DEndre adatlapja

Húslevest vagy bableves már 580 ftért adnak, igaz a babgulyás már 790 csészében, de az is rendben van. A főtelek zöme körettel együtt 2000 és 3000 között sávban. Mi hagyományos magyar ételeket próbáltunk ki, minden fogás rendben találtatott. Nincs itt sok varázslás, a jól ismert ízeket kapjuk, aki reális elvárásokkal ül be, nem csalódik. Bár azt is megjegyezném, hogy az utóbbi években a tálalás fejlődött. Fotókat csak több éveseket találtam, aki friss fotókra kíváncsi megnézheti a hely FB oldalát.

Itt lelassul az idő, ami a kiszolgálásban is megmutatkozik. Mondom az előző fogás fogyasztása közben, hogy sietünk, nyugodtan lehet készíteni a desszerteket, de az egyébként jóindulatú, kedvesen, természetesen és jól kommunikáló, felkészült pincérhölgy nem rendeli meg, csak azután, hogy az étel elfogyasztása után ismét szólunk. Nekünk ez negyed óra kiesés a drága tesztidőből, nekik nem számít a dolog, mert ez a szabály. A vendég jó esetben tudja, hogy mire várhat, rosszabb esetben nem tudja, de majd viszonyul hozzá. Azzal nem zavartatják magukat, hogy figyelmeztessenek esetleg a megszokottnál hosszabb várakozási időre. A halleves süllőgaluskával ötletes, a tálalás pazar, ízre nem rossz, de nem átütő. A kacsamájpástétom korrekt, házias, semmi extra, egy jó elkészített pástétom, nejem hasonlót szokott készíteni. Érdekes, hogy a két napi desszert hasonló filozófiájú, én biztos nem adnám e két desszertet egymás mellett, legfeljebb egymást követő napokon egy másik desszert társaságában. A Creme brullée finom volt, a házi eperfagylalt élvezhető, állaga van volt olyan, mint a pacojetben készített, de kárpótolt a természetes ize. A sült joghurton málna-sorbet volt, aminek erény és hibája ugyan az volt, mint az eperfagylalté némi állagprobléma, de remek íz. Erre is került, teljesen feleslegesen egy gombóc eperfagylalt. Összességében jó éreztük magunkat itt, szerencsénk volt, mert kevés volt a vendég, ha mi is másfél órát kellett volna várakozzunk, garantált, hogy háromnegyed óra elteltével felállunk és elmegyünk. Mi nem leszünk visszatérő vendégek, megmaradunk azoknál az éttermeknél, melyek hasonló konyhai szolgáltatást nyújtanak - vagy jobbat – de azt a megszokott 20 perces várakozási időn belül teszik.

Nos, a helyzet az, hogy még nem találkoztam ínyenccel, aki ne értékelte volna, ha nem főzik túl a zöldségeket (van, ahol szándékosan nyersen teszik bele julienne-re vágva), ez a magas gasztronómiában természetes, sőt, egy étterem ki is írná magát a legjobbak közül, ha a magyar vendéglátásban általánosnak mondható magyar szokás szerint a zöldséget szétesésig főzné. A Chianti kiváló hely, egy nagyobb turné keretében tértünk be, így nem ettünk főételt, hogy ne teljünk el, rendeltünk viszont spárgakrémlevest blansírozott spárgával (igen, mindössze blansírozták a spárgát, attól volt roppanós és finom) és lazackaviárral, medvehagyma-krémlevest kecskesajt-pralinével, pizza-kenyeret (400 ft volt egy adag, nem lehetett kihagyni hiszen, ez igen sokat mond el arról, hogy milyen pizzát sütnek, a jó pizza első számú ismertetőjele s egyben előfeltétele, hogy jó legyen a tésztája) browniet fagylalttal és sajttortát fagylalttal. Minden étel kifogástalan volt, a kiszolgálás kommunikatív, kedves, felkészült, az étterem hangulata pedig barátságos, fesztelenül elegáns. Nagyon jó élmény volt a Chianti, a legjobbak egyike.

Vannak izgalmas borkorcsolyák is, és ügyesen összeválogatott kézműves sörök változó áron. A Távoli Galaxis 850 ft körül igen jó vétel, hiszen a szaküzleti ára is 700 körül van. Kedvünkre való zenét is tettek, amit nagyon értékeltünk.

A dizájn vagányul ipari, a kézzel nagy fekete táblára írott választék is tetszett. Enni is lehet minőségi sajtokat, sonkákat, kacsamájpástétomot, egyéb izgalmas cuccokat, ha nem készültünk volna épp vendéglőbe, akkor biztos rendeltünk volna valamit.

No még szép, elvégre azért tart fenn az ember kocsmát, hogy ne legyen akadálya annak, hogy ihasson ott az ember egy pohár bort vagy sört. Rendelés után derült ki, hogy bodzaszörp nincsen. A kiszolgáló csaj igen szexi volt, nagyon rövid nadrágot és harisnyakötőt mintázó tetoválást hordott a combján, megragadta a férfiember tekintetét. A borok s a pálinkák között is voltak érdekes tételek. Ha a tulaj normálisan közeledik hozzánk szerettük volna a helyet. Így nem szerettük, nem is megyünk vissza.

A kiszolgálás udvarias, segítőkész, a kis szőke pincérhölgy, akihez irányítottak, mint helyi erőhöz, aki ismeri Füredet, elragadó a kedvességével, mosolyával és természetességével. No meg a felkészültségével is. Rendeltünk halászlevet, harcsakörözöttet, füstölt pisztránggal és somlói galuskát. A halászlé sűrűbb volt az általam optimálisként elképzeltnél, de legyen ez az én bajom, íze friss volt, ami a legfontosabb és a bele főzött filézett hal kifogástalan állagú és ízű. A harcsakörözött jó ötlet, nem véletlen, hogy a Budai Gourmet-ra is kivitték, finom volt, akárcsak a vélhetően házilag füstölt pisztráng, ami nem volt katartikus, de korrekt. A somlói klasszikus felfogásban készült, korrekt alapanyagokból. Ilyen kell legyen egy tisztességes csárda-somlói. Az megint csak nem a csárda hibája, hogy a Gault Millau kalauz 11 pontja alapján többet vártam. Sajnos a fotóim elvesztek, elszálltak az éterben. Pedig készítettem vagy két tucatot. :(

Be is mentünk, ittunk Kőbányait csapolva, ami ritka jól esett. Vagy mi voltunk jó hangulatban vagy a sör volt jobb, mint legutóbb másutt. Korsó csapolt Kőbányai 205 ft, friss, üde. Van még üveges Dreher 225 ért, Pilsner 355ért. Egyszerű korrekt kocsma.