DEndre adatlapja

A citromos máktortában sok volt a zselatin, de azért jobbnak találtuk az átlagnál, a répatora kifejezetten finom volt. A kiszolgálás személytelen, az árak barátságosak. Olyan hely, ahová szívesen visszatér az ember.

Érdekes az ételkínálat, mint ahogy kiderül a hely nevéből is. Az étlapon szerepel Angus burger 1500-ért, ami némi kételkedésre ad okot. Mi ebéd után lévén kértünk egy sajttortát meg egy nigiri sushit, tonhal nem volt, ez a rendelés felvétele után derült ki. Hagytam magam rábeszélni a lazacra. A tetovált és fülcimpa-tágítós pincér kedves kettétálalta a sajttortát, miután hallotta, hogy ketten is fogunk belőle enni, ezt értékeltük. A dizájn romkocsmás, némi pubos beütéssel. Nekünk tetszett. A Kecske olyan hely, ahol szívesen kipróbálnánk más ételeket is.

S vagy bosszankodunk utána, mint tettem két éve Mátrafürdőn, vagy elégedetten hümmögünk, mint Kondoroson a régi meg az új Gesztenyés büfében (ha jól jegyeztem meg a nevét a buszmegálló büféinek) vagy az Anita büfében Soltvadkerten. Ahol valamikor tán 5-6 éve álltunk meg öcsémmel és egy Anita nevű lánnyal, majd a nemrégiben egy alföldi turné keretében egy borász barátunkkal. Utóbbi alkalommal odaült mellénk a tulajdonos is, elbeszélgettünk a kézműves sörökről, kóstoltunk is a nálunk levők közül. Ettünk csülköt, hamburgert, quessadillat-t korrekt büfé szinten elkészítve, jól éreztük magunkat. A beltér kissé személytelen, de az ízek és az adagok a maguk műfajában rendben vannak, a kiszolgálás kedves, az árak barátságosak. Lehet, hogy még betérünk.

A pincészet szívesen lát akár kisebb számú betérő vendéget is, mi 2006 elején kiváló, baráti fogadtatásban részesültünk, azóta is visszajárunk borozni, vásárolni, s persze jó hírüket visszük messze földre. Pillés boraik nem emlékezetesek, palackos fehéreik igen jók, s kedvező ár értékarányuk külön kiemelendő, prémium vöröseik kiemelkedőek. Az ételrovatban a szívecskék a borokat jutalmazzák.

Több ízben is jártunk ott, ettünk összesen vagy 15-20 féle ételt, a remek kacsasülttől („kacsatoros”) a foie gras terrine-en (ha nem emlékszünk, hogy hízott liba vagy kacsa volt-e egy fogás, akkor a francia terminológia segítségünkre lehet, ők ugyanis nem tesznek különbséget e megjelölésben :) ), harcsapaprikást, lazacot, kakasgulyást s ki tudná felsorolni mind. A Granada konyhájára jellemző a hagyományos paradigmán belüli továbbgondolási készség. (A hagymás rostélyost például nemcsak pirított burgonyával kínálják, hanem barna mártással és szalonnás ceruzababbal, a steakhez a borsmártás és a roston sült zöldségek mellett zellerchipszet is adnak stb. ) Magyar és nemzetközi fogásokat kínálnak, egy kis csavarral, illetve mióta az étterem felvette a Flamenco nevet, van egy spanyolos kínálatuk is a sáfrányos póréhagymalevestől, amibe ibériai pirított sonkát tesznek, elegészen a fokhagymás chilis rákfarkakig, amihez chorizo-mártogatót kínálnak. Szép a borválaszték is, a szervíz is udvarias, készséges. Szeretjük a helyet, kár, hogy kissé kiesik az útból. De hát, ami a hátránya az más szempontból az erénye is, itt mindig kaptunk helyet előfoglalás nélkül s nincs tolongás, mint mondjuk a Trófeában.

Azóta több helyről is hallottam, hogy Villány egyik legjobb konyháját viszik (ha az egyes településeket aszerint osztályoznák, hogy hány főre esik egy Gault Millau pont 10 pont feletti egységek révén, akkor Villány alighanem az élen végezne, hiszen a 2500 lakosú városkában ott a Gere Mandula, a Bock Óbor, a Halasi, a 7773, a Wunderlich, úgy hírlik, Tiffánék is belevágtak a vendéglő témába. S akkor nem szóltam a fősodratú valamint a ki nem próbált helyekről. )
Tavaly novemberben egyik fő célpontunk volt a Halasi, de sajnos aznap nem működött a konyha, így kénytelenek voltunk megelégedni a borok kóstolásával. Azok pedig nagyon rendben voltak, sokat fejlődtek 2-3 év alatt. A kiszolgálás kedves, a hangulat is jó. Az ételrovat szívecskéi az italok minőségét díjazzák.

A Hétfogásban a halászlé is olyan volt mint, maga a hely. Erények és hibák nélküli, élvezhető, de nem kiugró. A libazsíroskenyér, amit még kértünk a hallé mellett, pecsenyezsírból készült, amit persze nem bántunk, azt inkább, hogy a kenyér nem volt friss. A kiszolgálás udvarias, nem lenne előnytelen, ha a kis hölgy többet tudna a borokról. Nem volt rossz élmény a Hétfogás, de egyszer elég volt, legközelebb inkább mást próbálunk ki.

A villányi étterem megvolt már korábban is, a kétezres évek elején jártunk itt először, tavaly novemberben a villányi túránk alkalmával másodszor. Épp egy jeles borász találkozó volt ott, nem győztünk köszöngetni a közeli és távolabbi borász ismerősöknek. Mint kiderült a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa tartotta ott rendes közgyűlését. A konyha már bezárt, de kaptunk egy ízletes szépen tálalt sajttálat, s rácsodálkoztunk, hogy a pincészetnek milyen szépes a palettája. Választani nyilván nem a már jól ismert vörös világfajtákat, netán cuveéket választottuk, hanem Cserszegit, Sauvignon Blanc-t és ehhez hasonló érdekességeket. A kiszolgálás udvarias, az árak a pazar környezethez méltóak. Reméljük, legközelebb a konyhát is nyitva kapjuk.