DEndre adatlapja

Meg nem mondom, hol olvastam, hogy az egyik legjobb lángosos is a Fény utcai piacon található a legfelső szinten. Minden esetre akkor is kipróbáltuk volna, ha nem olvasok róla, mert már bizony rendesen megéheztünk akkorra. Sokféle lángost sütnek itt, kapros juhtúróval töltöttet is, amit leginkább Erdélyben, pontosabban a Partiumban és a Bánságban, azon belül főként Aradon és Temesváron volt szerencsém enni, de mivel siettünk, a bejáratnál vártak ránk, egy sajtos-tejfeles-fokhagymás mellett döntöttünk, annál is inkább, hogy ez a kombináció a húsz évvel ezelőtti remek Marxim-beli élményeinket idézi fel, amikor csóró diákként FTS azaz Fokhagymás Tejfeles Sajtos lepényt ettünk ott. A lángos remek volt ízre-állagra egyaránt, frissen sült, nem véletlen, hogy itt mindig sor van. Korrekt volt a tejfel és a sajt is, megkérdeztem mielőtt kértem volna, hogy nem növényi-e véletlenül a sajt, a múltkor erősen elrontotta egy aradi élményemet a növényi eredetű, sajtnak mondott rettenetes szubsztancia. Biztosítottak, hogy nem s ezt magam is megerősíthetem. Tényleg kiváló lángosozó működik a piac legfelső szintjén.

Nem így történt. S hiába neveztem meg a főzde mögött álló két remek embert, Németh Antalt és Pein Ádámot egy szűkszavú igennel jutalmazta jólértesültségemet. No hát ez van, nem minden csapos szeret beszélgetni a vendéggel, pedig mivel egyedül voltam s vártam valakire, jól esett volna pár barátságos mondat. Persze nem ez a legfőbb jellemzője a helynek, hanem a remek dizájn, a barátságos árak, s a kitűnő sörök. Ezek közül a búzát választottam, IPA nem volt. Szerettem itt lenni, megyek még.

A kiszolgálás kedves, az árak barátságosnak mondhatók. Jó lenne ide visszatérni, kiülni a kellemes teraszra, megkóstolni egy izgalmas teát meg egy „félújhullámos” süteményt. Az osztályozás az összélményt díjazza, a kávénál ittam jobbat sok helyen.

A fősodratú cukrászdák átlagánál egy hajszállal jobb helyen, mint amilyen a Corso az már, úgy vélem, jó jel, ha vállalkoznak egy-két országtorta elkészítésére. Ezek közül választottam az idei cukormentes produkciót, tán barackhabosnak volt nevezve. 600 forintot perkáltam ki rá. Nem sok, nem kevés. A kiszolgálás kedves, a beltér szerethető. Kínálnak helyben készült fagylaltokat is. A helyet 3. 5 pontra értékelem a négyes skálán, de legyünk rendesek és kerekítsünk felfelé.

A Nagymező utcai kocsmában hárman voltunk, három féle sört rendeltünk, az egyik a Motörhead volt, ami nem egy nagy produktum, de az nem a hely hibája, a másik egy Chopper IPA a rozsnyói Kaltenecker főzdétől, ez nyilván remek volt, a harmadik egy csapolt valami, minden esetre nem a Beer Co által mindenütt csapolt fóti pils, ami bár Gyenge Zsolt terméke, de minden kóstolás alkalmával megállapítom, hogy nem jó, ellentétben a Zwickl-lel, a Keserű mézzel vagy a Hamurabbi-val. A Beer Company jó hely, bár annyi kritikai megjegyzésem van, hogy meleg sört is kaptunk, ami bizony ejnye-bejnyére ad okot. Az ételrovatban az öt szívecske a sörválasztékot díjazza.

Egyébként azt is jelezném, hogy a hölgy formálisan udvarias volt, ugyanakkor meglehetősen személytelen is. A Carpaticum egy erdélyi ínyencbolt mindenféle honos termékkel a csíki sörtől (értsd Ciuc, bár lehet, hogy időközben beszereztek az Igazi Csíki Sört is) a zakuszkán át a tekerőpataki remek sajtokig. Van egy leülős részleg, ahol lehet például teázni, esetleg kóstolni ezt-azt. Összességében hangulatos, szeretnivaló üzlet ez, s az is lehet, hogy csak épp aznap volt rossz kedve a kiszolgálónak.

A nemrégiben megejtett látogatás alkalmával az hozott minket ide be, hogy olvastam valahol, hogy vannak kézműves söreik is, s bizony stimmelt az információ, úgyhogy ezekből rendeltünk egy turné legelején. Ki hogy van vele, én kifejezetten szeretem ezeket a helyeket, ahol nem változik szinte semmi 20-30 év alatt, elkapja az embert a nosztagia a diákévei iránt. Tüköry, Steffl, Szlovák, miközben rég megszűnt, az Ádám+Éva, a Kékes, a Bécsi söröző stb. Nemcsak a csúcsminőségnek van létjogosultsága, hanem a tisztes középszernek is. A Szlovák söröző azt nyújtja.

A rántott velőt viszont imádom, akárcsak a rántott haltejet, a haltepertőt, a rántott disznó- és borjúlábat, s nem vetem meg a rántott zöldségeket s a rántott sajtot sem. Így aztán az olasz konyha rántott és egyben töltött rizsgombóca sem áll tőlem távol. Valamelyik gasztrokalauzban olvastam, hogy kifejezette erre specializálódott egy autentikusnak mondható, tán szicíliai ihletésű bisztró nem messze a Liszt Ferenc tértől, ahová az idén a Vince alkalmából sikerült elmenni. Mivel siettünk a jeles boros rendezvényre, becsomagoltattunk 3-4 féle gombócot, amit gyalogszerrel közlekedve az utcán kóstoltunk meg. Igen finomak voltak. Áruk sem vert a földhöz, a kiszolgálás is nagyon kedves volt. Azóta is várjuk az alkalmat a visszatérésre, ami egyelőre nem érkezett még el, minden esetre a Gömböcöt megtartottuk jó emlékezetünkben és másoknak is ajánljuk.