DEndre adatlapja

Lazac rillette-e ettünk és kacsamájpástétomot, mindkét ételnek szép volt a tálalása, és a 800 forintos árhoz képest az adag is tisztes volt, négy szelet minőségi kenyeret adtak hozzá (no persze nem nagy karéjokat), arra épp fel tudtuk kenni bőséggel a kencéket. Egy szendvicsbárban nem biztos, hogy kaptunk volna ennyiért szendvicset. A borválaszték is jó, a kiszolgálással sem volt gond. A dizájnnak vannak tetszetős és kevésbé tetszetős elemei. Szerettük a helyet.

Ettünk négy fogást ketten, a kacsamájterrinetől a csokicsodáig (vagy valami ilyen jellegű neve volt a desszertnek), minden fogás remeknek bizonyult, a 12 Gault Millau pontot az étterem vita felett megérdemli, tán még 13-at is. Két megjegyzésem lenne azért: nem kell túlzásba vinni az előételadagok lecsökkentését, másrészt nem kell túlzásba vinni a díjszabást sem. A Rézkakas árai jóval fölötte vannak a hasonló színvonalú éttermek árainak pl. Walter, Chianti, Kistücsök, Brill, igaz, ezek mind vidékiek, de a Michelin csillagos, szomszédos Borkonyhában is olcsóbban lehet enni, mint a Rézkakasban. Két előételre, egy főételre, egy desszertre, egy limonádéra, fél liter ásványvízre és egy deci borra fizettünk 20. 000 forintot úgy, hogy tudatosan visszafogtuk a rendelést. Könnyedén ott maradhatott volna a duplája is.

A sütemény kissé száraz volt, de nem élvezhetetlen, mi vettünk belőle elsőként, előttünk vágták meg a tortát. A kiszolgálás kedves. Szerethető hely a Hokedli, ajánljuk másoknak is.

Meglehetősen idegesítő volt, hogy a fél kilencre foglalt asztalra 3-4 percet kellett várni az előtérben 20 óra 34 perckor. Utána viszont minden ment szépen a maga útján. A kiszolgálás kedves és jellemzően gyors, leszámítva egy gyömbér-wasabi utánrendelést, ami bizony nagyon lassan érkezett. Három féle bentot rendeltünk, ételeink ízletesek voltak és dekoratívak, bár az igazság az, hogy a katarzis elmaradt. Sem ízben, sem állagban nem kaptunk különösebb pluszt, semmi extra izgalmat. Leszámítva a desszerteket, mert azok között egy, a maracujás tökéletes volt, a kókuszfagyis kompozíció eredeti és finom, a tejkaramellás, bár ez is messze meghaladta a sablonokat, még finomításra szorul. Az árak brutálisak, de hát egy luxushotelben mire várjon az ember? A 2014-es Gault Millau kalauz 9 ponttal, a 2015-ös 11 ponttal jutalmazta őket. Szerintünk meg középen van az igazság. A 10. 000 forint a teljes fogyasztásunk, ami egyébként 9000, de olyan opció nem volt. Ennek fizettük a felét, Torkos Csütörtök lévén.

Rendeltünk egy vegyes tálat, amin volt gyümölcsös májpástétom, sonka és túrókrém, két cent birspálinkát valamint a Bakancslista hiányzó darabját, ami a 7es számot viseli. Elvitelre egyébként 20% kedvezményt adnak a sörökre, ami nagyjából megszokott szaküzleti árat jelenti. A sörválaszték izgalmas, a tulajdonos rajta tartja kezét a sörvilág pulzusán. Jó hely a Teddy beer, a kézműves sörök rajongóinak kötelező mutatvány elzarándokolni ide.

Bent haveri hangulat volt, úgy nézem, hogy egy baráti kör bérelhette ki ezt a sarki egységet. Egyszerű, korrekt és olcsó hely a Local Corner. A magam részéről sikert kívánok nekik.

Nemcsak azért nem kedveljük a mikrót mert nem bízunk benne és egészségtanilag kockázatosnak tarjuk, hanem azért is, mert amit onnan kiszedünk, az nem ad igazi gasztronómiai élményt, legyen szó hamburgerről, melegszendvicsről vagy pizzáról. A frissen sült tekercs finom, ropogós, a mikróban melegített az élmény felét sem adja. Mártás nem adnak hozzá. Árban 30 forinttal kérnek kevesebbet, mint a Dang Moui ahol frissen készül ez az étel és igen finom. A nyári tekercsben pont két rákkal van kevesebb, mint másutt, igaz, hogy nagyon olcsó ez is. (500 forint 2 tekercs) Íze állaga jó. A pho rendben volt, ízlett, az ára ennek is kedvező, a legkisebb adag is tisztes 800 ft-ért, van 1000 és 1200 forintos is. Összességében nem rossz a hely, kár azért a tekercsért.

Ugyanakkor az egyes esetekben árak tűréshatáron túliak. Egy dobozos Pilsner Urquellre 750 ft-t, egy fél literes kommersz üdítőre 650 forintot elkérni túlzás, hogy ne mondjam, impertinencia. Ha a hamburger jó lett volna, nem sajnáltam volna rá azt az 1200 forintot. Így sem sajnálom, mert írhattam róla, de nem valószínű, hogy még egyszer itt hamburgerezek majd, annál is inkább, hogy ma már a városnak több tucat pontján adnak jó minőségű „kézműves” burgert. Az is szomorú, hogy míg az egység oldalán kézzel panírozott hagymakarika látható a reklámfotón, az adagonként (elég kis adagonként) 550 forintra taksált étel mirelit, ipari panírozású hagymapép. A hamburgeren kívül mást nem rendeltünk, a mirelit hagymakarikát öt méterről kiszúrom.