DEndre adatlapja

Akadékoskodott, hogy ő honnan tudja, hogy nem őt fényképezzük-e, mondtam, hogy a lencse irányából sejtheti. Akkor azzal jött, hogy miért nem kértünk engedélyt, mondtam neki, hogy nincs mire. A helység egyébként jó nagy van, vagy 4 terme, persze zömmel kihasználatlan. A beltér elég jellegtelen, van kellemes árnyékos terasz. A felhozatal a szokásos kommersz, az árak kocsmaszintűek. Erénye a helynek, hogy non-stop, ami meglepő, ritka az a falu, ahol állandó nyitva tartással működne kocsma.

Több ízben is megfordultunk itt, ettünk sokfélét a kétszemélyes vegyes sültes táltól, ami három embernek is elég, a vadas marhán át halászléig. Jól hozzák a magyar csárdakonyha alapízeit, a tálalás régi vonalú, de le is húzhatnák a redőnyt, ha átállnának a mai divatos nagy tányéron 4 borsószem zsánerű prezentációra. (Egyébként az is tud jó lenni, mindent lehet értékelni a magam helyén. ) Szerettük a Kemencés csárdát, jó szívvel ajánljuk másoknak is.

Bírálatként elmondható az is, hogy nem egy autentikus olasz helyről van szó, hanem inkább egy tipikus „olaszt magyarító” étteremről (az ételek fele hagyományos magyar, az olasz konyhát a pizzák és a pastak képviselik), ami egyébként nem sokakat zavar, a hely népszerű, mivel megbízható és olcsó.

Őszintén szólva, ha már ott van az ember Makó főterén, akkor a szemben levő Rocco-t inkább tudom ajánlani.

), a baráti árfekvés, a kedves kiszolgálás. Problémák: a gasztronómiai szint ingadozása, kényelmi termékek előfordulása (fokhagymapor, konzervgomba). Első alkalommal egy remek népzenei összeállítás szólt, amit második alkalommal hiába kértünk. A borjúszelet rágós volt, erre már egyik barátom is panaszkodott, akit odaküldtem, de elfeledkeztem a dologról, s apám is belefutott ebbe a fogásba. A borlapon szereplő borok jó része csak elméletben volt meg. Összességében minden problémával együtt ez egy jó az ár/érték arányú, szeretnivaló hely, ahol jó hangulatban jó választás esetén jó ételeket lehet enni.

S itt sajnos megtörik a dicséretek özöne, mert a libamáj alighanem csőben sült szivacsosra, a szakács helyében megmaradnék inkább a bevált technológiák mellett (konfitálás, sous vide, esetleg gyors serpenyőzés), finom viszont mellette a gyengéden hőkezelt birshasáb, kár, hogy az hideg, bár lehet, hogy így volt elképzelve. Tokaji aszúzselé is jár hozzá, de jelezték előre, hogy az elfogyott, ennek tudatában esett a választásom erre az ételre. A mozzarella roston kissé gumis, de élvezhető jó hozzá a cékla, a madársaláta helyett inkább rukkolát adnék hozzá, de legyen ez az én bajom. A trüffeltorta ötlete jó, a ízesítése is (kardamómos, gyömbéres) de a torta töredező, állagproblémás, a kávéfagyi finom. A döccenőkkel együtt ez egy jónak mondható hely, ahová jó eséllyel visszatérünk még. Szerettem itt lenni, visszavágyom.

Négyünk közül ketten vállalkoztunk evésre, jóbarátom nem tudom már mit evett, talán chili con carne-t vagy babos pacalt, de az is lehet, hogy egyebet, az maradt meg, hogy az ő étele is jó volt. Őszintén szólva a hely atmoszférájának szemrevételezése után kellemes meglepődtünk az ételek ízletességén. Fotók nincsenek, elvesztek.

A Desszert cukrászdában már nagyobb szerencsénk volt, mint ahogy a Zellerházat is nyitva találtuk párszáz méterrel odébb. Jó kis kocsmahangulat volt, kiültünk a teraszra a sörünkkel, mert ugye borozás előtt be kell állítani a Ph-t, utána meg sörrel szétcsapatni az élményt. No ez rendben volt. Valami nagyipari sört ittunk, de megfelelt a célnak. Az árak barátságosak, a közönség és a tulaj is, akikkel kedélyes beszélgetésbe elegyedtünk. Jó volt itt lenni. Ez volt a fotóvesztéses este, úgyhogy illusztrációk ezúttal nincsenek.