DEndre adatlapja

Volt még egy elfogadható csirkeétel elfogadhatatlan, túlsózott, szeretetlen salátával kísérve, egy érdektelen, kommersz pasta minden távolkeleti jelleg nélkül, indiai fantázianévvel ellátott sült krumpli valamint „tüzes hal”, ami bundázott hal volt valami nem túl tüzes, nem túl megnyerő mártással. Az árak barátságosak. Elfogadható, átlagos hely a Pagoda, a büfénél jobb, de az átlagos kínai éttermeknél valamivel gyengébb.

De azért – bár dosztig jóllaktunk a szomszédos W35-ben – benevezünk egy libamájra, amit elvben zsírjában szolgálnak fel. Nos kaptunk is olcsó pénzen parányi adag libamájat libazsír gyöngyökkel. Korrekt átlagos teljesítmény. Az itallap sajnos izgalmat nem hoz, de azért találtunk némi elfogadható bort, sör csak nagyipari volt. Jó volt az időt múlatni a Klauzál caféban mely sajátosan ötvözi az 50 évvel ezelőtti ételeket a 100 évvel ezelőtti hangulattal.

A kávé is elég jó volt. Értékeltük, hogy kellemes zene szólt, megfelelően visszafogott hangerővel. Az izgalmasabb kézműves sörök épp kifogytak, de sebaj, kell időnként pihentetni is a májat.

Remek volt a zsemléje, az is a pljeszkavicák lapos zsemléjére emlékeztetett. A sült krumpli is jobbfajta volt, csónakburgonyának becézik. Kérés nélkül hoztak három evőeszközt és a szódához is három poharat. A hangulatos teraszon ültünk le, értékeltük az akkor még hűvös időben a kikészített takarókat. Barátságos hely a Pelikán, lehet, hogy visszamegyünk még egy borókás marharagura (korrekt, hogy nem nevezik szarvasnak, mint annyi más helyen) vagy juhtúrós sztrapacskára.

Mi inkább a stabil étlapot részesítettük előnyben nem mintha ne szeretnénk a birkapörköltet. (Sőt, mondhatnám, számomra a pörkölt elsősorban birkapörkölt, majd pacal, köröm, csülök, szarvas, kakas, ponty, harcsa. A marha és a disznó nálam közhelyessége miatt sereghajtó. )
Rendeltünk libamáj brullée-t s néhány desszertet, mert már ebéd után voltunk. A máj nem volt a legfrissebb, az volt ottlétünk egyetlen problémája, minden esetre asztaltársaimat így is lenyűgözte. A desszertek kiválóak voltak. Az árak sincsenek elszállva, a kiszolgálás kedves, kommunikatív, a helység hangulata meghitt, szeretnivaló. A sör „tesóm főzte” névre hallgat, merthogy valóban az üzletvezető testvére főzte. Le a kalappal, sok ilyen hely kellene.

Bár az is tény, hogy ezek a reduktív, technológiai Irsaik elég hasonlóak, nem tudom minek alapján választotta ki, hogy pont ez a kedvence. A Nyakas, a Frittmann vagy a Font Irsai nagyjából ugyanezt adja. Primér illatok, parfüm, korrekt savak, frissesség. Nachost nem kapunk, mert nem volt mibe tegye a pultos. Figula rosét sem tudott adni, mert kifogyott. A pultnál fizettünk, adtam egy ötvenest a papír mellé, amit visszakaptam, s hozzá még 5 db tízforintost. Így kell annak, aki nem ad borravalót. Egyébként később kedvesen érdeklődik a srác, hogy ízlik-e a bor. Mondtuk, hogy igen. A zene érdektelen, de legalább csendes. Van még néhány jó boruk: két Vida, Juhász rosé, Laposa Olaszrizling. Egyéb híján elmegy kocsma. A probléma, hogy a kocsma-negyedben, ahol található tucatjával akadnak érdekesebb helyek bármilyen napszakban.

Kukoricadara persze ebben is van, nem véletlenül a jelszava az egyik kézműves sörfőzdének, hogy „mi nem kukoricázunk”. A kiszolgálás emberi hangvételű, a közönség kissé rozzant. Minket csak az zavart, hogy ment a tévé. A terem jobboldalán magasított asztalok, de akit ez zavar, mint például minket, le tud ülni a két normális asztal valamelyikéhez, már persze, ha van szabad hely. Arra minden esetre jó volt a hely, hogy elindítsunk egy kocsmaturnét közvetlenül a vonatról való leszállás után. Az ételrovat értékelése az italokra vonatkozik.

nagyipari kommersz vonalat képviselik. A kiszolgálás kedves, azt is hamar megtudtuk, hogy a kislány szekszárdi, egy osztályba járt Dúzsi Vincével. Kicsi a világ. Remek szekszárdi borokat tartanak, ez is adta a csevej apropóját. Prantner Ferenc nevét egyre többen jegyzik, mi öt éve voltunk nála, akkor ő árulta Szekszárd-szerte a legjobb ár érték arányú kimért bort. De van rajta kívül még 3-4 kiváló borász az Apostroph portfólióban, lásd Pastor pince, Invictis (szintén Szekszárd), de említést érdemes a szabadkai DiBonis, azaz Bóni László is. Sörben többek között többek között Schneidert, Maisel’s –t és két Primatort kínálnak, ezutóbbi igen jó főzde, de a Prémium Pils sörük ezúttal nem győzött meg. Sajnos kommersz, érdektelen zene ment, túl hangosan.