DEndre adatlapja

No, nem volt célom egy rakás pénzt otthagyni, viszont a felfedezési ösztön meg hajtott, hogy kóstoljak újat elérhető áron, így az itallap konzultálása után egy Szentesi pezsgőt mellett döntöttem. Érdekelt volna a szlovén biopezsgő is, de 1700 ft-t sokallottam egy deci italra. A Szentesi József féle évjáratos – egyébként remekbe szabott - brut pezsgő megelégedésünkre szolgált 1100 ft-ért. Elvben nincs kizárva, hogy megállunk még itt a párommal is.

Jól szót értettünk, érződött, hogy igyekszik minőséget nyújtani. Kézműves értékeket, legyen szó szendvicsről, borról vagy sörről. Kínálnak Pie-t, brownie-t, sajnáltuk, hogy két étterem meglátogatása után (Pelikán Sushi, Spíler Shanghai) már nem voltunk éhesek. Tartanak még nagyon szép szendvicseket a pastrami műfajból, gonddal elkészítve. A Pista bá sör megegyezik a Stari sörfőzde ír vörös és pils sörével. Nem rosszak, ezek közül ittunk egyet-egyet. Amikor a tulajjal a Budai Gourmet-n találkoztunk, ráköszöntem, de nem ismert meg. Bizonyára másokkal is szóba elegyedik, nap, mint nap, nem vettem rossz néven a dolgot. Jó helyet működtet, mely bátran ajánlható. Bátorkodtam az ételminőséget is pontozni megérzésre. Aki nem akarja, ne vegye figyelembe, bár megérzéseim igen ritkán csalnak.

Aranyfácánt csapolnak, tartanak még négyféle üveges sört. Az árak barátiak, korsó sör 450, az üvegesek 320 és 540 között. Ezutóbbi Edelweiss. Panyolai pálinkákat tartanak s zömmel kommersz borokat. De van akad pár tétel minőségi is, pl. Bock kékoportó és Frittmann rosé, ezutóbbiből kértem egy decit és mellé szódát. Rendben volt.

Vannak olcsó és csábító borkorcsolyáik, krumplis lángos 290 ftért, velős pirítós, tepertőkrém kenyérlángossal szintén baráti díjszabás mellett. Sok a zöld növény a beltérben, amit szerettünk, fekete műbőrborítású székek vannak, egyébként kissé kopottas a beltér, a csempepadló némileg rideg, a fából ácsolt térelválasztót viszont értékeltük. Átlagos, sok meglepetés nem okozó hely. Sem pozitív, sem negatív értelemben.

Eddig két alkalommal volt szerencsém itt étkezni, először csak egy gulyáslevesre futotta az időből (remek volt), másodszor ettem gazpacho-t és vaddisznót vadasan zsályás krumplival. Minden fogás ütötte a mércét, a vaddisznó pedig egyenesen kiváló volt. Májkel Zsolt séf jó házias konyhát visz, amit kissé finomít is. Baráti áron mért Konyári borokat ihatunk az étkek mellé, valamint Garamvári pezsgőket. Igen jó tipp bárkinek, aki a Kistücsök fine dining-ba hajló konyháját már kipróbálta és új helyet keres.

Húslevest vagy bableves már 580 ftért adnak, igaz a babgulyás már 790 csészében, de az is rendben van. A főtelek zöme körettel együtt 2000 és 3000 között sávban. Mi hagyományos magyar ételeket próbáltunk ki, minden fogás rendben találtatott. Nincs itt sok varázslás, a jól ismert ízeket kapjuk, aki reális elvárásokkal ül be, nem csalódik. Bár azt is megjegyezném, hogy az utóbbi években a tálalás fejlődött. Fotókat csak több éveseket találtam, aki friss fotókra kíváncsi megnézheti a hely FB oldalát.

Itt lelassul az idő, ami a kiszolgálásban is megmutatkozik. Mondom az előző fogás fogyasztása közben, hogy sietünk, nyugodtan lehet készíteni a desszerteket, de az egyébként jóindulatú, kedvesen, természetesen és jól kommunikáló, felkészült pincérhölgy nem rendeli meg, csak azután, hogy az étel elfogyasztása után ismét szólunk. Nekünk ez negyed óra kiesés a drága tesztidőből, nekik nem számít a dolog, mert ez a szabály. A vendég jó esetben tudja, hogy mire várhat, rosszabb esetben nem tudja, de majd viszonyul hozzá. Azzal nem zavartatják magukat, hogy figyelmeztessenek esetleg a megszokottnál hosszabb várakozási időre. A halleves süllőgaluskával ötletes, a tálalás pazar, ízre nem rossz, de nem átütő. A kacsamájpástétom korrekt, házias, semmi extra, egy jó elkészített pástétom, nejem hasonlót szokott készíteni. Érdekes, hogy a két napi desszert hasonló filozófiájú, én biztos nem adnám e két desszertet egymás mellett, legfeljebb egymást követő napokon egy másik desszert társaságában. A Creme brullée finom volt, a házi eperfagylalt élvezhető, állaga van volt olyan, mint a pacojetben készített, de kárpótolt a természetes ize. A sült joghurton málna-sorbet volt, aminek erény és hibája ugyan az volt, mint az eperfagylalté némi állagprobléma, de remek íz. Erre is került, teljesen feleslegesen egy gombóc eperfagylalt. Összességében jó éreztük magunkat itt, szerencsénk volt, mert kevés volt a vendég, ha mi is másfél órát kellett volna várakozzunk, garantált, hogy háromnegyed óra elteltével felállunk és elmegyünk. Mi nem leszünk visszatérő vendégek, megmaradunk azoknál az éttermeknél, melyek hasonló konyhai szolgáltatást nyújtanak - vagy jobbat – de azt a megszokott 20 perces várakozási időn belül teszik.

Nos, a helyzet az, hogy még nem találkoztam ínyenccel, aki ne értékelte volna, ha nem főzik túl a zöldségeket (van, ahol szándékosan nyersen teszik bele julienne-re vágva), ez a magas gasztronómiában természetes, sőt, egy étterem ki is írná magát a legjobbak közül, ha a magyar vendéglátásban általánosnak mondható magyar szokás szerint a zöldséget szétesésig főzné. A Chianti kiváló hely, egy nagyobb turné keretében tértünk be, így nem ettünk főételt, hogy ne teljünk el, rendeltünk viszont spárgakrémlevest blansírozott spárgával (igen, mindössze blansírozták a spárgát, attól volt roppanós és finom) és lazackaviárral, medvehagyma-krémlevest kecskesajt-pralinével, pizza-kenyeret (400 ft volt egy adag, nem lehetett kihagyni hiszen, ez igen sokat mond el arról, hogy milyen pizzát sütnek, a jó pizza első számú ismertetőjele s egyben előfeltétele, hogy jó legyen a tésztája) browniet fagylalttal és sajttortát fagylalttal. Minden étel kifogástalan volt, a kiszolgálás kommunikatív, kedves, felkészült, az étterem hangulata pedig barátságos, fesztelenül elegáns. Nagyon jó élmény volt a Chianti, a legjobbak egyike.