nagypincészet kommersz borait kínálják, hanem egy harmadik vonalbeli villányi kispincészetét, Maczkóékét. A sör nagyipari volt, s azon belül sem a legjobb. Átlagos, közepes hely a Korzó, ahol az ember nagyot nem csalódik. Búcsúzáskor megkérdeztük, hogy milyen harcsából készítik a harcsapörköltet, a válaszból azt raktuk össze, hogy halászott szürkeharcsából. No, lesz mit megkóstolni legközelebb.

A Harput Döner a Duna Döner-hálózathoz tartozik, melynek a Szegeden működő egységét már meglátogattuk egy ízben. Harput nevet, ha jól néztem az internetes forrásokat, egy régi törökországi erődítményről illetve óvárosról kapta. A kissé jellegtelen beltér nem sokat árul el erről, pedig Harput vára jól mutatna egy szép berámázott képen. A kiszolgálás gyors, udvarias, maga a döner finom, ügyesen rápirítanak még kontaktgrillben az összeállított produkcióra. Tisztes, jó ízekekkel és korrekt árakkal (egy étkezésre elegendő mennyiségű, szép nagy zsemlés gyros volt 790 ft) találkoztunk itt, ajánljuk másoknak is.