DEndre adatlapja

A konyha kerüli a szokatlan fordulatokat, de amit ígér, azt adja. A berendezés szép, ízléses, rusztikus, hangulatos a terasz és a télikert is. Nem tudtam honnan ismerős a hely, ahol Vona Gábort látták pincérkedni, s fel is tették a fotóját a világhálóra, hát onnan, hogy vagy fél évvel korábban, 2013. májusában mi is jártunk arra családilag és igen jót ettünk.

Nagyobb a választék, jobb a konyha, színvonalasabb a beltér, az étkészlet. Jellemzően itt ettünk jobbakat, bár jelzem hogy a Kiskőrössyt is szeretjük. Korrekt fősodratú csárdakonyha itt-ott némi kreativitással. 9 pont a Gault Millau skálán. (A Kiskőrössy inkább 8. )

) De amikor annyi alapanyagból kínálnak töméntelen fogást, hogy azt lehetetlen megoldani fagyasztó nélkül, akkor az inkább taszít, mint vonz. A Fenyő hotelben ilyen gigantikus étlappal dolgoznak, de becsületökre legyen szólva, állott ízű étellel nem találkoztunk. Időben megkaptuk az egyes fogásokat, a kiszolgálás nemcsak gyors volt, de kedves is. Elfogadható a borválaszték, bár elég kevés bort tartanak kimérve. A konyha megszokott, sablonos, a desszertfront a palacsinta-somlói-gesztenyepüré hármas paradigmáján belül marad. Az árak meglepően kedvezőek, tavaly tavasszal voltak főételek (! ) 1000 forint alatt. (Gondolom sokat nem emelkedtek azóta az árak. Persze tésztaételekről van szó, sztrapacska, derelye, spagetti, de akkor is, egy négy csillagos hotelben ez mindenképpen kedvező ár. )
Az ízek és az alapanyagok rendben voltak, aki nem vár kulináris csodát, még kellemesen is meglepődhet. Értékeltük, hogy a rántott hagymakarikát nem mirelitáruból készítették s a hal sem volt pangasius, mint oly sok helyen. Összességében szerettünk itt lenni, de ha még arrafelé vetődünk, inkább megnézünk valami más helyet. Bár az is lehet, hogy visszamegyünk és eszünk pár fogást, amit nem próbáltunk ki, például szarvaspörköltet vagy vaddisznósültet. De a cipóban sült csülök sem szól rosszul.

Mi alapvetően szerettük. Kaptunk hármashalommal, kettős kereszttel ékített korhű ruházatot is, amit felvettünk a pulóverre, villa persze nincs, fatálak annál inkább. Az adagok komolyak, az árak kifizethetőek. A bor csapnivaló volt, ami itt, Tokaj-hegyalján felér az országimázs-rombolással. A konyha teljesítménye változó, voltak jól eltalált fogások és félrelövések egyaránt. A kiszolgálás nem túl motivált. Összességében élvezhető a hely, de kicsi a valószínűsége, hogy harmadszor is betérünk.

S volt már olyan, hogy Mádon jártunk, alkoholtűrő kapacitásunk vége fele járt, tudtuk, hogy még több egységben is helyet kell állnunk, de képtelenek voltunk nem bemenni Kacsához. Persze azzal, hogy iszunk fejenként fél sört. Lett belőle egy-egy pohár és mellé Unicum. Egy szó, mint száz, Kacsát nem szabad kikerülni, ha az embernek jól esik a melegszívű fogadtatás és a széles mosoly mellett kínált ital.

Minden esetre a minap Debrecenben járva örömmel tértem be az Egri borozóba, mely az Egervin borait kínálja elsősorban. Ezzel együtt inkább mustfröccsöt ittam, mert addig már elég jól be voltam állítva s nem ártott lassítani. Kérdeztem a pincérgyereket, hogy hova valósi a must. Mondja, valószínűleg tokaji, mert muskotályos. Amikor megláttam a palackot, mondom neki, hogy ez inkább izsáki. Nemigen tudta miről beszélek, akkor megmutattam neki a literes műanyagpalackon a feliratot. No sebaj. Amikor a világ elsőszámú édesboros borvidékének névadó városában (gyengébbek kedvéért Tokajban) a Fő utca első kocsmájában a tulaj nem tudja, hogy mit jelent az, hogy egy bor „dugós” (TCA fertőzött), akkor ne lepődjünk meg, hogy Debrecenben nem tudja a kocsmáros alkalmazottja, hogy hol van Izsák. Egyébként a hely barátságos, nekem legalábbis tetszett a dizájn.

Vannak igen korrekt sushik, wokban pirított ez meg az, desszertek, gyümölcsök, rántott mirelit rák. Az italt külön kell fizetni. Azért van különbség a helyek között, a kiszolgálásban. Debrecenben nagyon jó élményem volt, a Nyugatihoz közel eső egységben viszont valami olyan hihetetlenül impertinens és undok volt az egyik csaj – jelzem vagy 4-5 éve! – nehogy most tolják le bármelyik pincérüket – hogy ahhoz hasonlót 25 év alatt nagyon kevés helyen tapasztaltam. A debrecenire visszatérve: itt remek volt a kiszolgálás s az utóbbi időben igen kedvező menü-ajánlattal is kedveskednek a vendégeknek.

Örvendtünk a kézműves söröknek, amit Gyenge Zsolt szállít Fótról. Nagyon jó volt itt lenni, visszavágyunk!