DEndre adatlapja

No, de akkor nem így volt, elég jó hangulatban és meglehetősen éhesen ültem be az autóba, amit persze nem én vezettem. Úgyhogy megálltunk az M5ös mentén a Szél csárdában és egész korrekt fősodratú ételeket kaptunk. A minap a Főzdefeszt kapcsán hazafele úton elnyomott az álom, arra ébredek, hogy az autó megáll és mindenki kászálódik kifelé. Baromság volt persze, mert várt minket a szegedi borfesztivál, de hát, ha ezt akarja a csapat, akkor a szelleme diktál. Úgyhogy ügyesen beültem a Szél csárdába velük, ittam 500 Ftért egy Leffe blond-ot (remek vétel) és megkóstoltam a többiek ételét, a karamellás szósszal felszolgált almás batyut valamint a pacalpörköltet. Ezúttal sem lőttek mellé, a kiszolgálás is gyors volt, úgy tűnik ez egy megbízható hely, nem csoda, hogy mindig vannak benne. Nem kevesen.

A bor ízletes volt, ami nem lepett meg, a dűlőszelektált tokaji Furmintok ritkán okoznak csalódást. A borválaszték egyébként impozáns, mint megtudtuk, a Bortársaság a beszállítójuk. A borokat másfél decire mérik ki, decit nem adnak. Nincs kizárva, hogy visszatérünk enni, addig is borozás céljára jó szívvel ajánlhatom a helyet, de ha bárki megbízik a megérzéseimben, akkor nyugodtan rendelhet ételt is, valami azt súgja nekem, hogy nem fog csalódni.

Külön értékeltük, hogy két csúcssört tartanak csapon, Credo-t és Vertigo-t a Hedontól, bár szó ami szó, palackban mindkettő meggyőzőbb volt.

A személyzet is ritka kedves volt, hihetetlen türelemmel és őszinte mosollyal tűrték a velünk levő négy gyermek túláradó viháncolását. összefoglalva az Aldalgo deli a 2014-es év egyik legkellemesebb meglepetése volt, az egyik legszeretnivalóbb hely, amivel csak találkoztam.

Olyannyira, hogy amikor kávézó nyitásában kezdtünk el gondolkodni, nem is volt kérdés, hogy mi legyen a neve az üzletnek. Hogy miért "kicsi"? A 35 m2-re nehezen tudtuk volna ráfogni, hogy "Nagy"! :-) ráadásul pedig minél több dolgot szeretnénk megjeleníteni abból, amit ott láttunk, tapasztaltunk, hogy minél többen kapjanak egy "kis" ízelitőt Melbourneből és Ausztráliából! Az már csak hab volt a "kávén" :-), hogy Melbourne-t tartják Ausztráliban a kávé fővárosának, ahol olyan kávékultúra van jelen, ami mellett Mi sem tudtunk szó nélkül elmenni! ”. Nos, a hely olyan mint egy kis ékszerdoboz, s persze a kávé, az csúcs. Nejem, aki nagy kávés, azóta is azt szeretné, hogy vigyem el újra ide. Én meg azt mondom Neki, hogy a kávézó célpont-listánkon még 6-8 hely, előbb azokat pipáljuk ki.

A túrógombócuk egyszerűen páratlan. A Terminál egyből az élvonalhoz zárkózott fel, mindenkinek jó szívvel ajánlom. Annak dacára, hogy mint a képen is látható, a cseppet sem olcsó csokitorta nevetséges adag.

Az árak is barátságosak. A konyhát fel lehetne húzni némi igyekezettel a kiváló prezentáció s az egyedi hangulat színvonalára.

Az italkínálat alapvetően kommersz, az árak viszont barátságosak. S ha már itt vagyok, hadd illesszek ide egy kedves sztorit. Egyik barátunk felszállni látszott az éjszakai buszára, majd miután rendeltünk, egyszerre csak megjelent s azt kérdezte: mi van a tömegsír felett? Majd válaszolt rá: „csapatszellem”. Úgyhogy velünk tartott a továbbiakban is az Astoriától gyalog a Móricz Zsigmond körtérig, ahol az Aranykorsóban fejeztük be turnénk alkoholos részét.