DEndre adatlapja

Ettünk két egzotikus levest, tenger gyümölcseiből készült Tom Yum levest, a tintahal, a rák friss volt, a leves is, jól megcsiliztük. A thai tésztaleves sem volt rossz, de azért a phoval nem veszi fel a versenyt, legalábbis szerintünk. De ez nem a hely hibája, pho csak egy van, igaz hogy az meg sokféle. A wokban pirított kacsa üvegtésztával és shi take gombával is remek volt. Elpusztítottunk mindent, jól is laktunk rendesen, mégsem voltunk az ételekkel súlyosan eltelve. Bármikor visszamennénk

A raguk jók voltak, pontosabban olyanok, mint a legtöbb helyen. Az árak igen kedvezőek. A Tao azt adja, amit sugall, nem csoda, hogy népszerű. Egyéb híján megteszi. De ott van kicsivel odébb az „egyéb” is, a Yummi Noodles, ahol viszont friss ételt adnak.

Fő erősségük a magyar vonal, halászlé-pörkölt-töltött káposzta, kínálnak haltálat is, melyről a pangasiust lefelejthetnék, de mennyivel jobb, hogy nyíltan felvállalják, mintha harcsa helyett adnák. A pangasiust egyébként ki kellene tiltani minden magyar vendéglőből, mi több, az importját is betiltani. De ez egy más kérdés, ha az étlapon e hal a saját nevén szerepel, mint a Berki csárdában, akkor mindenki eldöntheti, hogy kéri, vagy nem kéri. Mi nem kértük, amit meg kértünk az mind rendben volt. A kiszolgálás is kedves volt, az árak pedig korrekt viszonyban vannak a minőséggel és az adaggal.

Vegyes tálat ettünk, ami kifogástalan volt. Az étlap kissé eklektikus, talán jobb lenne egy stílusirányzatot kiválasztani, mint a magyar konyha klasszikus fogásai mellett farfalle-t, spagetti-t és csevapot kínálni. Az árak helyenként mellbeverően alacsonyak, 450-ért már lehet levest kapni (erőlevest tojással), 300 ftért pedig desszertet (lekváros palacsintát). A kétszemélyes tál közel 6000 ft, de három személy jóllakik vele, akkor is, ha nagyétkű, van rajta négy főétel s köretek. Kulináris csodákat ne várjon senki, a magyar fősodor étkeit kínálják itt, de azt korrektül elkészítve. A hely egyébként a honlap szerint télen is nyitva tart.

Saját tenyésztésű bio-húst dolgoznak fel, mikor ügyesebben, mikor kevéssé ügyesen, egy étkezésen belül nagy volt a különbség az egyes ételek elkészítettségi szintjében, de azért egy alapszínvonalat minden fogás teljesített. Ha mindehhez hozzáadjuk a korrekt árakat és a kedves kiszolgálást, továbbá a hely mitológiáját, akkor összességében jó helynek nevezhetjük a csárdát. Némi odafigyelés a konyhán még jobbá tehetné.

A dizájn pazar, lenyűgöző, a kerthelyiség gyönyörű, van szóda békebeli üvegben, az étlapon csupa csábító fogás sorjázik a konfitált vadvízi ponty-rillette-től a kucsmagombás borjúbecsináltig. A bor- és pálinkaválaszték is jó, sörügyben lehetne lépni a magyar kézműves sörök irányában. Kipróbáltunk vagy 6 fogást ketten, egyik étel jobb volt, mint a másik. A Walter a legjobb tippek egyike.

Amikor pár éve egy igen jeles villányi séf nálam járt, megkérdeztem, hogy melyik az az öt vendéglő amit ajánlana, a Chiantival kezdte. No de most az Olíva a téma. Ritka hangulatos, autentikus mediterrán környezetet Veszprémbe varázsoló hely az Olíva. Nomen est omen. Az étlap változatos, nem eltúlzott, vannak ötletes megoldásaik. Hatan ettünk vagy tízféle ételt, itt-ott volt némi megbicsaklás, de azért összességében átlag feletti volt a teljesítmény. Étlapjuk nagy része magyar klasszikusokat kínál, a brassóit, mangalicastarját, lecsós ezt-azt, de kikacsintanak a távolkeletre és a mediterráneumba is. Szerencsére az 5 dkg-os sznob mánia nem érte el őket, jól is lehet lakni náluk.

A kiszolgálás gyors, az árak barátságosak, a konyha a magyar átlagnak megfelelően teljesít. Többször is jártunk itt, mivel több barátunk is van Szarvason, no meg van nem szarvasi barátunk is, aki rendszeresen a közeli Békésszentandráson horgászik. Ha lemondanának a pangasius-mutyiról, jó szívvel ajánlanám őket, így csak félszívvel teszem.