DEndre adatlapja

Csábított a fish and chips és a hamburger is, de végül csirkeszárnyakat ettünk roston sült zöldséggel és remek házi sült krumplival, ittunk hozzá némi sört. Szerencsére nem Heinekent tartanak, hanem Hoogardent, Staroprament, Leffet, s még néhányat, a sör (végül a Staro mellett döntöttünk) friss volt és hideg. A borokat az In Vino Veritas szállítja, így azok is korrektek, és megfizethetőek. Jó kis hely az Extra, nem kizárt, hogy mlég visszatérünk.

A kiszolgálás barátságos, kellemesen elbeszégettünk a kis pultos lánnyal. Kínálnak bizalomgerjesztő szendvicseket is. Az sem utolsó dolog, sőt, a bizalmi indexüket kifejezetten kövelte nálam, hogy árusítanak Pödör olajokat és chilikészítményeket a Sárréti chilifarmtól. Jó lenne ide még beülni valamikor jó kézműves sörrel kísért minőségi szendvicsre.

Pintér pálinkáik vannak, ők sem túl ismertek, de már ittam tőlük ezt-azt. Kínálnak zöld kávékészítményeket is megvételre. Mivel vezettem, szörpöt ittam, annál is inkább, hogy a Méhes mézes szörpökből tartanak jó párat, én bodzát kértem. A kiszolgálás kedves, az árak barátságosak.

Első próbálkozásunkat nem koronázta siker, mert a nagy esőzés miatt nem volt villanyuk. Másnap ismét próbálkoztunk, s bár a kis hölgy, aki egyedül viszi a helyet nem volt még mindennel készen, bebocsáttatást nyertünk. Ez a hely is igen hangulatos, magyar és spanyol borokat kínálnak, mi az utóbbiak közül választottunk, lévén, hogy a magyar palettát eléggé ismerjük. A borok ízletesek voltak, kaptunk egy kis ajándék borkísérőt, ezúttal minőségi érlelt spanyol sajtot kenyéren. A felszolgáló kedves, kommunikatív.

A tapasztalat dacára sem zavartattam magam a Nagymező utcai egységben is lencsevégre kapni a sütiket, melyek egyszerűen lenyűgözőek voltak, mind megjelenésre, mind állagra, mind ízre. Maga a hely is jó ízléssel van kialakítva, az árak a minőséghez képest barátságosak, a kiszolgálás személytelen volt, de azt nem különösebben bántuk. Ettünk egy csoki Royalt meg egy „Framboise couer pistache” nevű süteményt, ami annyit tesz magyarul, hogy málna pisztácia „szívvel” azaz belsővel. Nagyon jó tapasztalat volt az A Table, még megyünk.

Összességében jó ízű volt, szerettem. Az ára – 380 ft – pedig a minőséghez képes igencsak kedvező. A kiszolgálás kedves, a beltér is szemnek tetsző, nem zavaróan modern. Az embernek kedve kerekedik az első sütemény után még egy párat megkóstolni, talán legközelebb sor is kerül erre.

Nem volt könnyű sörhöz jutnom, mert az egyedül dolgozó csapos leült valamit számolni egy asztalhoz a vendégekkel. De mondtam, türelem, rózsát terem, vagy legalábbis sört, bementem, készítettem pár fotót a belső igen hangulatos részen, majd visszatértem a pulthoz, megkaptam a sörömet és leültem a Csarnok térre néző teraszon. A sör friss volt, persze az első sörnek mindig van némi helyzeti előnye. Átlagos kínálatú kocsma a Jópipa, átlagos kiszolgálással, de igen barátságos, marasztaló beltérrel. Nem kizárt, hogy betérünk még, különösen, ha kiegészítik a kínálatot valami izgalmas sörrel és/vagy borral. Jelen pillanatban csak Nyakas Chardonnayt kínálnak az érdemleges szőlőnedűk közül, valamint néhány Szicsek pálinkát.

Azokban a borozókban, melyek a bor népszerűsítésére törekednek – mint amilyen volt a Maligán, vagy most például a Pampetrics Keszthelyen – fél decit is adnak bármely borból. Nem kerül semmibe kimérni, az ember pedig ugyanazért az összegért többet kóstolhat. Itt másfél deci a minimális mennyiség. Itt persze a profit a lényeg. Augusztus 20-án voltam itt először, akkor szemrebbenés nélkül akarták műanyag vizespohárba tölteni a Royal Tokaj Furmintját. Mondam, hogy ne vicceljenek. Erre ők: a vezetőségnek ez a döntése. Mondjuk dönthettek volna úgy, hogy letéti díjat kérnek azoktól, akik üvegpoharat szeretnének, mint ahogy a DiVinoban teszik. Örömmel adtam volna annyi letétet, amennyit csak kérnek. Ők inkább megalázták az igényes vendégeket műanyagpohárral. Mégis visszatértem, de csak azért, hogy jó lelkiismerettel írhassak a helyről. Ittam másfél deci Csillagot Bolyki Janitól, akinek kedvelem általában a borait, nos, ez nem nyert meg. Vélhetően nem a hely hibájából, nem tűnt a bor állottnak, annál inkább jellegtelennek és érdektelennek. A Vino-ba nem szándékozom visszatérni, de senkit nem akarok lebeszélni a meglátogatásáról, hiszen jó borokat mérnek itt, s főszabály szerint normális pohárba.