DEndre adatlapja

A paradicsomlevesben semmi indiai nem volt, nem ért többet, mint bármelyik menzán, a csirke egy kaptafára készült, száraz volt és vacak, ez rányomta a bélyegét az élményre. Ha még megyek, megmaradok a raguknál meg a kenyereknél.

Mivel már edzettünk alkoholügyileg, egy kis pihenés nem ártott, teát ittam, de kínáltak forró csokoládékat is. A kiszolgálás kedves, udvarias, közvetlen. Jó volt ott lenni.

Viszont a halerőleves és a gombaerőleves igencsak hasonlított egymásra, mind megjelenésben, mind ízben, ami 2200 ftért számolt csészényi leves esetében még ilyen helyen is megengedhetetlen. A Nobuban tett látogatásunk konklúziója nem az volt, mint mondjuk, az Alabárdosban eltöltött estéé, hogy drága, drága, de legalább kiugró a minőség, hanem az, hogy a Nobut meghagyjuk másoknak. Lehet, hogy az aranyáron kínált különlegességek valóban elégedettséget és kulináris orgazmust jelentenek a fogyasztónak, de az említett fogások nem voltak alkalmasak e konklúzióra. Pedig a két leves alkalmas volt arra, hogy a séf megvillogtassa a tudását s ha összevetem őket a sajnos megszűnt Baldaszti’s Kitchen gombaerőlevesével valamint Lithauszki Zsolt Maligánbeli halerőlevesével, akkor bizony a méregdrága Nobu jócskán alulmarad. A számla besorolásánál a normál árakat vettem alapul.

Ha az ember jól választ, akkor itt a teljes cechet kifizetve is elégedetten távozhat, ha mellényúl, akkor viszont bosszankodhat rendesen. 3-3 ételpáros megízlelése után általános impresszió, hogy fantáziadúsak és jól elkészítettek az előételek, de megbicsaklanak a főételek. Kivétel ebből a mércét kétségkívül ütő korrekt kacsamell, amit tapiókarizottóval és sütőtökkel kínáltak.

Kitűnő volt a köszöntőfalat, a csicsóka veloutés házi gnocchi, akárcsak a vajjal kínált házi kenyér. Minden egyes leves külön kompozíció, legyen szó füstölt kacsamellel és sült vargányával társított fokhagymakrémlevesről, a gyömbéres metélttel kínált konyakos fácánerőlevesről vagy a lazackaviáros, bébisóskás karfiolkrémlevesről. A főételek is jók voltak, kacsamell műfajában jobbat nem ettem még, pedig a kacsamell a kedvenc „tesztételem”, mert sokat elmond mind a konyha felkészültségéről, mind pedig az alapanyagról. De remek volt a csicsókás csirke-supreme is, továbbá a kávés desszert. Annyira jó volt a felhozatal, hogy a vegyes ízelítő hibáit is készséggel elnéztük. A fogyasztás rovatba nem a torkos csütörtöki, hanem a hétköznapi árat tettem.

A halászlé is ízletes volt, kár, hogy pangasiust tettek bele betétként. A borlapot lehetne bővíteni, jó lenne 2014-ben nem kínálni 2012-es rosét, de ezzel együtt jól éreztük magunkat itt, megtartjuk a helyet jó emlékezetünkben.

Megkockáztatom, hogy a legjobb, amit eddig kóstoltam. Asztaltársam karalábéfőzeléke hasonlóan zseniális volt, az ember nem hinné, mit ki nem lehet szedni egy ilyen ételből. A rántott borjúvelő, a főzelék feltétje azt adta, amit adhat, finom volt az is. A túrótorta meggyfagylalttal újabb katarzis. A vaníliadesszert nem győzött meg, a tojásos galuska viszont finom volt.

Így voltunk a Hanoi-jal is, mely sokkal esztétikusabb, rendezettebb a többinél, kifejezetten jól éreztük magunkat. Az árak valamivel magasabbak, de azt nem bántuk. Ettünk tekercseket is, azok is ütötték a mércét. Visszavágyunk.