DEndre adatlapja

Dunaföldváron található az ország egyik talpon maradt kopottas, retrohangulatú, az elmúlt fél évszázad kulináris kínálatán nem sokat változtató halászcsárdája. (Lásd még Kiskőrössy, Algyői, Solti, Baracsi stb. ) Én jól tudom érezni magam ezeken a helyeken, akkor is, ha túlpaprikázzák és túlsózzák a halászlét, s ha egyetlen halelkészítési technológiájuk a pörköltet leszámítva a bő olajban való sütés. De még azt is elnézzük, hogy a borlapon szinte kizárólag nagypincészetek nedűi sorakoznak, Liszt, Györgyvilla, BB, mutatóba akad még Bock és Vesztergombi. Az étlap elég széles, a jól ismert fogások sorjáznak rajta, a halkínálat belföldi, fogas, harcsa, ponty, süllő, pisztráng, na jó van egy „vadlazac” is, ami tájidegen, de azt elnézzük. Az árak barátságosak, a kilátás gyönyörű. Elfogadható fősodratú hely a dunaföldvári Halászcsárda, kiváló környezet a nosztalgiázásra.

Először az Ernő utcai étterembe jutottunk el, majd a józsefvárosi piaci egységbe, végül a Nagymező utcába. Ellentétben más éttermekkel, ahol igyekszem mindig mást és érdekeset rendelni, a Pho-bárokban mindig Pho-t eszünk és tavaszi tekercset. Esetleg még nyári tekercset s egyéb ételeket is, ha a létszám megengedi. De ha ketten vagyunk vagy hosszabb turné keretében nézünk be egy helyre, akkor elég a tekercs meg a pho. Ami soha nem okoz csalódást, ezúttal sem okozott. A kiszolgálás kedves volt, kisebbik fiam olyan élvezettel szürcsölte a jó fűszeres levest, hogy öröm volt nézni. Ha végére jártunk az összes vietnámi helynek, ide biztosan visszatérünk még.

Az alaphangulatot az optimumnál hangosabban szóló kereskedelmi rádió adja, amit nem díjazunk. A kínálat széles: Cézár saláta, bruschettáa, kecskesajtos diós salátát, pirított lazackocka, szezámmagos csirkemellcsíkok, padlizsánkrém, hamburger, zsemlébe töltött sertésszűz, nachos hagymás babbal, cheddar sajttal, csirkeszárnyak, házi chipsz. A főételek zömmel csirkéből és sertéshúsból készülnek Például mustáros flekken lecsós karikaburgonyával, borskéregben sült szűz madeira-mártásban, burgonyakrokettel, ropogós csirkecomb francia burgonyával és lilahagymalekvárral. Ettünk vagy hatféle kaját hárman, előételt, levest, főételt és desszertet, nem volt rossz, jót tenne valamivel több odafigyelés. Nem kaptunk borlapot, ami elég általános, de érthetetlen jelenség. A borlapra akár büszkék is lehetnének, bő két tucat bort tartanak a Bortársaságtól. Az ételekre az átlagosnál többet kellett várni.

Egyszerűbb lett volna a lángost odavinni, de ott ketten voltak én meg csak magam, így én vittem oda az italokat. Sajnos semmiféle száraz bort nem tartanak, csak valami félédes lőrét, abból ittam egy hosszúlépést, társam pedig egy bodza márka mellett döntött. A kínálatot alapul véve, azt hiszem kocsma ez alá már nem mehet. Minimumelvárás, hogy legalább egyféle fröccsalapnak való száraz fehérbort tartsanak. Mindazon nem gondolunk vissza frusztrációval az Árnyékos büfére, aminek a kedves kiszolgálás és az akkori jó hangulatunk az oka.

Nem is találtunk egyebet. A piacon van egy jó kis galériázott söröző, a Kepi, ahol szarvasi kézműves sör van csapon, a piccolo 85 ft. És a sör finom. A berendezésnek is van pár szívmelengető eleme, Nagy-Magyarország térkép és szintén Nagy-Magyarországos óra. Valami azt súgja, hogy ide még sokszor fogunk jönni.

Az étlap a „magyar evolúció” jegyében áll össze, mindenben van egy kis csavar, jók az átiratok. Kár, hogy Gödöllő kiesik az útból, mert havonta egyszer biztos ellátogatnánk hozzájuk. Zavarba ejtően kedvező áru menüt is tartanak. Néhány példa az étlap választékából: grillezett hasaalja tekercs, chilis szilvaraguval és sült paszternákkal, omlós marhasült Eszterházy mártással és pirított szalvétagombóccal, de tulajdonképpen vakon lehet itt rendelni. A borlap nem túl széles, de tisztes választékot kínál, ránézésre nagyjából 25-30 bor lehet rajta, örömmel fedeztem fel egyik kedvenc pincészetemet a kevésbé ismertek közül, a Kis János által vezetett Breitenbach pincét. Annyi biztos, hogy minden bor, ami a borlapon szerepel jó szívvel ajánlható. Az árak a színvonalhoz képest kedvezőek, 300 ftért már lehet minőségi bort kapni decire, ami a fine dining műfajban zsebbarát árszabásnak mondható. Fotókat nem leltem sajnos csak hat évvel ezelőttről, most ennél is jobban néznek ki az ételek.

A hideg előételek között szerepel a rosé kacsamell rózsaborssal, a meleg előételek között a posírozott vörös sügérfilé vele párolt zsenge zöldségekkel, konfitált borjúpofa lencseraguval, a főételek között francia nyúlragu. Mi inkább a hagyományos vonalat követtük, de azért kirendeltünk a magyar fősodor ételei mellé a mediterrán stílusú, tésztával kísért báránybordácskákat is. Minden egyes fogás ízlett, különösen a bárány. A borválaszték korrekt, a borkínálás nemkülönben. Jó hely ez, bátran ajánlható.

Kicsit vicces, hogy majd’ mindenhez odaillesztik, hogy bio. Biorántott szelet, biosörrel sült csülök, biocigánybecsenye, biobirkapörkölt, bioszárnyas rablónyárs. Összességében jókat ettünk itt, több ízben is, Eger felé menet, nagyjából félút Aradtól, viszont amikor 2-3 éve harcsát kértünk, az bizony pangasius volt. A kiszolgálástól nem voltam elájulva, próbálkoztam az étkezésen túli beszélgetést kezdeményezni a hotel – nekünk igencsak tetsző - nevével kapcsolatban, de nem jártam sikerrel.