DEndre adatlapja

Jelzem, nem vagyok egy kekec vendég, sőt, kifejezetten rühellem azokat, akik a pincérekkel fölényeskednek s azokat is, akik hibakereső mentalitással mennek vendéglőbe. Az ételek sem voltak jók, bár akadt elviselhető fogás. A harcsának a kriminális körülmények között tenyésztett, dömpingáron kapható pangasiussal való helyettesítése a legbotrányosabb csalás, ami sajnos terjedőben van. (A jónevű Gyula Wellnes Hotelben is találkoztam vele. ) Nem meglepő, hogy a Halászcsárdában is alkalmazzák. Egy szó, mint száz: ide soha többet, semmi szín alatt be nem tesszük a lábunkat.

Annyi biztos, hogy átlag feletti a hely és mintha kedvesebbek is lennének, mint a testvérintézményben. Az árak rendben vannak, arányban állnak a szolgáltatással. Mi mindig szívesen térünk be ide.

Van egy bizonyos rutinjuk, aminek segítségével időben megkapja mindenki a maga középszerű ételét, aminek a közönség nagy része örvend, így míg mondjuk az ugyanott levő Aranykereszt – ha még működik -pang, addig a Sörpincének van forgalma. Több ízben is betértünk ide, volt, hogy csak egy pohár sörre, volt, hogy ebédelni, nagy csalódás nem ért soha, mondjuk, várakozásaink sem voltak magasak. S talán szerencsénk is volt, ahogy olvasom a többi beszámolót.

A tálalás kreatív volt, az ízek is zömmel rendben. A svédasztalos cuccok között nem volt sok érdekesség. A 3 fogásos menü itt nem 1200 vagy 1800, hanem 2900. Ami egyébként rendben van, ha minden finom, nagyjából úgy is volt. Ettünk napi levest, gyöngytyúkpástétomot hagymalekvárral, csirkemellet kacsahússal és májjal töltve tócsnival, marhapofapörköltet tojásos galuskával, mézes-mákos palacsintát vaniliamártásban, és tarte tatint. A svédasztalról meg a szokásos dolgokat. A pástétom elég száraz volt, a csirke is lehetett volna szaftosabb. A pörkölt nagyon ízlett s a napi leves is. A desszertek izgalommentesen korrekteknek bizonyultak. Annyira nem volt jó, az egész, hogy visszamenjünk. Akkor inkább a szegedi egységbe, ami olcsóbb és jobb.

Ide tartozik a Nagy Levin, a Belga sörözőlánc a Calico Jack Pub és még sok más hely. A Calico Jackben jól éreztük magunkat, az ételekkel nagyobb gond nem volt, időben kaptuk őket, megfelelő hőfokon, identitásproblémák sem voltak. Nem véletlenül népszerűek ezek a helyek, tömegigényt elégítenek ki, azoknak nyújtanak elérhető áron elfogadható szolgáltatást, akiknek elegük van a sablonételekből, de (még? ) nem jutottak el a magas gasztronómia megértéséhez. S e polgártársaink nincsenek kevesen.

Az ételek a hagyományos csárdavonalat képviselik annak erényei és hátrányaival. Tetszik, hogy a bablevest erdélyiesen paszulylevesnek mondják. A halászlé finom, a halhúst frissen főzik a lébe s maga a hal is friss, a haltepertő is remek, friss halból való, kiváló a sütési fokozat, a húsételekkel sincs nagyobb gond. A desszertfronton lehetne erősíteni. Jó érzés volt itt lenni, visszavágyunk.

Az ételválaszték széles, túlontúl is, az ételek a hagyományos vonalról indulnak, de van bennük mindig némi csavar. Helyenként akadnak állag- és identitásproblémák is. (Az erdei gomba esetenként csak azért erdei, mert az étterem egy erdőben található, egyébként sötét pincében termett, sokadmagával. )
Az italválaszték is korrekt, nem esett nehezünkre jó borokkal kísérni ebédünket. Szerettünk itt lenni, nem csúcs a hely (mint mondjuk Debrecenben az Ikon), de határozottan jó, átlag feletti.

Minőségi borok nincsenek (25 évvel a rendszerváltás után és húsz esztendővel a borszakma feltámadása után), az ipari kommersz sör volt, hogy ihatatlanul savanyúnak bizonyult, a rizottónak köze nincs a rizottóhoz, hanem túlfőtt rizs összekeverve rizottóba nem illő hozzávalókkal, a mártások lisztesek, ízük esetenként érdektelen, jellegtelen, a egyik-másik hús száraz, a saláta szeretetlen, a somlói krémje puding és vizes kakaó, az étlap regényhosszúságú, és minden harcsaételt a rántott harcsától a töltöttön keresztül a halászléig és a paprikásig pangasiusból készítenek, ami vérlázító, botrányos becsapás. Harmadik alkalommal már csak azért rendeltem harcsát, hogy lássam, űzik-e még ezt az ipart. Hát űzik. Megülik a Márton napot libával, de nincs újbor. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a beltér szép, hangulatos és ha elkapja az ember a frissen sült pogácsát, akkor az kiváló. De egy csárdát nem lehet pogácsára és dizájnra építeni.