DEndre adatlapja

Van csocsó, ping pong, többszintes a hely, nagyon színes a mi ízlésünknek túlságosan is az, de van terasz is, mi azt választjuk. A kiszolgálás savanyú-érdektelen, a kislánynak iszonyúan elege van, elvágyódik, ezt el is mondja egy srácnak, akit a vendégek füle hallatára kérlel, hogy vigye már el onnan.

Mi unicumot ittunk, mert van egy olyan pont, amikor az ember azon gondolkodik, hogy mi az, ami még egyáltalán belefér. A két cent unicum, az térfogatban sokkal kisebb, mint egy pohár sör. Úgyhogy Unicum. Persze veretlen ivóbajnokunk az unicum mellé valami angol ale-t is ivott, mi tisztelettel néztük. Nem rossz hely a Pointers, megfelel a célnak.

A Rombusz nem igazán romos, inkább igényes, van néhány jó bor és tömény, sörben a kommersz vonalra építenek. Hangulatos kis hely, egybeépítették egy Kolbice egységgel, amit szeretünk. Nem olcsó, egy alapjáratú „kolbájsz” 1200 forint, viszont minőségi és finom.

Nincs kiszolgálás, de erről nyáridőben semmiféle tájékoztató nem szerepel az asztalon, ami elég furcsa. Nem sok híja volt, hogy felálljunk és elmenjünk, miután semmibe véve éreztük magunkat. De mivel ki akartam „pipálni” a helyet, bementem és rendeltem. Akkor tudtam meg, hogy ez a dolgok normális menete. A kávé, nem meglepő módon intenzív ízű, finom. Tartanak cidert is 850 ft magasságában valamint bio almalevet.

Enni akkortájt ettem itt, egyszerű kelkáposztafőzeléket tán fasírttal, semmi extra nem volt az árán kívül. Szerettük viszont a beltér hangulatát és hogy le lehetett szórni az ingyen fogyasztott amerikai mogyorót a padlóla. A minap újra ellátogattunk ide jó későn, amikor már mindehova bemegy az ember, ami nyitva van s ahol mérnek szeszt. Nem sok minden változott, csak a plafonra tűzött névjegykártyák lettek sokkal többen. Guinnest ittunk, fent a galérián ültünk le arra a tíz percre, ez nem tetszett a kiszolgálónak, de végül is nem zavart le bennünket. A sör jó volt, a hangulat is. Az ételárak továbbra is túlzottan magasnak tűnnek, de nem ezért nem ettünk, hanem azért, mert ezt már megtettük másik négy helyen aznap.

A thai tésztás csirkénél ettem sokkal jobbat, ez tocsogott a szójaszószban, nem volt rajta zöld koriander és ízesítése is elég szegényes volt. A thaiföldiek erősen csóválnák a fejüket, ha megkóstolnák. A kolbászos rántotta viszont finom volt és tisztes adag, igaz tisztes árért. Az italválaszték korrekt, akad egy–két érdekes tétel a sörök és whiskey-k között. A zenei aláfestésért nem voltunk oda, íz népzenét például szívesen hallgattunk volna, mind napjaink zenének eladott borzalmait.

Ami teljesen rendben van 2250-ért. Ugyanennyibe kerül a fehérboros kagyló is, ami szintén átlagosnak mondható. Emellett középmagas áron halak, húsok, azon belül steakek, széles tésztaválaszték és pizzák. Mi idő hiányában csak egy pizzát kértünk, azon belül Margaritát, azt is elvitelre. A pizza finom volt és nemhogy nem számolták fel a dobozt, de még 20% kedvezményt is adtak. A pizza finom volt. Felkeltette az érdeklődésünket az étterem iránt, legközelebb egyebet is eszünk majd.

A Tom Pubban korrekt a borválaszték, kedves a csapos, s ami nagyon tetszik, hogy a tágan értelmezett blues illetve rhythm and blues nagyjainak fotói díszítik a falakat, többek között Mick Jagger, Keith Richards és Jimi Hendrix portréi alatt iszogathatjuk italainkat. Érkezésemkor egy jó kis blues ment, melynek nem ismertem fel a szerzőjét, utána egy John Lee Hooker nóta következett. Mivel aznap még vezetnem kellett, csak almafröccsöt ittam, de vélhető, hogy visszatérek még a tett színhelyére.