DEndre adatlapja

Kértünk pilpil gambast, ezt a remek spanyol rákelőételt, valamint panna cottát mangós maracujás mártással. A rák kitűnő volt, kicsattanó frissességű, kifogástalan állagú, mi szerettük a mártását is, lehet, hogy más megszólta volna őket a nyerses fokhagyma miatt. Mi a fokhagymát mindenképpen szeretjük, nyersen pirítva, konfitálva, párolva, marinálva, úgyhogy nem morogtunk, sőt, kimártottuk az egész olajas-vajas mártást, ami persze chili is került, amennyi kell. Az asztalon só- és borsdarálót, nem lenne rossz, ha ez általánossá válna, micsoda különbség van a frissen darált bors és az ipari borspor között, amit sószóróból juttathatunk ételünkbe a legtöbb helyen. A kenyeret alighanem maguk sütik, egyszerűen csodálatos, ízre-állagra, kinézetre egyaránt. A panna cottáról is csak dicshimnuszokat lehet zengeni, a mártásról különösen. A műfaj csúcsa. A kiszolgálás kedves, a beltér eklektikus, de megnyerő, az árak megfizethetőek, a borválaszték impozáns. Kitűnő hely a Pura Vida, csak így tovább!

” kérdezte a pultos, majd jelezte, hogy rengeteg a dolga, de kiszolgál bennünket. Úgyhogy igen hamar rendeltünk két gombóc fagylaltot, egy epret és egy banánt, majd odébbálltunk, hogy ne alkalmatlankodjunk. A banán remek volt, az eperből is áradt a friss eper íze, de ez kissé jeges volt, állaga nem teljesen homogén. Jó kis fagylaltozó a Kedveskrém, ajánljuk másoknak is.

Ez röviden a Dolcissima. Kértünk sfogliatelle-t (remélem, jól írom le, emlékezetből teszem), canolot, kávéfagylaltot, és tiramisut. Ezutóbbit az egyik fiam kérte, nem akartam kedvét szegni azzal, hogy más felé irányítom rendelését, meg, mi tagadás, magam is kíváncsi voltam, hogy e klasszikust hogyan készítik. Egyébként jól, sőt, fiam elismerte, hogy ez az övénél is jobb, erre eddig nem volt példa. A fagylalt is pazar volt, ízre, állagra egyaránt, a sütemények is ízlettek, a Dolcissima teljesen levett a lábunkról. Az sem mellékes, hogy az árak is barátságosnak mondhatók, legalábbis a minőség fényében. Alig várjuk az alkalmat, hogy még benézzünk s kipróbáljunk még néhány desszertet.

Toszkán pacalt szerettünk volna eredetileg, de az sajnos kifogyott. Az italokat műanyagpohárba adják, ami minket nagyon idegesít, de hát, ha ez van, ez van. Kommersz söröket tartanak, jó borokat, valamint kitűnő, a csopaki Tamás pincétől származó kézműves szörpöket. Ezeket mind végigkóstoltuk. Nem olcsón, deciként 150 forintot kérnek, ergo egy fél liter szörp 750 forint. Másik oldalról 300 forintért már egy ízt meg lehetett kóstolni négyünknek. A paletta: akác, bodza, levendula, citromfű. Az is tetszett, hogy a zenei aláfestést egy gitáros szolgáltatta, kár, hogy erősítője állandóan berecsegett. Kellemes, az átlagnál igényesebb hely a Holdudvar, jól éreztük magunkat.

Kértünk töltött gőzgombócot, marha pho-t, tavaszi tekercset. A Pho szokásosan finom volt, külön hoztak mellé szójacsírát, meg persze fokhagymás ecetet, amiben ezúttal nem volt chili. Ezt a gyermekek iránti figyelmességnek tudtuk be. Jómagam azért kértem külön chilit is. Kedveskedtek négy tányérka csirkelevessel is a ház ajándékaképpen. A sör meglepően olcsó, 350 forintot kérnek a fél literes Dreher-re, a csapon Heinekent tartanak, ami nálunk, Erdélyben jogos szabotázs alatt van. A tavaszi tekercset maguk készítik, nagyon finom, mire kihozták mellé a mártást, már szinte meg is ettük mind a négy adagot. Ez nem annyira bírálat, mint inkább elismerés a tekercs felé. Kellemes a terasz, a beltér esztétikája nem a mi világunk. Jó hely ez, szeretjük, talán még benézünk.

20 féle bort decire vagy fél decire is kínál, korrekt áron, ha palackot bontanánk, a dugópénz 1800 forint, ami elég sok, de hát nem kötelező ott meginni a bort. (Összehasonlításul a Vinopolisban 500 forint volt a dugópénz. )
A beltér atmoszférája megnyerő, ízléses, otthonos. Az ételrovat a borválasztékot díjazza.

A jól menő levesbárok egyike a Soupway, ahol egyik első idei gasztrotúrám elején fordultam meg. A levesek frissek, ötletesek, technológiailag finomíthatóak. (A krémleveseket alaposabb turmixolással selymesebbé varázsolhatnák. )
A kiszolgálás kedves, közvetlen, kommunikatív, az árak mérsékeltek. Ide bármikor érdemes betérni egy levesre.

Sajnos rádió szól, ami egyáltalán nem illik egy igényes helyhez, ehhez különösen nem. A művirág is disszonáns. A kiszolgálás érdektelen, motiválatlan, a vendég iránt teljesen közömbös, még az elismerést sem képesek a pincérek megfelelően lereagálni. A sörválaszték kommersz, a borok között akadnak jobbak, a pálinkákat három cégtől veszik, a felejthető Rézangyaltól, a jobbacska Gusto-tól és az élvonalat képviselő Márton és lányaitól. Az ételválaszték jellemzően megmaradt az elmúlt fél évszázadban rögzült sablonokon belül, bár van pár üdítő kivétel. Előrendelésre például készítenek erdélyi töltött kacsát vagy gödöllői csirkét. Ételeink tisztességesen voltak elkészítve, valamivel a honi átlag felett. Külön értékeltük, hogy a harcsa valóban harcsa volt, mégpedig nem is afrikai, hanem szürkeharcsa. Jobb pincérgárdával és jól megválasztott háttérzenével vonzó lenne a hely a visszatérésre.