DEndre adatlapja

Megkérték az árát, 1900 ft volt a 3 deci, de nem sajnáltam. A tulajdonossal is jót beszélgettünk, alig várom, hogy még benézzünk ide. Budapest egyik legjobb borozója, ehhez képest neten alig lehet nyomukat lelni.

(A kiszolgáló kislány nem hallotta még, hogy prószának is mondják ezt az ételt, mely egyébként forog még cicege és lapcsánka néven is. Azon külön csodálkozott, hogy a prószát Egerben, az Ő szülővárosában láttam étlapon, valami lóról elnevezett (Három csikós? Vagy simán Csikós borozó) kocsmában, ahol ételeket is adtak, a Dobó téren. De hát mindez húsz éve volt, a kislány akkortájt születhetett. A sör rendben volt, a tócsnit nem sütötték frissen, de azért szerettük.

Úgyhogy miután egy közeli abcben utánpótoltam az elemeket a fényképezőgépemben, benéztem a Srófba, mely kívülről igen autentikusnak tűnt. Kedvesen fogadtak, mondták, hogy lent asztalt is kapunk. Úgyhogy rövid időn belül elfoglaltuk asztalunkat a hangulatos pincehelységben, kiválasztottuk az ételeket és vártunk. Beszélgettünk s megint vártunk. Negyven-negyvenöt perc elteltével kezdtünk idegesek lenni. A hiteles háziasszonyi imázzsal rendelkező, kedves, tulajkinézetű felszolgáló hölgy próbálta kezelni a helyzetet, de már elég nehéz volt. Olyannyira, hogy még a kör ingyen italról is lemondtam a magam részéről, de társam csak kért egy kör unicumot (ami valóban nem került fel a számlára) s ezzel részéről olyannyira le volt zárva az elégedetlenség, hogy másnap is ott vacsorázott. (Húsz perc alatt ételhez jutott amivel meg volt elégedve. )
Végül több mint egy óra várakozás után megkaptuk ételeinket. A gulyásleves finom volt, a tócsniba rejtett szűz dettó, a Srófburger is megérdemelte azt a 8 pontot, amit a Gault Millau tesztelői a 20-as skálán adtak neki a nagy hamburgerteszt keretén belül, a kacsamell viszont kevés volt és technológiai szempontból sem verdeste az egeket. A 450 ftért sörfalatkaként kínált tőkehalból készült fish and chips abszolút rendben volt, s az ipari sör is frissnek találtatott. Összességében nem volt rossz a Sróf, de azért ahhoz, hogy ismét meglátogassam, legalább valami izgalmas sört kellene csapra verjenek vagy akár palackban kínáljanak. S hogy el ne feledjem, a zene, az jó volt: előbb swing, majd blues a javából.

8600 ft volt s még felszolgálási díjat sem számoltak fel hozzá. Más kérdés, hogy mindenki busás borravalót hagyott, mert a kizsolgálás is optimális volt. Kellően közvetlen, de nem jópofáskodó, természetesen kedves, nem karót nyelt. Le a kalappal. Ennek hatására látogattuk meg a Le Meridien szálló Le Bourbon nevű éttermét, ami korrekt volt, izgalmas, de jócskán elmaradt a Kempinsky mögött. Prémium alapanyagok alig voltak, tény, hogy ami volt, az jó volt. Hasonló tapasztalatot szereztünk most a Corso étteremben az Intercontinental szállóban. Kicsit Trófeás volt, bármit is mondjanak az illetékesek. Az ízek rendben voltak, de látszott, hogy nem akarnak lehetőséget adni a számítgatóknak arra, hogy mondjuk libamájjal, bélszínnel vagy vörös tonhallal lakjanak jól. Így is meg voltunk elégedve, de azért inkább hagyok 5500 ftt mondjuk a Bem rakparti Trófeában, mint még egyszer elmenni a Corso-ba. A Kempinszkybe viszont, ha még működne a Giardino étterem (tudtommal az ÉS van a helyén), nos, oda viszont visszamennék, ha a választék ugyanaz lenn mint volt. (Négyféle libamáj, prémium sajtválaszték, nem kommersz, mint a Corsoban, vörös tonhal, osztriga, szarvas, marhabélszín). Az igazság az, hogy a Gault Millau kalauz által igen szigorúan pontozott Rickshaw étterem vasárnapi ebédje két esztendővel ezelőtt sokkal jobb volt, mint a Corso-é.

Ottjártunk idején épp egy exkluzív konyak-kóstoló végén jártak, tele volt az egész helyiség, de ez nem akadályozott meg bennünket abban, hogy megigyunk egy deci jóféle Tokaji Furmintot a Szent Tamás dűlőből valamint egy két centes birst. Hangulatos, igényes az új hely, a választék pedig kézműves borokkal és sörökkel bővült. A fótiak söreit kínálják, a borválaszték nem írható le két mondatban, azt meg kell tekinteni a helyszínen.

A csípősségét viszont jól eltalálták. (Chilisen kértem. ) A kávé finom és az atmoszféra is tetszetős, barátságos szedett-vedettség uralja a belteret és igen sok játékmackót csodálhatunk, mint dekorációs tárgyakat. A fotó az Élesztővel közösen használt teremből való. Itt nem látni medvéket.

Ettünk Pho levest, naná, mindenféle tekercset meg tintahalat, az ételeket hamar kaptuk, frissen, üdén, a kiszolgálás udvarias. Tartanak mindenféle frissen préselt zöldség és gyümölcslevet, éltünk a lehetőséggel. A nők és a gyerekek azért, mert ők nők és gyerekek, jómagam pedig, mert vezető beosztásban voltam. Kellemes élőzene volt, valamivel hangosabb az optimálisnál. Visszavágyunk, de előbb elmegyünk az Akadémia utcában nyílt vietnamiba

Barátom kételkedik, abban, hogy amit kapott rumként, az tényleg rum, nem tudok hozzászólni, bár én ittam meg az övét is. Én barackpálinkát kértem, ami rendben volt. Szerettem a helyet, visszavágyom.