DEndre adatlapja

Igen kedvező ebédmenüik vannak, kértem egyet hármunknak, bőven jóllaktunk vele, volt benne sushi (kaptunk volna lazacosat, de a nagyobbik fiam ragaszkodott az uborkáshoz), tavaszi tekercs, tengeri gyümölcsös kukoricaleves, sült hal kínai spagettivel és sült banán. Épp akkor emeltek árat, de nekünk még az utcán hirdetett kedvezőbb árat számolták 1688 forintot ital és jatt nélkül. Ez a menüsor most azt hiszem 2400 forint, de az is megéri. A korlátlan fogyasztás is kedvező áru. A kiszolgálás kedves, a beltér giccsbe hajló, de szerethető. A kölkök élvezték, hogy aranyhalak szomszédságában ehetnek, az akvárium mellett.

Rendeltünk némi csípősnek mondott csirkeszárnyakat, amihez kaptunk zöldségmártogatót kéksajtmártással. Tartanak kézműves söröket is, amit nagyon értékeltünk, ittunk egy Távoli Galaxist Róth mestertől és egy Credot Németh Antaltól. A szárnyakat meg akartuk még csípősíteni, remek extra erős chiliszószt hoztak, ki, mint utólag megtudtuk a termelőnél járva, Bogár Sándorék (Sárréti chilifarm) chilijeit és chilikészítmelényeit használják. Egyébként itt tartották a legutóbbi erősevőversenyt is, melyről a netes sajtó meglehetős részletességgel számolt be. A szárnyak korrektek voltak, bár ettünk a műfajban meggyőzőbbet, nem volt rossz a kéksajtmártás, a chili szósznál komolyabat még nem kóstoltam. A kiszolgálás nagyon lassú, mondhatni botrányos, a számlát sem hozták időben. A helység hangulata barátságos, rusztikus-lezser, nekünk tetszett. Az árak megfizethetőek.

De az is lehet, hogy csak azért mondom ezt, mert érzelmi szálak kötnek Csengődhöz, egyik legkedvesebb borász barátom lakik ott. A Bucka pedig fontos intézmény, ott van a falu közepén, oda lehet valamitz beadni, csomagot, kulcsot, s egyben jeles eseményeknek ad otthont. Voltam egyszer kemény télen Csengődön, amikor egyfajta szeretetvendégség volt a Buckában, becsületkasszás est, zsírokenyér, tepertőkrémes kenyér, forralt bor. Karácsony táján. Oltári nagy hangulata volt, mindez mínusz fokok mellett. Van wurlitzer is, mi Kárpátiát választottunk, amitől még jobban élveztük azt a Pécsi szalon sört, amiverl az unicumot kísértük. Az árak – mondanom sem kell – nagyon barátságosak. Az ételrovatban az italokat minősítettem.

A ramen nem volt rossz, de némiképp eltért az autentikus helyeken kóstolt változattól, a tekercs házi készítésű volt, nem nagyipari mirelit, nagyon ízlett, a mangókrémleves pedig kiválónak bizonyult. Értékeltük, hogy kaptunk extra adag zöld koriandert és nyers chilit. Whiskeymalátás sörrel kísértem az ételeket. A kiszolgálás kedves, közvetlen. Sajnos annyira kicsi a hely, hogy csak a fal mellett magasított székeken lehet ülni. Az árak nem vészesek, a tartalmas levesek 1200 körül vannak, a főételek 2000-2500-ra jönnek ki.

Nem véletlenül jutott eszembe imént épp a Séf utcája, miután ott voltunk, s ettünk kifordított hurkát meg két desszertet a gyerekek megkívánták a spagettit. No, nem pont azt kaptak a szomszédban, de azért pastat. Ami friss volt és finom. Az utóbbi idők egyik legrokonszenvesebb tendenciája a piaci étkezés színvonalának emelkedése, mely persze Bíró Lajos érdemes elsősorban, de ennek korrekt képviselője a Pasta és sugo is.

Tetszett a látványkonyha is. Rendeltünk egy adagot a ház hamburgeréből, egy plejszkavicát valamint egy adag mangós tejbegrízt. Mindhárom fogásunk remek volt, mind tálalásban, mind az ízek és az állag tekintetében. A pljeszkavica zsemléje külön kiemelést is érdemel, akárcsak az intenzíven gyümölcsízű mangómártás s a selymes, tejszínes, ügyesen ízesített tejbegríz. A borlap a magyar élvonal nedűiből válogat, de kapható néhány külföldi tétel is, mi Figuláék 2013-as Sáfránykert Olaszrizlingjét választottuk, mely megfelelő hőfokon érkezett s hozta a megszokott formáját. A kiszolgálás udvarias, az árak pedig a helyhez illően magasak, de nem irreálisak.

A kézműves sörözők zöme a magyar sörökre alapoz, ellentétben a nemrég nyitott Hops-szal, mely főleg külföldi különlegességeket tart. A beltér barátságos, parány, mi a galérián foglaltunk helyet, sajnos ment a tévé, amire semmi szükség nincs. Az árak megfizethetőek, a sörválaszték – köztük megannyi ale - pedig impozáns. A pultossal lehetett értelmes mondatokat váltani sörtémában, ami szintén fontos dolog. Két Brewdog sört ittunk, egy Dead Ponyt és egy Alphy Popot, ezek hozták szokásos formájukat. Reméljük, hosszú életű lesz a hely s még visszatérhetünk. Az ételrovatban az italokat díjaztam.

Az árak meglehetősek, 980 forintot kérnek a Bakancslista sorozatra. Mivel a Mittelfrühert látogatásom idején még nem ismertem, így nem igazán számított az ár, a legfontosabb söröket egyszer mindenképpen meg kell kóstolni, s e sörök a szaküzletben is belekerülnek 650-700 forintba. A kiszolgálás átlagos, normális. Nem lesz a törzshelyem, de senkit nem akarok lebeszélni a meglátogatásáról, biztos van, akinek tetszik ez a ricsaj, ha nem úgy lenne, akkor más szonorikus környezet mellett döntenének. Az ételrovatban az italokat díjaztam.