DEndre adatlapja

Bent haveri hangulat volt, úgy nézem, hogy egy baráti kör bérelhette ki ezt a sarki egységet. Egyszerű, korrekt és olcsó hely a Local Corner. A magam részéről sikert kívánok nekik.

Nemcsak azért nem kedveljük a mikrót mert nem bízunk benne és egészségtanilag kockázatosnak tarjuk, hanem azért is, mert amit onnan kiszedünk, az nem ad igazi gasztronómiai élményt, legyen szó hamburgerről, melegszendvicsről vagy pizzáról. A frissen sült tekercs finom, ropogós, a mikróban melegített az élmény felét sem adja. Mártás nem adnak hozzá. Árban 30 forinttal kérnek kevesebbet, mint a Dang Moui ahol frissen készül ez az étel és igen finom. A nyári tekercsben pont két rákkal van kevesebb, mint másutt, igaz, hogy nagyon olcsó ez is. (500 forint 2 tekercs) Íze állaga jó. A pho rendben volt, ízlett, az ára ennek is kedvező, a legkisebb adag is tisztes 800 ft-ért, van 1000 és 1200 forintos is. Összességében nem rossz a hely, kár azért a tekercsért.

Ugyanakkor az egyes esetekben árak tűréshatáron túliak. Egy dobozos Pilsner Urquellre 750 ft-t, egy fél literes kommersz üdítőre 650 forintot elkérni túlzás, hogy ne mondjam, impertinencia. Ha a hamburger jó lett volna, nem sajnáltam volna rá azt az 1200 forintot. Így sem sajnálom, mert írhattam róla, de nem valószínű, hogy még egyszer itt hamburgerezek majd, annál is inkább, hogy ma már a városnak több tucat pontján adnak jó minőségű „kézműves” burgert. Az is szomorú, hogy míg az egység oldalán kézzel panírozott hagymakarika látható a reklámfotón, az adagonként (elég kis adagonként) 550 forintra taksált étel mirelit, ipari panírozású hagymapép. A hamburgeren kívül mást nem rendeltünk, a mirelit hagymakarikát öt méterről kiszúrom.

Megnéztük a Prosit nevű borbárt, az Akváriumot, az Ankerl közben azt a jópofa helyet, melynek neve nem jut eszembe, majd bekanyarodtunk volna a Gozsdu udvarba, ha nem szúrta volna ki a szemem a bejáratnál, hogy BRGR. No mondom, ez remek, a Szomszéd Bár még várhat, itt muszáj enni egy hamburgert. Kissé csodálkoztak bent, hogy három meglett férfiember kér egy hamburgert, de hát ennyi elég a teszthez és ha az ember 15-25 helyet akar meglátogatni egymás után, akkor bizony le kell csökkenteni a kalóriabevitelt egy-egy hely esetében. A szerény rendelés nem rontotta el a kommunikációnk hangulatát, megbeszéltünk pár dolgot a kézműves hamburgerekről s arról, hogy hol van még egységük. (A Váci utcában egy utánfutó. ) A hamburger finom volt és baráti áron kínálták, 990 forintért mindössze. Szaftos volt, könnyed zsemlével és ízletes hússal. Szerettük.

Sebaj, mondtuk, azért kipróbáljuk. Az étterem azonos nevű szálloda második emeletén, hosszú folyosón keresztül volt megközelíthető. A beltér rideg, barátságtalan, szocreál. A személyzetből senki nem uralta alapszinten a magyar nyelvet, egyetlen kopott magyar étlapjuk volt, amin a fogások felét nem árazták be, (értsd, az nem kapható) a beárazottak között is volt, amivel nem szolgáltak, a kívánt 8 fogásból 2 hiányzott. Miközben ettünk, a személyzet kifele görgetett hatalmas asztalokat, olyan érzésünk volt, mintha visszatértünk volna Ceausescu Romániájába. Az ételeink egy jobbacska kínai büfé színvonalán voltak elkészítve. Ettünk kétféle előételt, három féle levest (tofuleves, erős savanyúleves, bambuszrügyleves), három főételt (csirke, padlizsán, fafülgomba) és egy köretet (tojásos rizs). Értékeltük, hogy kérés nélkül kaptuk kínai teát. Az asztalon viszont semmiféle ízesítő nem volt, se szójaszósz, se csípős szósz. Az árak a legtöbb étel esetében reálisak, de akadt köztük teljesen abszurd is, egy különlegesnek nevezett, de semmi különlegeset nem nyújtó uborkasaláta 1650 ft-ba került. Igaz, a dim-sumok meg nagyon olcsóak voltak, 100 ft-ot számláztak darabjára.

Igen komoly söreik vannak, Távoli Galaxis, Bakancslista Roth Zoltántól, aki egyébként épp Nagykovácsiban lakik. A borokat a magyar élvonalból válogatták ki, integrálva kevéssé ismert borászokat is. A beltér fesztelen, elegáns, leülésre ösztönöz.

Boraik a reduktív vonalat követik, azon belül igen sikerültek, kicsattanó frissességűek, illatosak, jó egyensúlyúak, a kóstolóterem kicsi és hangulatos, a betérő emberek általában kedvesek. Az ételrovatban az értékelés a boroknak szól. Van pálinkájuk is, nem is akármilyen, a Harcon működő Brill főzdénél főzetik Irsai Olivérből. Aki Soltvadkerten jár, ne hagyja ki.

Más kérdés, hogy e három cukrászdának más közönsége van, s aki értékeli a Szent Korona cukrászdát vélhetően idegesen fog távozni a váci Desszert Szalonból, mondván, hogy szokatlan édességeket kínálnak drágán és aprócska adagban, s fordítva a Desszert Szalon rajongói aligha fogják értékelni a Korona cukrászda fősodratú, szokatlanul nagy adagban kínált, baráti árú édességeit. Mi azok közé tatozunk, akik mindkettőt értékelni tudják. S akkor még nem szóltunk a szívmelengető dekorációról és a kedves kiszolgálásról. Több családot ismerek, akik ha Soltvadkerten át vezet az útjuk betervezik a cukrászdát is, mintegy kötelező programként. Mi is több ízben megálltunk ott s csak ajánlani tudjuk másoknak, hogy tegyenek hasonlóan.