DEndre adatlapja

Tetszett a látványkonyha is. Rendeltünk egy adagot a ház hamburgeréből, egy plejszkavicát valamint egy adag mangós tejbegrízt. Mindhárom fogásunk remek volt, mind tálalásban, mind az ízek és az állag tekintetében. A pljeszkavica zsemléje külön kiemelést is érdemel, akárcsak az intenzíven gyümölcsízű mangómártás s a selymes, tejszínes, ügyesen ízesített tejbegríz. A borlap a magyar élvonal nedűiből válogat, de kapható néhány külföldi tétel is, mi Figuláék 2013-as Sáfránykert Olaszrizlingjét választottuk, mely megfelelő hőfokon érkezett s hozta a megszokott formáját. A kiszolgálás udvarias, az árak pedig a helyhez illően magasak, de nem irreálisak.

A kézműves sörözők zöme a magyar sörökre alapoz, ellentétben a nemrég nyitott Hops-szal, mely főleg külföldi különlegességeket tart. A beltér barátságos, parány, mi a galérián foglaltunk helyet, sajnos ment a tévé, amire semmi szükség nincs. Az árak megfizethetőek, a sörválaszték – köztük megannyi ale - pedig impozáns. A pultossal lehetett értelmes mondatokat váltani sörtémában, ami szintén fontos dolog. Két Brewdog sört ittunk, egy Dead Ponyt és egy Alphy Popot, ezek hozták szokásos formájukat. Reméljük, hosszú életű lesz a hely s még visszatérhetünk. Az ételrovatban az italokat díjaztam.

Az árak meglehetősek, 980 forintot kérnek a Bakancslista sorozatra. Mivel a Mittelfrühert látogatásom idején még nem ismertem, így nem igazán számított az ár, a legfontosabb söröket egyszer mindenképpen meg kell kóstolni, s e sörök a szaküzletben is belekerülnek 650-700 forintba. A kiszolgálás átlagos, normális. Nem lesz a törzshelyem, de senkit nem akarok lebeszélni a meglátogatásáról, biztos van, akinek tetszik ez a ricsaj, ha nem úgy lenne, akkor más szonorikus környezet mellett döntenének. Az ételrovatban az italokat díjaztam.

Először az Élesztőben tapasztaltam, hogy milyen idegesítő tud leni, amikor egy zsúfolt kerthelységben sokan cigarettáznak. Az árak mérsékeltek, mint a legjobbkocsma. hu hálózat tagjaiban általában, az italok pedig kommerszek, különlegesség nemigen akad köztük. Ittunk a társammal ketten egy üveg Hofbau München búzasört, majd gyorsan odébbálltunk. Azt azért tegyem hozzá, hogy valami jót is mondjak, hogy a beltér hangulatos, tetszett az udvar közepén a „névadó” hatalmas fügefa.

Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a kiszolgálás kedves, a borlap is rendben van, sőt tartanak néhány különlegességet is, például Bősz Adrián borait, beleértve az Emese cuvéet, de ami a leginkább megnyert minket, hogy vannak kézműves söreik is korrekt áron. Egyikünk Zwicklt ivott, másikunk Keserű mézet a Fóti Kézműves serfőzdétől. Ha valami jó autentikus blues zenét tennének netán valami klasszikus jazz-t, még vissza is térnénk. Az ételrovat értékelése az italokra vonatkozik.

Arról nem is szólva, hogy később sem reagál az általam mondottakra. S hogy teljes legyen a kép, még lassúak is a pincérek és felkészületlenek, legalábbis bortémában. Ami kár, mert jó borokat kínál a hely, mely egyébként rendkívül hangulatos, nagyon tetszett, hogy ki van téve Pio atyának a magyarságra vonatkozó optimista jövendölése. A sütemények az igényes fősodorba tartoznak. Jó kis kávézó lenne a Pio, ha biztosítani tudnák a normális kiszolgálást.

Egyébként a borkínálat tartalmaz érdekes, iható tételeket is. Ezzel együtt a következtetés egyértelmű: ide sem jövünk többet. Az ételrovat osztályozása az italokra vonatkozik, úgy rémlik, ételeket nem is tartanak.

A kiszolgálás személytelen, mosolytalan. Remek a sörválaszték, rengeteg belsa sört tartanak zömmel persze klasszikusokat. A borválaszték sem rossz, ez nyilván a magyar borok élvonalából válogat. Összességében olyan hely DPMK, ahová szívesen visszatér az ember.