DEndre adatlapja

Nem éltünk vissza a kedvességükkel, de egy jó húsz percet elüldögéltünk és mindenki ihatott izlése szerint ezt vagy azt. Pilsner sörrendelés biztos volt, a sör friss volt és megfelelő hőfokú, kértünk borokat is, volt néhány olyan pincészetektől is, melyeket kevéssé ismertünk. Ettünk némi sütit is, korrekt ízletes, középvonalas produkciók voltak. Szerettünk ott lenni.

De azért nem ártana kicsit odafigyelni a megvalósításra is. Hogy abba most ne kössek bele, hogy itt is úgy értelmezik a "roston" szót, hogy a halat lisztbe forgatják, majd bő olajban sütik ki. Hol van akkor a rost? Egy szó mint száz, a Tiszacsegei halászcsárda távol állt attól, hogy megüsse a várakozásaink szintjét.

Eleinte voltak kisebb nagyobb bakik, az utolsó két látogatásunk alkalmával ezek elmaradtak. Nyilván megmaradnak a nagyközönség által kért egyszerű ételek, de azokat kiegészíti Metzger László séf saját szezonális ajánlataival. Ezek tükrözik a konyha valódi teljesítményét. Mindenkinek csak ajánlani tudom a helyet.

Mi nem akartunk időzni meg ettünk is már négy helyen, így csak két deci bort rendeltünk a meghívott pincészettől. Kifizettettek velünk 1400 ft-t rá. Hm. Sok. Legközelebb jó lenne enni is, így az élmény nem mondható nagyon pozitívnak. Szerintem, ha előre megkérdem a pincért, mennyit fog számolni a borra, kevesebbet mondott volna, lám, milyen pancser az ember néha ennyi rutinnal is. Söbaj. A Bormalac továbbra is érdekel, mert imázsra úgy tűnik, hogy a modern magyar bisztróvonalat képviselik. A borválaszték rendben van, szimpatikusak a borkorcsolyák is.

Kérdésünkre megmondták mit hallgatunk, egyébként is kedvesek voltak. Ittunk két pohár sopronit, ami néhány komolyabb sörélmény után elég lazának tűnt. Viszont jól éreztük magunkat, szívesen elüldögéltünk, amíg lecsúszott a sör. Az ablakban tulaj- vagy üzletvezetőféle kreol bőrű fiatal leányzó üldögélt s látva érdeklődésünket nagyon kedvesen elmondta, hogy mindenféle programot szerveznek, többek között magyar népzene is van egyes napokon.

No, nem volt célom egy rakás pénzt otthagyni, viszont a felfedezési ösztön meg hajtott, hogy kóstoljak újat elérhető áron, így az itallap konzultálása után egy Szentesi pezsgőt mellett döntöttem. Érdekelt volna a szlovén biopezsgő is, de 1700 ft-t sokallottam egy deci italra. A Szentesi József féle évjáratos – egyébként remekbe szabott - brut pezsgő megelégedésünkre szolgált 1100 ft-ért. Elvben nincs kizárva, hogy megállunk még itt a párommal is.

Jól szót értettünk, érződött, hogy igyekszik minőséget nyújtani. Kézműves értékeket, legyen szó szendvicsről, borról vagy sörről. Kínálnak Pie-t, brownie-t, sajnáltuk, hogy két étterem meglátogatása után (Pelikán Sushi, Spíler Shanghai) már nem voltunk éhesek. Tartanak még nagyon szép szendvicseket a pastrami műfajból, gonddal elkészítve. A Pista bá sör megegyezik a Stari sörfőzde ír vörös és pils sörével. Nem rosszak, ezek közül ittunk egyet-egyet. Amikor a tulajjal a Budai Gourmet-n találkoztunk, ráköszöntem, de nem ismert meg. Bizonyára másokkal is szóba elegyedik, nap, mint nap, nem vettem rossz néven a dolgot. Jó helyet működtet, mely bátran ajánlható. Bátorkodtam az ételminőséget is pontozni megérzésre. Aki nem akarja, ne vegye figyelembe, bár megérzéseim igen ritkán csalnak.

Aranyfácánt csapolnak, tartanak még négyféle üveges sört. Az árak barátiak, korsó sör 450, az üvegesek 320 és 540 között. Ezutóbbi Edelweiss. Panyolai pálinkákat tartanak s zömmel kommersz borokat. De van akad pár tétel minőségi is, pl. Bock kékoportó és Frittmann rosé, ezutóbbiből kértem egy decit és mellé szódát. Rendben volt.